Torna - Maráczi Mártát lemondatják?

A női válogatott mellett ténykedő edzők, szakemberek eddig csendesen tűrték, tudomásul vették, hogy jelenleg nem a – valljuk meg, mostanság gyengécskén muzsikáló – női csapat sorsa a legfontosabb szívügye a szövetség vezetőinek, ám a hét végi közgyűlésen megtörtént az, ami az utolsó cseppet jelentette abban a bizonyos pohárban.
"Pillanatnyilag eléggé bizonytalan helyzetben vagyok – kezdte el öt egyesületi edző, Unyatyinszki Mihály, Unyatyinszkiné Karakas Júlia, Ziszisz Tanaszisz, Rácz Gábor és Vizer Erzsébet társaságában Maráczi Márta a panaszáradatot. – Mert igazából nem tudom eldönteni, van-e értelme nemcsak az én, hanem a körülöttem ülő edzők munkájának. Az már kiderült, hogy velem nem igazán számol a vezetőség, hiszen a közgyűlés napján félrehívott Belán Gábor, a szövetség elnöke, és közölte, hogy augusztus végén, a világbajnokságot követően felmondják az eredetileg 2004. december végéig szóló szerződésemet. Az indok az volt, hogy véleménye szerint meglehetősen rossz állapotban van a női válogatott, és szinte biztosra vehető, hogy nem kvalifikálja magát az athéni olimpiára. Igaz, a felkészülésünkből még három hónap hátravan, de ezzel a mondattal a világbajnoki szerepléstől függetlenül ítéletet mondtak a csapatunk felett. Először nem akartam ezzel a problémával terhelni a körülöttem ülő edzőket, ám végül elmondtam az esetet, ami nagy felháborodást váltott ki a részükről is. Főként azért, mert egy, nem a tornászok közül jött elnök a szakmai bizottság véleményének kikérése nélkül hozta meg ezt a döntést. Elhiheti, ha úgy ítéltem volna meg, hogy leszerepeltünk a világbajnokságon, akkor biztos, hogy magamtól is felálltam volna.”
"Azt el kell ismerni, hogy a női torna jelenleg nincs olyan szinten, mint a férfi szakág, ám erről igazából nem mi tehetünk – vette át a szót az olimpiai bajnok Ónodi Henrietta egykori edzője, Unyatyinszkiné Karakas Júlia. – A sportág az elmúlt egy évtizedben jelentősen átalakult, egyesületek szűnnek meg, éppen ezért jóval kevesebb a gyerek, és a jelenlegi mezőnyben valóban nincsenek olyan tehetségű és tudású tornászok, mint például Heni volt. De ezért nem lehet okolni a versenyzőket, akik mindennap próbálják a maximumot nyújtani, ugyanakkor mindennap irreális elvárásokkal találják szembe magukat.”
"Az, ami Mártával történt, mindannyiunkat megzavart – folytatta Ziszisz Tanaszisz, a KSI trénere –, hiszen véleményem szerint elvárható lenne, hogy legalább erkölcsileg támogassanak. Tisztában vagyunk a képességeinkkel, de ugyanakkor törekszünk az előrelépésre, és nem félünk a megméretésektől. Viszont számunkra úgy tűnik, a szövetségben nem szívesen vállalják fel a jelenlegi helyzetet. A probléma az, hogy nem ismerték fel idejében, befektetésre van szükség. A spanyolok, a franciák és a hollandok képesek voltak rá, hogy befektessenek, és kivárják munkájuk gyümölcsét, nem véletlen, hogy jelenleg Európa legjobb csapatai között vannak.”
"Ehelyett úgy tűnik, a szakmát okolják – tette hozzá Unyatyinszki Mihály. – Mi húsz-harminc éve ebben a sportágban dolgozunk, és véleményem szerint a szakmai tudásunk, amely olimpiai és világbajnokok felnevelésére volt elég, meg is maradt. Hogy mi változott? Azt hiszem, mi nem változtunk meg, ám a körülményeink mindenképpen. És természetes, hogy több pénzre volna szükség, ám mindaz, ami most történik velünk, nem csak anyagi kérdés. Annál messzebbre mutat.”
"Én csak arra kérem a vezetőket, hogy szavazzanak nekünk bizalmat – mondta Rácz Gábor, a szombathelyiek edzője. – Alapvető változásokra és nagy türelemre van szükség, és rá kellene jönniük, hogy a világbajnokság után sem áll meg az élet. Mi ezzel tisztában vagyunk, éppen ezért jövünk le nap mint nap az edzőterembe, és foglalkozunk, neveljük a gyerekeket, és hitet adunk nekik. Jóban és rosszban is mellettük állunk, mert ezt másképpen nem lehet.”