Nem sikerült meglepni a Ciudad Realt

Belterjes világból kapunk ízelítőt fél órácskát ácsorogva a szegedi sportcsarnok öltözőfolyosóján a Pick-Szeged–BM Ciudad Real Bajnokok Ligája-csoportmérkőzés előtt. Először természetesen a hazaiak érkeznek meg, pattog a kék-fehér meccslabda a kőkockákon, sajnos két hazai kulcsember, a beállós – és civilben városi sportigazgató – Mezei Richárd és a szerb balszélső Vladan Matics csak nézi a többiek mozdulatait.

Előbbinek a bokája, utóbbinak a térde sérült, hiányoznak a táncból, miként odaát az izlandi Olafur Stefansson, a kubai-spanyol Júlio Fis, a szlovén Uros Zorman és a baszk Jon Belaustegui. Ők el sem jöttek Szegedre, a többiek viszont szállingóznak, méghozzá roppant kedélyesen.

Közös nevezőnek ott van a szerb nyelv: Sterbik Árpád, a vajdasági Káty községből származó, magyar ajkú csodakapus a szegedi edzővel, Zoran Kurtessel lapogatja egymás hátát. Okkal: húsz évvel ezelőtt Kurtes Kátyon edzősködött, tőle sajátította el Sterbik a sportág alapfogásait.

Mirza Dzomba is Veszprémben vitézkedett nem is olyan régen, ő nevezetesen horvát, de megy neki a magyar, és immár a spanyol is. Megy a pacsizás, egymás hátba paskolása, az ember nem is hinné, hogy perceken belül élet-halál harcot vív egymással a legszűkebb európai elit két szupercsapata.

Persze a Ciudad Real a „szuperebb”, végtére is a La Mancha-iak a Bajnokok Ligája címvédői, négy kulcsemberük nélkül is esélyesek – Talant Dusebajev, az Uros Zorman sérülése miatt a minap reaktivált vezetőedző mondja az ilyenkor kötelezőt: „A mi csapatunk mindenhová győzni megy!”

Az lehet, de a vendégek valószínűleg elfelejtettek szólni a szegedieknek. Mert úgy kezdődik a meccs, hogy Milorad Krivokapics belövi a Pick-Szeged nemzetközi kupatörténelmének háromezredik gólját (a hajszálpontos statisztika Vitos György kollégánk érdeme), majd hat perc elteltével már 4–1 áll az eredményjelzőn!
Dusebajev idegbajt kap a kispadon, izeg-mozog, kopaszodó feje búbján csillog a verejték, pedig még egy percet sem játszott. Tíz perc ötvennégy másodperc elteltével, 5–2-es magyar vezetésnél nem bírja tovább fiai tehetetlenkedését, és becseréli magát. Bár ne tenné, elakad a spanyol támadás, lefordulnak a mieink, éppen a kis kirgiz az, aki lemarad Bendó Csabáról, s a tömzsi szegedi jobbszélső kíméletlenül bevarrja a labdát Javier Hombrados hálójába. 6–2, delíriumban úszik a háromezer néző.

Csinos hölgy szomszédom kiváltképp Ilyés Ferenc és Vadkerti Attila megmozdulásainál ugrik fel a helyéről, hamar kiderül, ők ketten a szegedi lányok kedvencei, de borítékolható, hogy a 21 éves, 202 centiméteres Sutka Norbert is az lesz.

A tavaly Komlóra kölcsönadott balátlövő két olyan gólt suhint José Javier Hombradosnak, hogy kis híján kiszakad a háló. Félidőben 12–8 ide, de jön a szomorú hír: Danijel Andjelkovicsnak súlyosan megsérült a bal kezén az egyik ujja, a második harminc percet nélküle kell végigküzdeni.

Most Sterbik kezd a vendégkapuban, bemutatkozásképpen ki is fogja Ratko Djurkovics ziccerét, sőt a következő hazai támadásnál Krivokapics átlövését is kispárgázza, majd a koronát Djurkovics hetesének kivédésével teszi fel háromperces bravúrsorozatára.

Ekkor már 12–11, nyolc és fél percig nem dob gólt a Szeged, végül Krivokapics sikeres büntetője töri meg a második félidei magyar átkot.

Dusebajev ezúttal kereken tíz perc után cseréli be magát, ez még nem volna baj, csakhogy az ukrán bírók olyan lelkesen szórják ki a szegedieket, s ítélik meg a büntetőket a vendégek javára, mintha a fizetésük egyenes arányban állna a magyarok terhére elkövetett játékvezetői hibák számával.

Aztán mielőtt leperegne a nagyórán a második félidő tizenhatodik perce, az öreg – Dusebajev, ha valaki nem tudná – kilenc méterről, talpról ellövi a labdát, amely előbb a jobb kapufára, onnan a balra, végül a megdermedt Nenad Puljezevics mögött a hálóba vágódik. 15–15, ezért már érdemes volt újra csatasorba állnia a 38 éves edzőnek. Urios Fonseca, a kubai születésű beállós svédcsavargóljával pedig már 17–18, amire a svéd Jonas Källman is rátesz egyet (17–19) – kezd elmenni a meccs. Sőt már 17–20, a kirgiz játékos-edző tíz évet fiatalodik, esze ágában sincs lecserélni magát. Miért is tenné?

Sterbik továbbra is mindent véd, Andjelkovics úgy hiányzik, mint sivatagi vándornak a víz, és amikor öt perccel a vége előtt Dusebajev belövi második gólját, 18–22-nél világossá válik: a Szeged továbbra sem képes legyőzni a Ciudad Realt.

