Mosolyogni is tudni kell

– Kezdjük az idei első fő feladatával, az érettségivel! Az előadókészségét ismerve nem hinném, hogy nagy megpróbáltatásokkal jártak a vizsgák.
– Utólag visszanézve valóban nem volt nehéz az érettségi – mondja Haris Brigitta. – Főként azért, mert rengeteget tanultam rá. A sportban megismert előadásmódommal, kisugárzásommal vajmi keveset értem volna el. Az év elején egyébként megbeszéltük az edzőmmel, Berek Irinával, úgy tervezzük meg a felkészülést és a versenyprogramot, hogy az érettségi idején ne kelljen mással foglalkoznom. De most már nincsenek kibúvók, keményen elkezdtük a felkészülést a szeptemberi világbajnokságra.
– Nehéz volt visszazökkennie?
– Nem különösebben, bár az egy kicsit furcsa, hogy alig egy hónap alatt kell versenyképes állapotba kerülnöm, hiszen augusztusban már megkezdődnek a válogatók, valamint több nemzetközi versenyen is elindulok. Ez azt jelenti, hogy egy hónap alatt kell az alapoktól kezdve mindent átzongoráznunk, vagyis nagyon intenzív, átfogó edzéseim lesznek.
– Tehát új gyakorlatokkal, új koreográfiákkal nem is kísérleteznek?
– Nem, tavaly novemberben elkészítettünk négy új koreográfiát, ezeket januárban és a tavaszi versenyeken csiszolgattuk egy kicsit, most átrágjuk a gyakorlatok tartalmi részét, ahol kell, felerősítjük, de lényegesebb változtatást nem tervezünk. Szerencsénkre június harmincadika óta a segítségünkre van a munkában az ukránok egykori világbajnoka, Galina Beloglazova, aki a vébéig egyengeti az egyéni versenyzők felkészülését.
– Önnek mennyire van beleszólása a gyakorlataiba?
– Demokrácia van, az edzőmmel általában megbeszéljük a lehetőségeket, azt, hogy mire vagyok képes, mit szeretnék elérni, vagy éppen mi tetszik, mi nem tetszik a gyakorlatokban. A zenéket is közösen választjuk ki, ez például nagyon élvezetes.
– Önhöz milyen stílus áll a legközelebb?
– Szeretem a latinos zenéket, de a szerek némileg behatárolják a lehetőségeket. A labdához általában lassúbb zenét választanak, mert az lágy szer, a kötél és a buzogány pörgősebb ritmusokat is elbír. Én a szalaggyakorlatomat például spanyol zenére adom elő.
– Van olyan szer, amely valami miatt közelebb áll önhöz?
– Nincs, mind a négyet egyenrangúként kezelem. Ha valamelyikkel többet foglalkoznék, az a másik három gyakorlat rovására menne, így nem tehetem meg, hogy kedvencem legyen.
– Ha a szeptemberi, budapesti világbajnokságra gondol, mi jut először az eszébe?
– Fantasztikus, hogy Budapest rendezi meg a versenyt. Annál nagyobb ajándékot nem kaphat egy sportoló, mint hogy hazai közönség előtt szerepelhet.
– Ráadásul sikeresen…
– A nemzetközi viszonyokat ismerve, éremre egyáltalán nem számíthatok. Ám én azt is sikerként könyvelem el, ha mind a négy gyakorlatomat hibátlanul tudom bemutatni. Mind technikailag, mind művészileg tökéleteset szeretnék nyújtani, és tudja, ez egyáltalán nem egyszerű feladat. A szabályok szerint másfél percbe harminc elemet kell bezsúfolni, és ha hozzáteszem, hogy a gyakorlatok alatt végig bájosan kell mosolyogni…
– Pedig a mosolygás megy önnek!
– Igen, azzal nincs gondom. A többiről pedig majd a világbajnokság után beszélgessünk el.