Debrecen: aranyérmes leépülés

pAz abszolút nyeretlenségi csúcs átírásától felesleges rettegni, mivel az „beláthatatlan” mennyiségű mérkőzést ölel fel. Legalábbis kizárható, hogy az idényről idényre laposabb magyar bajnokságban az itthon még mindig kiemelkedő játékoskerettel és irigylésre méltó pénzügyi háttérrel büszkélkedő DVSC-TEVA-t riválisai tucatnyi fellépésen át megfosszák a sikerélménytől. Tény ugyanakkor: az elmúlt két év bajnoka az utóbbi négy bajnoki mérkőzésén összesen két pontot kasszírozott.

A szerény produkció önmagában nem tragédia, elvégre bárkinek lehet négy rossz napja. Az már figyelemre méltóbb, hogy a bizonyos tekintetben mintaklubként funkcionáló DVSC-nél a leépülés jelei mutatkoznak. A miértekre nem könnyű választ találni. Az edző szerint mostanság a játékosok kevésbé hisznek magukban, mentálisan gödörben vannak, ami messze áll az elfogadható érveléstől az ötlettelen, kétségbeesés szülte ívelgetések témakörében. Nem nehéz észrevenni, hogy jelenleg egyetlen debreceni játékos sincs csúcsformában, s a meccsek második félidejében a párharcok, futóversenyek zömében alulmaradnak, kifulladnak. Ez mindent elmond a csapat erőnlétéről.

Íróasztal mögül persze könnyű okosnak lenni, azonban láttunk már olyan csodát (éppenséggel külföldi csapatok esetében is), hogy az új edző, az új módszerek, és persze a szakember másfajta szemlélete lefékezte a csapatot. Ami jó volt Csehországban, és még inkább jó volt a cseh válogatottnál (Miroslav Beránek a vb-n is Karel Brückner segítője volt), az gyaníthatóan megfelel a magyar bajnokcsapatnál is. Szóval nem feltétlenül az edzőn kell elverni a port, ha éppenséggel eredménytelenebbnek mondható szériát produkál a csapat.

Miről is van szó?
Miroslav Beránek érkezésekor nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megértesse a Loki játékosaival: lőniük kell!
A Nemzeti Sportban meccsről meccsre közöljük a csapatok statisztikáját, és ez az összevetés most éppen kapóra jön: a DVSC futballistái az új edző érkezése előtt átlagban tíz-tizenkét kaput eltaláló lövéssel büszkélkedhettek, majd miután a cseh szakember az edzéseken gyakoroltak alapján megkövetelte, hogy a meccsen is bátrabban vállalkozzanak a játékosok, ez a szám néhány alkalommal harminc fölé kúszott. Jellemző – és ez is hozzátartozik a kritikához, ha már a Debrecen furcsának tűnő megtorpanását elemezgetjük –, hogy az Újpest ellen elveszített hétfő esti bajnokin a kapu felé zúgó lövések száma a Loki oldaláról kilenc volt, míg a lilák tizenkétszer ijesztgették Sandro Tomicot.

A jelenkori DVSC árnyéka a hónapokkal ezelőtti, hatékonyan futballozó önmagának, ám ha a lövésekre kihegyezett egyszerű képletből próbáljuk megkeresni a kispad előtt áló ember felelősségét, akkor megtalálhatjuk abban, hogy Miroslav Beránek olykor érthetetlen módon variál a kezdőcsapat összeállításakor. Az Újpest ellen a dinamikus játékra képes Igor Bogdanovicsot váltotta Ibrahim Sidibe (az afrikai légiós gólérzékenységét ismerve, neki talán még akkor is kezdenie kellene, ha hét csatár verekedne Debrecenben a kezdőbe kerülésért, mi több, a szerb támadónak és a szenegálinak igazából egyszerre kellene a pályán lennie), és a zűrzavart fokozandó, a sérült Dragan Vukmir helyére beküldött Balogh Zoltánt lecserélve pánikszerűen állította a már kétgólos hátrányban lévő csapatba Bojan Brnovicsot.
Lehet, oktondi a megközelítés, de ez az örökös változtatgatás teszi színtelenné Sándor Tamás játékát, ugyanis az irányító futballja akkor érvényesül igazán, ha a széleken van olyan társ, aki elszívja az ellenfél energiáját (erre ragyogó alany Dombi Tibor, ellentétben az érkező labdával mindig szembeforduló, nehézkes, és a Lokiban a bajnokikon eddig gólképtelen Zsolnai Róberttel).

