Stern John

Stern „Bravo” John gólerősségében bizakodhattak leginkább a Soca Warriors drukkerei a németországi világbajnokság előtt, ha a helyi becsületsértőben kedvencük esélyei kerültek szóba – bizony, ha a trinidadi tank úgy megrázza magát Németországban, ahogyan klubjaiban szokta legszebb pillanataiban; s ha kihasználja a két rutinláda, Latapy és Yorke passzait, akkor az egykori amerikai gólkirály végre Európában is jó nevet és tisztességet szerez magának.

Bravo, aki Trinidad és Tobago legeredményesebb válogatottbeli csatára napjainkban, odahaza az El Dorado Senior Comprehensive nevű középiskolai csapatban tűnt fel, majd a Malta Carib Alconsban vált profi futballistává, s csodagyerekként számon tartva már 17 évesen bemutatkozhatott a nemzeti tizenegyben is! Ám csak húsz éves korában érezte magát eléggé felkészültnek ahhoz, hogy megmártózzon a profi labdarúgóélet nyújtotta örömökben és kihívásokban: először a közeli Egyesült Államokban próbált szerencsét a Carolina Dynamo és a New Orleans Riverboat Gamblers gárdáiban - utóbbiban 17 góljával és öt asszisztjával kiérdemelte az Év újonca címet és az álomcsapat tagságát is. Ezek előtt egyébiránt bemelegítésként Trinidadon küzdött végig két idényt a Maltával, majd első amerikai iskoláját, a Mercer County Community College-t boldogította 27 találatával. Gólerősségére az MLS egyik vezető alakulata, a Columbus Crew is vevő volt, így John következő két esztendejét a Crew-Stadium népének lelkesítésével töltötte - két idény alatt hősünk 52 gólt termelt, első szezonjában aranycipősként rögtön bekerült az MLS álomcsapatába, majd 1999-ben megvédte gólkirályi címét. Debütáló évében kis híján megdöntötte Roy Lassiter gólrekordját, aki 27-ig jutott; viszont John három mesterhármast is ünnepelhetett a szezonban, aminél többet egyetlen játékos sem ért el még az MLS-ben. John első évadjában egyébként háromszor volt a hét játékosa, kilencszer a hét csapatának tagja, egyszer a hónap futballistája – aranycipője mellett hatszor lőtt győztes gólt s egyszer adott „győztes gólpasszt”!

Az MLS-t meghódítva természetesen Bravo is Európa felé kacsintgatott, a Bundesligából a Bayer Leverkusen, a Premiershipből a Newcastle United érdeklődött iránta, alsóbb osztályokból a Watford; ám végül hősünk a Nottingham Forest mellett döntött, akik 1999 novemberében 2.5 millió fontot fizettek a támadóért. Aki időközben Trinidad leggólerősebb csatárává nőtte ki magát: 1998-ban a Karibi Kupán például 5 mérkőzésen 10 hálózörgetéssel segítette az ezüstéremig csapatát, gólkirályként megválasztották a torna legjobbjának; majd három esztendő múlva aranyérmes lett ugyanott. A 2002-es világbajnoki selejtezőkben több gólt is szerzett, melyek közül a Honduras elleni győztes találatot néhai barátjának, Mickey Trotmannek ajánlotta. Egyébként másik gyermekkori cimborájával, akivel anno az utcán vállvetve futballozott, Ansil Elcockkal együtt rúgta a pöttyöst a Maltában, a Colombus Crew-ban majd a válogatottban is! Stern a 2006-os németországi vb kvalifikációi idején már a Soca Warriors legjobb támadója volt éktársa, Yorke előtt; az előselejtezők alatt 7, a végső csoportkörben (10 fellépésén) öt alkalommal szomorította el az ellen kapusait és drukkerhadát. Klubcsapatában, a Nottinghamben viszont nem volt képes első két szezonjában meghatározó elemmé válni, pedig olyan remek középpályások tömték őt jobbnál jobb labdákkal, mint a legendás David Platt, a fiatal Jermaine Jones vagy az üstökösként fel- majd letűnt Chris-Bart Williams. 2001 őszén viszont végre felvette a First Division kőkemény ritmusát, szerzett annyi izomköteget és agresszivitást, hogy érdemben vegye fel a harcot a védőkkel, emígyen fél szezon alatt 13 gólt szerzett!

Erre már a szintén második osztályú Birmingham City is vevő volt, szó szerint, ugyanis a kékek 200 000 eurót áldoztak a lejárófélben lévő szerződésű gólkirály-jelöltért, akit a fekete-pirosak anyagi nehézségeik miatt kénytelenek voltak elkótyavetyélni. Steve Bruce menedzser kiszemeltje viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis a biztató kezdet után (15 bajnokin 7 gól, első fellépésén győzelmet jelentő találat a Barnsley ellen) következő három szezonjában mindösszesen kilenc gólt szerzett, pedig az erős konkurencia (Forssell, Morrison, Yorke, Heskey) ellenére sokat játszatta őt Bruce – igaz, legalább pár héten keresztül egy angol klubban futballozhatott Trinidad legendás csatárpárosa, a Yorke-John-Fellowship. Ám mivel hősünknek a Heskey-Forssell-duó miatt esélye sem volt bekerülnie a kezdőbe, szeptember 14-én 300 000 euróért eladták a másodosztályú Coventry Citynek, ahol Stern 12 góllal fejezte be az idényt. Ennek ellenére a 2005/06-os bajnokságban James Scowcroft leigazolása után nem fért be az edző, Micky Adams rövid távú terveibe, így három hónapot a Derby Countynál tölthetett kölcsönjátékosként. Tavaszra már visszaszerezte helyét a kezdőben, gólerőssége is újra a régi volt, tehát a legjobb előjelekkel készülhetett élete talán legnagyobb futball-eseményére, a 2006-os németországi világbajnokságra.

A trinidadiak nem véletlenül benne bíznak legjobban: a Mexikó elleni selejtezőt két góljával eldöntő Stern John azzal a tudattal pakolhatott össze a germániai torna előtt, hogy a válogatott játékosok összesített góllövőlistáján a kilencedik helyet foglalja el, hiszen 91 mérkőzésén 61 alkalommal volt eredményes! Egyébként illusztris társak közé került eme lajstromon: 1. Ali Daei 109 gól 146 meccsen, 2. Puskás Ferenc 84/89, 3. Pelé 77/92, 3. Kocsis Sándor 75/68, 5. Bashar Abdullah (Kuvait, még aktív) 73/132 és Vivian John Woodward 73/53, 6. Hossam Hassan (még aktív) 68/170 és Gerd Müller 68/62, 8. Majed Abdullah (Szaúd-Arábia, aktív) 67/139, 9. Stern John 64/92.