Leteszi az ütőt

Sok hasonló megkere sést kapott korábban?

Nem, ehhez hasonló jelentős felkérések nem jöttek. Az olaszokkal azonban régóta kapcsolatban állok, hosszú ideje tárgyaltunk már a közös munkáról.

Mondhatni, épp jókor érkezett ez az ajánlat, hiszen eddigi klubja, a Langweid, amellyel a Bundesliga-sikerek mellett BEK-, illetve Bajnokok Ligája- és ETTU-kupa-győzelmeket is elért, épp anyagi gondokkal küzd…

Valójában terveztem már egy ideje, hogy továbblépek, és most megragadom ezt a lehetőséget, csak véletlen egybeesés, hogy a klub is épp most került sanyarú anyagi helyzetbe.

Ha már itt tartunk, mondja el, mi a helyzet most a Langweiddal, hiszen látszólag minden rendben, most is a bajnoki címért küzdenek.

Kiszállt a korábbi főszponzor, a Müllermilch, ez indította el a lavinát. Az idei szezont még befejezzük, harcban is állunk a bajnoki címért, ám a vezetőség úgy döntött, jövőre inkább jöjjön egy év a másodosztályban, aztán később ismét lehet gondolkodni a továbbiakról.

Ön valódi intézmény volt a kisvárosban, ahol utca is viseli a nevét. Az elmúlt tizenöt évét ott töltötte, mindent megnyert a csapattal, amit lehetett.

Ilyen előzmények után mennyire viseli meg, hogy úgy tetszik, lezárul ez a korszak?

Őszintén szólva mindez benne van a pingpongban, szinte törvényszerű is. Így is a Langweid tartott ki a legtovább, hiszen azok a német élcsapatok, amelyek korábban BEK-et is nyertek, mint a Lübeck vagy a Steinhagen, mostanra eltűntek a sülylyesztőben, öt-tíz évnél tovább egyikük sem bírta. Mi tizenöt éve folyamatosan az élvonalban vagyunk, és közben szinte teljesen kicserélődött körülöttünk a Bundesliga mezőnye, azaz várható volt, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a hanyatlás. Ráadásul nekem az új feladat érdekes kihívás, szinte teljesen mást csinálok majd, mint eddig. Korábban klubnál voltam játékos-edző, míg most játékos trénere leszek, illetve a válogatott mellett dolgozom majd. Az új feladat szakmailag is nagy előrelépés, hiszen Európa- és világbajnokságra, olimpiára készíthetek fel játékosokat.

Gondolom, nem örökre távozik Langweidből.

Dehogyis, hiszen mégiscsak ott lakom, és nagyon szép éveket töltöttem el a németeknél. Azt vallom, sohasem lehet tudni, mit hoz az élet, így természetes, hogy nem csukok be egy ajtót sem végleg magam mögött. Ki tudja, lehet, hogy néhány év múlva hobbiból még játszani is újra beszállok.

Tényleg, az aktív játék nem hiányzik majd?

Valamennyire nyilván. De az, hogy most leteszem az ütőt, inkább

csak a közvélemény számára hirtelen, váratlan döntés, én régóta érlelem magamban, csak most jött el a megfelelő alkalom.

Hogyan esett épp önre az olaszok választása?

A román Mihaela Steff a játékosom volt Németországban, és amennyire tudom, eléggé kedvelt is, ő dobta be a nevemet a Castelgoffredónál, ahol most játszik. Azt hiszem, ő vetette fel, hogy klub- és válogatott szinten hasznára lehetnék az olaszoknak, és nem akarok szerénytelennek tűnni, de nyilván a Langweiddal elért eredményeim is közrejátszottak abban, hogy megkerestek.

Új tanítványáról, Nikoleta Stefanováról mit kell tudnunk azon kívül, hogy bolgárból lett olasz, huszonhárom esztendős, és az egyik legnagyobb európai tehetségnek tartják? Azt mindenképpen, hogy az európai élvonalban ő az egyetlen a fiatalok közül. Játszott már döntőt is az Európa Top 12-bajnokságon, ami rajta kívül mostanában csak ázsiai születésűeknek, illetve a rutinos európai pingpongosoknak sikerült.

A Langweid épp a Castelgoffredóval, Stefanova csapatával vívott Bajnokok Ligája-elődöntőt a minap. Volt alkalma megismerni ezalatt új játékosát?

Játszani láttam már többször is, de ez azért kevés ahhoz, hogy mindent megtudjak róla. Igazán a hosszú felkészülések és a versenyek alatt ismerjük meg majd egymást.

A hírek szerint az olaszok nem valami elégedettek jelenlegi szövetségi kapitányukkal, a horvát Roman Plesével.

Elképzelhető, hogy előbb vagy utóbb ön veszi át a helyét?

Természetesen lehetséges, hogy ha az ő szerződése lejár, és nem hosszabbítanak vele, engem kérnek majd fel a válogatott élére. Ez azonban még a jövő zenéje, hiszen még az sem biztos, hogy megállom a helyem Olaszországban. Ez más világ, más kultúrával, más mentalitással, azaz előbb meg kell ismernünk egymást, ki kell derülnie, hogy passzolunk-e egymáshoz, minden más csak ezután jöhet szóba. Persze egyáltalán nem lenne ellenemre a feladat, amely szakmailag újabb nagy előrelépés lenne.

Tudnék egy országot, amelyben már jól ismeri a pingpongkultúrát… Arra nem gondolt, hogy hazajöjjön, és Magyarországon kamatoztassa a tapasztalatait?

Az az igazság, hogy ez a kérdés még nem vetődött fel. Végül is Németországban töltöttem az elmúlt éveket, itt szereztem nevet magamnak edzőként, otthon nem is edzősködtem. Megvannak a kapitányok, a szövetségnek megvan a szakmai koncepciója, és én ezekbe az elképzelésekbe eddig, játékos-edzőként nem fértem bele. De most is azt mondom, nem lehet tudni, mit hoz az élet, elképzelhető, hogy dolgozom majd még otthon.