Nos, lehet, ahogyan a Loki, úgy mi is vakvágányra tévedünk az eredménytelen focit kritizáló elemzésünkkel, hiszen elképzelhető: ezután győzelmi sorozat jön, megcáfolva minden okoskodást.
Folytatás szombaton – már ha nyer a DVSC.

---- – Bennfentesként hogyan látja, milyen passzban van a DVSC-TEVA?
– Nem az én dolgom megítélni, miért szerepel így a csapat – felelte Halmosi Péter, a DVSC középpályása. – Negyedik idényemet töltöm Debrecenben, de nem emlékszem olyan periódusra, hogy hat meccsből csak egyet nyertünk volna meg. De olyan találkozóról sincs emlékképem, amelyen annyira esélytelenek lettünk volna, mint hétfő este az Újpest ellen. Gödörben vagyunk, de ki kell, és ki is fogunk mászni belőle. A magyar ember sikertelenség esetén kombinálni kezd. Hangsúlyo-zom: nem az edzőnk ellen játszunk! És nem vagyunk a saját pénztárcánk ellenségei sem.

– Közben elúszik a bajnoki cím?
– Semmiről sem csúsztunk még le. A DVSC-é a legerősebb játékoskeret, bár akadnak különbségek a kezdőcsapat egy évvel ezelőtti és jelenlegi összetételében. Nem felejtettünk el futballozni! Akármilyen jó a csapatod, nem lehetsz minden évben aranyérmes, ez törvényszerű, nem úgy, mint a mostani széria. Ennek nem volt előzménye.

– Milyen erőben érzi magát?
– Önkritikus, egyszersmind optimista vagyok: voltam már jobb formában. És leszek is. ---- „Hosszúra nyúlt a hétfő este – mondta Miroslav Beránek, az Újpest elleni 2–0-s hazai vereség apropóján. – Sokáig beszélgettünk Szima Gáborral, a klub elnökével, de kizárólag a csapatról, tisztán a futballról társalogtunk. Személyi kérdések nem kerültek szóba a találkozón, ami egyébként sem minősíthető rendkívülinek, tudniillik ha nem is mindennapos, de rendszeres a konzultáció a tulajdonossal. Nyilvánvaló: akadnak gondjaink, amelyek az Újpest elleni összecsapáson ki is domborodtak. A sérülések, eltiltások miatt hetek óta nem tudjuk a legjobb összetételű csapatot pályára küldeni, ráadásul hétfő este menet közben Dragan Vukmirral újabb játékos dőlt ki a sorból. Koncentrációs probléma az Ibrahim Sidibe révén elhibázott büntető, valamint rögtön a fordulás után kapott gól is, a szünetben tudniillik felhívtuk a csapat figyelmét a védekezésre, amit az Újpest első félidei támadásai tettek indokolttá. Mindamellett az utóbbi négy összecsapásból ez volt az egyetlen, amelyen az ellenfél valóban jobb teljesítményt nyújtott, mint mi, azaz megérdemelte a győzelmet, s nem nüanszokon múlott a sikere. Csupán egy futballista nyújtott olyan teljesítményt a csapatból, amilyet elvártunk, mindenesetre ilyenkor nincsenek kivételek: a kudarc és a diadal is közös. A mi szempontunkból a hétfői nem egyszerűen balszerencsés, hanem rossz mérkőzés, pocsék előadás volt.” ---- „Nem vagyunk csúcsformában, aminek sok összetevője van, de a DVSC vezetői nem gondolkodnak edzőváltáson – mondta érdeklődésünkre Szima Gábor, a DVSC-TEVA elnöke. – Két bajnoki cím után nem úgy szerepel a gárda, ahogy a szurkolók elvárnák, ám ez a klub van olyan erős, hogy talpra álljon.”