18–23-nál néhány néző elindul hazafelé, a vége pedig 20–25.

Megint nem sikerült… ---- A technika mai fejlettsége mellett nem okozott gondot a Szegednek és a BL-címvédő Ciudad Realnak, hogy tökéletesen feltérképezzék egymás játékát. Talant Dusebajev edző visszatérése mégis gondolkozásra és új variációk gyakorlására késztette a szegedieket. A világhírű, 38 éves irányító visszatérésével gyorsabb, fineszesebb támadásszövésre kellett felkészülnie a Szegednek, amelynek persze a másik világklasszis irányítóval, Alberto Entrerriossal is számolnia kellett.

A kisebb térdsérüléssel bajlódó Sterbik Árpád, a világ legjobbja (2005) helyén Javier Hombrados állt a spanyolok kapujában. Ilyés Ferenc és Milorad Krivokapics azonban rendre túljárt az eszén, amikor átlőtte a Ciudad úgynevezett nyitott védőfalát. Kulcsfontosságú volt az is, hogy Nenad Puljezevics szinte önkívületben védett, sorra hárította a ziccereket. A szegediek sok keresztmozgásos, gyors passzokon alapuló támadójátéka, Danijel Andjelko-vics meglepő rögtönzései és Ilyés pontos lövései szétzilálták a BL-címvédő védekezését.

Döntően befolyásolta a csata alakulását, hogy Andjelkovics jobb, vagyis lövőkezének középső ujja a szünet előtti percben kificamodott, az első orvosi vélemény szerint a szalagok is elszakadtak. Akár másfél hónap kényszerpihenő is várhat a szerb válogatott irányítóra. A vezérük nélkül maradó szegediek a második félidő elején 12 percen át csak két gólt lőttek, azokat is büntetőből. Ennek ellenére remekül küzdöttek, igyekeztek állni a versenyt a világ legerősebb, leggazdagabb klubcsapatával.

A spanyol együttesben Jonas Källman, Petar Metlicic és Rolando Urios Fonseca játszott kiemelkedően, Sterbik is gyakran megbabonázta a fáradni látszó szegedieket (18–23). Dusebajev, Urios és Mirza Dzomba játékkapcsolata, a belső emberek frissessége és harcossága párosult a Ciudad remek védekezésével, s ez eldöntötte a csatát. ---- Sok volt a hiányzó

– Mi volt a különbség a két félidő között?
– A szünetig nagyon jól, fegyelmezetten kézilabdáztunk. A szünet előtt közvetlenül azonban Andjelkovics megsérült, ezért a második félidőben már nem ugyanaz a Szeged küzdött. Ráadásul fegyelmezettebb játék kellett volna a spanyolok megszorításához – mondta Zoran Kurtes, a Pick-Szeged edzője.

– A sérülések mennyire befolyásolták a játékukat?
– Mezei Richárd és Vladan Matics nagyon hiányzott, ráadásként jött Andjelkovics sérülése. Igaz, a spanyoloktól is hiányzott négy játékos, ám ők azonos tudású cseréket küldtek pályára.

– Mi a véleménye a kapusok teljesítményéről?
– Puljezevics remekül védett, a második félidőre beálló Sterbik ugyancsak sokat tett a Ciudad Real sikeréért.

A csapat a lényeg

– Mi volt a különbség az első és a második félidő között?
– Az első részben rengeteg egy egy elleni szituációt hibáztunk el. Nem a tudásunkhoz méltó módon kézilabdáztunk – mondta Talant Dusebajev, a Ciudad Real edzője.

– Kívülről úgy tűnt, eleinte idegeskedett a kispadon.
– Nem voltam ideges, csak már nagyon be akartam szállni a játékba. Az első félidőről még annyit, hogy Puljezevics szédületesen védett, ugyanúgy, mint nálunk Sterbik a másodikban.

– Hogyan értékeli saját teljesítményét?
– Sehogy. Nem az a fontos, hogy én jól játszom-e, hiszen én már igazából edző vagyok. Az a lényeg, hogy a csapat jól játsszon. Márpedig a második harminc percben remekeltünk, ezzel a győzelemmel könnyűvé tettük helyzetünket a csoportban. ---- Némi meglepetésre nem volt telt ház a csarnokban. Ez használt a veszprémieknek, hiszen Iváncsik Gergő vezetést szerzett a magyar bajnoknak.

Az MKB remekül védekezett, ezt bizonyítja az is, hogy a hazaiak csupán az 5. perc végén lőttek először gólt.

Továbbra is a Veszprém irányította a játékot, ez kétgólos vezetést eredményezett.

Ezt követően azonban a spanyolok zsinórban háromszor bevették Dejan Perics hálóját, s máris ők vezettek egy góllal (8–7).

A fordulás után folytatódott a kiegyenlített játék. Igaz, ettől kezdve, ha csak egy-két góllal is, de rendre a spanyolok vezettek.

Aztán valami eltörött a veszprémiek védekezésében, és néhány perc alatt több góllal elhúztak a spanyolok, akik rendkívül eredményesen, gólerősen kézilabdáztak.

Mestermérleg

Francisco Javier Equisoain: – A második félidőben gyengén védekezett a Veszprém, ezért nyerhettünk fölényesen.

Zdravko Zovko: – Az első félidőben nem tudtunk előnyt szerezni, pedig akkor remekül kézilabdáztunk. A fordulás után érthetetlenül naivan játszottunk.