A repülő finn imád repülni

A négyszeres ralivilágbajnok (1986, 1987, 1991, 1993), aki 1988-ban a Dakaron is győzedelmeskedett, most újra ringbe száll - ezúttal is a sivatagi show trófeájáért.
- Hosszú idő után ült újra terepraliautóba. Hogy érzi magát a Desert Challenge befutója után?
- Nagyon jól. A csapat jó, az autó is egyre jobb, úgyhogy cél a Dakar-rali. Persze, nem volt gondmentes a dubai versenyünk, az utolsó napon szó szerint elszálltam az egyik dűne tetejéről, de ebből is tanultam. Igazi erőpróba volt ez a Világkupa-futam, mivel rendkívül puha volt a homok. De talán a hőség volt a legmegerőltetőbb.
- Mikor döntötte el, hogy visszatér ebbe a szakágba?
- A Volkswagen-csapat főnöke júliusban meghívott a török versenyre, és a végén azt mondta: ha akarsz, lehetsz a csapatunk tagja. Akartam.
- Mi motiválta?
- Meg akarom nyerni a Dakart.
- Ön szerint készen áll már erre a csapat és az új Touareg?
- Tökéletesen. Rengeteget teszteltünk, és itt Dubaiban is jó részeredményeink voltak, más kérdés, hogy nem fértünk fel a dobogóra, mert mi nem használtuk a központi kerékfújó rendszert - a hírek szerint a sivatagi show-n már tilos lesz a használata -, mint a többiek, és a mi motorunk nem bírta annyira a hőséget. Ez utóbbi azonban nem olyan nagy baj, mert a Dakaron nem lesz ilyen magas a páratartalom.
- Mennyi időre írt alá a Volkswagenhez?
- Csak erre a mostani viadalra és a Dakarra. Azután majd meglátjuk, ha minden a tervek szerint alakul, talán maradok.
- Mivel töltötte az elmúlt hónapokat? A rali-világbajnoki szereplés és a tereprali közötti időszakra gondolok.
- Egyetlen percre sem hagytam abba a versenyzést, a rali Európa-bajnokságon indultam.
(Megcsörren a telefonja, bocsánatot kér, majd felveszi. Rövid a beszélgetés, de most először mosolyfélét látni a szigorú arcon.)
- Az egyik barátom volt, épp most nyert meg egy műrepülő- versenyt. Tudja, a repülés csodálatos dolog, én magam is nagyon kedvelem.
- Nem elég veszélynek az életében a rali?
- Soha semmitől sem féltem, ez alól a repülés sem kivétel. Imádok a levegőben lenni.
- Úgy látszik, ez afféle finn betegség. Elég, ha csak az Ezer-tó rali hatalmas ugratóira gondolunk. Tényleg, ön szerint miért van ennyi jó ralipilóta a hazájában?
- A rali nálunk nemzeti sport, és bár sokszor feltették nekem ezt a kérdést, mást nem tudok mondani, csak azt: sokat számít, hogy profi iskolák vannak nálunk.
- Beszéljünk egy kicsit a kedvencekről. Kedvenc győzelme?
- A nyolcvanötös Szafa, sohasem fogom elfelejteni. Tudja, az első siker után valahogy minden megváltozik. Az ember elhiszi, hogy meghódíthatja a világot. Velem is ez történt. Attól kezdve hittem el, hogy jó pilóta vagyok, hogy egyáltalán vagyok valaki.
- Kedvenc navigátora?
- Sok profi mitfahrerrel dolgoztam együtt, és egyiküket sem akarom megsérteni. De ha már mindenképpen ragaszkodik ahhoz, hogy válasszak valakit, akkor a mostani társam, Juha Repo nevét mondanám. Egy hullámhoszszon vagyunk, félszavakból is megértjük egymást, talán azért, mert rengeteg viadalon indultunk együtt.
- Csapattársa?
- Didier Auriollal nagyon jól kijöttem. Sok mindenben hasonlítunk egymásra.
- Versenyautója?
- Peugeot 205.
- Borulása?
- No, azok közül nincs kedvenc. Mindegyik után teljesen kikészültem.
- Úgy látom, szívesen beszél a raliról. Mit szól az újításokhoz?
- Nem szívesen beszélek róluk, mert a Nemzetközi Automobil Szövetség nem nagyon örül a bírálatoknak. Az mindenesetre teljesen nyilvánvaló, hogy teljesen megváltozott az atmoszféra, és ha a dolgok nem változnak meg nagyon gyorsan, akkor az új szabályok tönkreteszik a ralit. Nem lesz érdekes a világbajnokság, a sportág pedig ezt nem éli túl.
- Reméljük, túléli… De ön mit csinál majd, ha már nem versenyez?
- Sok minden érdekel. Van egy elég nagy farmom Finnországban, tanítok az autóversenyző-iskolában, no meg van egy hat- és egy kilencéves gyermekem.
- Ha a srácok azt mondanák, hogy versenyezni szeretnének, támogatná az ötletet?
- Megtanítanám őket vezetni, de nem erőltetem, hogy ebbe az irányba menjenek, mert bár számomra rengeteg dicsőséget hozott a rali, az árnyoldalakat is ismerem.
- És melyik szakág felé terelgetné őket?
- Mivel itt ülünk, tudom, hogy azt várja, a terepralit mondjam. És Istenemre, szép is ez a sportág - de nekem mindig a rali lesz a szívem csücske, mindig is azt imádtam.
- Gondolja, hogy visszatér még a világbajnokságra?
- Nem, nem hinném. De van valami, amit az évek során megtanultam: sohase mondd, hogy soha…