A világ legmulatságosabb dolga

Aki látott már ilyesmit, minden bizonnyal egyetért: a jégkorong, de elképzelhető, hogy az egyetemes sport legmulatságosabb jelenetei azok, amikor két hokikapus kezd el verekedni. A korlátról leeső tornászon, vagy a lóról lehulló díjugratón csak a minősíthetetlen kandikamerás műsorok rendszeres nézői képesek mulatni, a labdával fejen talált baseballozó pedig nem több lelkes amatőrnél a profi nevettetők közt. Két mezei korongos bunyója már tud szórakoztató lenni, de bennük a legádázabb ökölcsata közben is nagyrészt megvan az a fajta méltóság, amit szegény ölre menő hálóőröknek esélyük sincs megőrizni.

Pedig a hokikapus alapesetben igencsak tiszteletet parancsoló látvány: úgy néz ki, mint egy jól felszerelt középkori lovag. Az egyik kezén egy emberfejnyi méretű kesztyű, a másikban egy akkora bárd, amekkorával a B-kategóriás horrorfilmekben kergetik vérszomjas zombik a hiányos öltözékben az erdőbe menekülő mellékszereplő hölgyeket, plusz egy ijesztőre mázolt rácsos sisak, szekrénynyi méretű vállvédő, és két hatalmas lábszárvédő, na meg a minden kapusra közismerten jellemző elmebaj és az erről árulkodó elborult tekintet – nem szívesen kerülne vele nézeteltérésbe az ember.

Mindezek a rekvizitumok azonban (kivéve talán a vérben forgó szemeket) verekedés esetén csak útban vannak. Úgyhogy az egyszeri hokikapus, ha oda akar sózni valakinek, vagy beletörődik, hogy Michelin-babaként bénázva nyúlkál jobbra-balra, vagy lehányja magáról a mozdítható alkatrészeket. (Persze az is előfordul, hogy az ellenfél tépi le róla őket a csata hevében.) Csak egy a baj: ezek mind a felsőtestén találhatók, a széles hokisgatyát és az irdatlan mamutot túl sokáig tartana levenni. Emberünk deréktól lefelé így aztán továbbra is Igazságos Izom Tibornak tűnik, odafent azonban előtűnik a felszerelés alatti, a többiek mellett véznának tűnő, rommá izzadt, csapzott hurkagyurka. Amikor pedig két, a fentiek miatt leginkább feldühödött svábbogarakra emlékeztető legény összecsap, azt már tényleg nem lehet nevetés nélkül megállni: nem elég, ahogy kinéznek, de az otromba lábvédők miatt általában ügyetlenül is mozognak, miközben azért szorgosan csépelik egymást.

Sokak szerint persze a bunyó a hokiban nem több, mint fölösleges erőszak, amelyet nem véletlenül büntetnek súlyos kiállításpercekkel, és amelynek nincs helye tisztességes küzdelemben. Na persze. Csak azt nem értem, miért ünnepel felállva a közönség minden egyes tagja minden egyes meccsen minden egyes ökölharc után?

Sajnos szeretett kapusaink nem verekednek össze túl gyakran (bár ettől csak jobban örülünk, amikor mégis megtörténik), de amikor két csapat között kitör a háború, abból azért kedvenceink is kiveszik a részüket, úgyhogy az alábbi összeállításnál is volt miből válogatni. ---- A ---- K