Nem sikerült igazán jól Sajban bemutatkozása

A Dukla Trencin fiataljaival, a csehszlovák juniorválogatottal dolgozott, majd Kanadában, Hollandiában, Belgiumban és a szlovák Zvolennél edzősködött. A Fehérvárról a Zvolenhez távozó Jan Jasko ajánlotta őt a székesfehérvári vezetőség figyelmébe, és ez év május elsejétől már az 54 éves Branislav Sajban irányítja az Alba Volán csapatát. Nincs könnyű helyzetben. A székesfehérvári szurkolók ugyanis már szinte megszokták, hogy a csapat a hazai bajnokságban tarol, legutóbb pedig az Interligát is végigmenetelte. Az új évadban viszont – noha a bajnokság nyitó mecscsén az UTE elleni 11–2 további hazai hegemóniát enged sejtetni – az Interligában döcögve indult a gépezet: két vereséggel kezdett az Alba: a Jesenice otthonában az előző évad döntőjében győztek Palkovicsék, most 6–1-re nyertek a szlovénok. Fájó különbség… Noha még messze vagyunk attól, hogy vészharangokat kongassunk, az új szlovák mester bemutatkozása – akárhogy is nézzük – nem sikeredett fényesre.

– Hogyan érzi magát Magyarországon?
– Szép ország, a feleségemmel már több évtizeddel ezelőtt is jártunk kirándulni Egerbe, Budapestre, Hajdúszoboszlóra. A klubtól remek lakást kaptam, jól érzem magam. A családom egy kicsit hiányzik, de megszoktuk már, hogy járom a világot.
– És hogyan érzi magát a magyar hoki világában?
– Látszik, hogy a sportágnak tradíciója van Magyarországon, és jelenleg ugyan messze van az élvonaltól, de jó irányba halad. Nehéz lehet így dolgozni, kevés a fedett jégpálya, kevés a gyerek, az utánpótlás, és hát ebben a sportágban túl drága a felszerelés is. De azért van három-négy olyan játékos itt a Volánnál is, aki a szlovák hokiban is megállná a helyét, például Palkovics, Tőkési, Gröschl vagy Kangyal. Az Alba pedig a szlovák bajnokságban a középmezőnyben végezne, úgyhogy, mondom, jó úton halad a magyar hoki, és ehhez szeretnék én is hozzájárulni.
– Két interligás vereséggel nem sikerült a bemutatkozása… Nincs önön máris túl nagy nyomás?
– Természetesen nem örülünk a vereségeknek, de hosszú még a sorozat. Sajnos egész szeptemberben nem játszottunk nagyobb tétmeccset, így érződik a meccshiány, ráadásul a hosszú szünet után rögtön erős együttesek ellen kellett volna helytállni. Ocskay is nagyon hiányzik a csapatból, de nem nyafogunk. A játékosokkal volt egy komoly megbeszélésünk, és ők is átérezték, hogy az eddigi hozzáállásuk nem volt megfelelő.
– Ez azt jelenti, hogy még nem sikerült megtalálnia velük a közös hangot?
– Mindig kis időbe telik, míg az új edző összerázódik a csapattal, de nem lesz ezzel szerintem semmi baj.
– Az edzéseken, mérkőzés közben úgy tűnik, vehemensen, energikusan dirigál. Milyen nyelven kommunikál a fiúkkal?
– Amolyan keverék nyelven, amelyben angol, magyar, szlovák szavak és a nemzetközi hokiszleng kifejezései szerepelnek. Elődöm, Jasko már elhintette a szlovák nyelv magvait a fiúk között, úgyhogy nem kellett nulláról kezdenem.
– Úgy tudom, önt éppen Jan Jasko ajánlotta a klubvezetésnek. Milyen kapcsolat fűzte elődjéhez?
– Jaskónak voltam edzője is a Dukla Trencinnél, később edzői konferenciákon rendszeresen összefutottunk, sokat beszélgettünk. Azt hiszem, azonos a gondolkodásmódunk, a hozzáállásunk a hokihoz.
– Mi lenne ez a hozzáállás?
– Semmi különös, semmi új. A fizikai felkészültségre nagy hangsúlyt fektetek, a jégen végzett edzések és a szezon kezdetével sem álltunk le a szárazedzéssel, a súlyzózással. Azt vallom, a meccs során mind az öt játékosnak egy emberként kell mozognia a pályán előre és hátra, mindenkinek együtt kell élnie a játékkal. A kemény munkában hiszek. Lehet, hogy eddig nem volt szerencsénk, de az elvégzett munkának előbb-utóbb meglesz a gyümölcse.
– A hét végén következik a Kontinentális Kupa második fordulója, nem is akármilyen ellenfelekkel: a szlovén Olimpija, a kazah Torpedo és a Dunaújváros látogat Székesfehérvárra. A rossz Interliga-nyitány után igazán bravúros lenne, ha megrázná magát a Volán.
– Mi is éhesek vagyunk a sikerre, de nagyon nehéz lesz. Az előző évadokban az elődömnek sikerült elérnie, hogy a riválisok most már külön készülnek az Albából. Mind a három ellenfél nagyon erős, lehetünk negyedikek, és lehetünk elsők is. Mi persze ez utóbbit szeretnénk, ha a kazahokat két vállra fektetnénk, az hatalmas fegyvertény lenne. A játékosok nevében is csak annyit ígérhetek, mindent megteszünk a jégen az újabb sikerekért!