A műfű nagykövete

Csapjunk a közepébe: mitől jobb egy műfüves, mint egy füves futballpálya?Csapjunk a közepébe: mitől jobb egy műfüves, mint egy füves futballpálya?

Ezt azért erős túlzás lenne állítani, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, a mesterséges borítás minden előnye ellenére a játékosok inkább a hagyományos felületet pártolják – mondta a kedden hazánkba érkezett Rolf Hediger. A műfüves megoldás akkor javasolt, ha a szélsőséges időjárási körülmények vagy egyéb okok miatt a gyepet nem lehet folyamatosan játékra alkalmassá tenni.

Mit ért egyéb okok alatt?

Például azt, hogy a teljesen fedett stadionokban a szél és a napfény hiánya miatt előbb-utóbb elsorvad a fű. De abban az esetben is érdemes a szintetikus felületet választani, ha az adott pályát több csapat használja, és az átlagosnál nagyobb igénybevétellel kell számolni. Nézze meg a Milan és az Inter közös arénájának, a San Sirónak a gyepét, szinte mindig kopottabb, mint, mondjuk, a Camp Noué, ahol csak a Barcelona játszik.

Valamiért mégsem tervezik a San Siro műfüvesítését…

Természetesen a hagyományok ereje igen erős, és nem mindenhol mernek változtatni. Ám akadnak ellenpéldák is bőven, elég csak a moszkvai Luzsnyiki Stadiont említeni, ahol az elmúlt szezonban már Bajnokok Ligája-mérkőzéseket rendeztek műfüves pályán.

Ám mintha az UEFA sem lenne teljesen határozott ebben a kérdésben: az európai futballszervezet megkérte a Szpartak Moszkvát, hogy a 2008-as BL-döntőre a mérkőzésnek otthont adó Luzsnyiki Stadionban a műfüves borítást cseréljék ki füvesre.

Az UEFA hatályos előírásai szerint BL-döntőt csak füves pályán lehet rendezni, a szabály megváltoztatásának pedig még nem jött el az ideje. A szövetség egyébként folyamatos tesztekkel igyekszik kitapasztalni a mesterséges felület előnyeit és hátrányait. Az első, kétezerben kezdődő kísérlet során öt helyszínen folytattunk kérdőíves vizsgálatot a vendégcsapatok futballistái körében.

És mire jutottak?

A legnagyobb probléma az volt, hogy amelyik együttes nyert, annak tetszett a műfű, amelyik viszont veszített, annak játékosai kritikusak voltak az újítással szemben. Mivel az OLLÉ program eleve a műfüvet részesíti előnyben, ezért arra kell gondolnom, hogy a költséghatékonyság is fontos szempont az ilyen pályák megépítésénél. Való igaz, hiszen ha azt nézzük, hogy a természetes felület nyolcszáz órás évenkénti maximális kapacitásával szemben egy szintetikus évi kétezer óra terhelést is elbír, hamar kiszámítható, hogy egy műfüves pálya körülbelül két és fél füvest helyettesíthet.

Elvonatkoztatva a műfű és a fű közti különbségek taglalásától, milyennek látja az OLLÉ programot?

Őszintén szólva fantasztikusnak találom. Olyan szervezettséggel, átgondolt koncepcióval találkoztam az OLLÉ program esetében, amelyet még soha sehol korábban, máshol nem tapasztaltam.

Nem lehet, hogy a program műfű melletti elkötelezettsége hatotta meg ennyire?

Ugyan! Ezt gondolnám, ha életemben nem foglalkoztam volna műfüves pályákkal.