Az amerikai, ausztráliai és ázsiai olimpiákon duplán nem mindegy, hol laknak a sportolók: az akklimatizálódás miatt a túlnyomó többség nem két, hanem három és fél hétre költözik be az olimpiai faluba. Márpedig ma, amikor másodperceken és millimétereken múlik a siker, lényeges, milyen környezetben tölti ideje nagy részét a sportoló.
E tekintetben Pekingre egyáltalán nem lehet panasz. Bár Sydney és Athén kulturált faluval fogadta az olimpikonokat – az atlantai ellenben minden idők legszörnyűségesebbjeként vonult be a históriába –, a kínaiak minden eddigit igyekeznek felülmúlni e tekintetben is. A hatnyolc emeletes apartmanházakban 70–120 négyzetméteres „lakások” várják a résztvevőket, 3–5 hálószobával, tágas társalgókkal (nappalinak is beillenek a közös helyiségek), amelyekben a kor szavára hallgatva nem csupán a tévécsatlakozás van kiépítve, hanem az internetes hozzáférés is. Erre eddig nem volt példa. Szintén remek hír, hogy a légkondi szériatartozék – az átizzadt athéni éjszakák így a feledés homályába vesznek.
A falu természetesen megannyi szórakozási lehetőséget nyújt a sportolóknak – játékterem, könyvtár, uszoda –, ráadásul egy csodálatos zöld parkba építették, azaz úgy fest, mint a legelegánsabb lakóparkok.
Az utóbbi olimpiákon rendre izgalmat okozott, sikerül-e megfelelő szállást találni a kajak-kenusoknak, akik most is a városhatáron túl lapátolnak majd az aranyakért. Nos, bár az eddigi hotelekre sem lehetett panasz, ezúttal sikerült „10-est lőniük” a MOB illetékeseinek. Az elsőre lefoglalt hotel sem volt rossz, ám ott elég nehézkesen intézték a szerződéskötést, így megnéztek egy másik opciót… Mint kiderült, ez az ötcsillagos szálló közelebb van a pályához, ráadásul elképesztő luxussal várja legjobbjainkat: a szobákban a szauna és a hidromasszázskád van. Mondhatni, méltó az olimpiai csapat legfőbb éremszállítóihoz – ráadásul nem terheli meg túlzottan a büdzsét, 20 százalékkal olcsóbb a gyengébb színvonalú athéni hotelhez képest.
