Gál felejthetetlen döntőt vár

Míg a tavaly augusztusi anaheimi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon csak a 21. helyen végzett férficsapatunk, ezúttal olyan nemzeteket előzött meg, amelyek a tengerentúli viadalon jócskán jobb eredménnyel zártak. Rontás nélkül versenyző (de jó is ezt leírni!) tornászaink, az athéni olimpián 2-2 versenyzővel induló Litvániát és Bulgáriát is maguk mögé utasították – előbbit kerek két, utóbbit majd három ponttal –, és talán senkit sem lep meg, hogy a magyar válogatott vezéregyénisége ezúttal is az ugrásban világbajnoki negyedik helyezett Gál Róbert volt.
Igaz, a ferencvárosi tornász csak öt szeren szerepelt, ám olyan nagyszerű menetelést adott elő (talaj: 9.587, lólengés: 9.337, gyűrű: 9.037, ugrás: 9.612, korlát: 9.162), hogy egy nyolcpontos (ennyit ért el Anaheimben) nyújtó esetén a tizedik helyen kvalifikált volna az egyéni összetett fináléra, amelyben – hasonló teljesítmény alapján – akár a legjobb nyolc között is zárhatott volna.
Így azonban a lelátóról nézte végig, hogy ül fel Európa trónjára a román Marian Dragulescu, és milyen meglepő, dobogós teljesítménnyel rukkol elő a spanyol Rafael Martinez és a fehérorosz Gyenyisz Szavenkov.
– Igen, természetesen én is végignéztem az egyéni összetett döntőjét, és az eredmények tudatában talán egy kicsit fájt is a szívem, hogy nem vagyok ott. De el kell fogadni, hogy a nyújtó nem az én szerem – mondta Gál Róbert. – Nekem túlságosan rémisztő, és egyáltalán nem áll a kezemre, ráadásul nagyot lehet esni róla…
– Ahogy nagyot lehet bukni ugrásban vagy éppen talajon is. Mégis a kontinens, sőt jelentsük ki a világ legjobbjai közé tartozik ezeken a szereken.
– Mert ezeket mintha nekem találták volna ki, és szerencsére a csapatverseny során is jól jött ki a lépés, így talajon a nyolcadik, ugrásban a negyedik helyen kerültem be a vasárnapi fináléba. A tavaszi felkészülésem a deréksérülésem miatt nem úgy sikerült ahogyan elképzeltem, és ezt a Világkupa eredményeim is alátámasztották, így számomra is egy kicsit meglepetés volt ez a jó szereplés.
– Hogy készül a döntőre?
– Most még nincs bennem izgalom, a szokásos napirend szerint zajlik minden, de biztos vagyok benne, hogy szólításkor a torkomban dobog majd a szívem.
– Elképzelhető, hogy éremmel tér haza Szlovéniából?
– Nem szeretek ígérgetni, ugyanakkor nagyon vágyom rá. Ám nem csak én számítok éremesélyesnek. Berki Krisztián lólengésben a hatodik helyen jutott be a döntőbe, no és ott van két juniorversenyzőnk, Hídvégi Vid és Rácz Attila is. Ha minden az elképzeléseink szerint alakul, akkor biztos, hogy felejthetetlen lesz ez az Európa-bajnokság. ---- E ---- F