Lőrik és a nehéz sportág

– Pontosabban közel van a világbajnokság, de mégis messze – magyarázta Lőrik. – Több mint három hónap van még a felkészülési szakaszból, rengeteget kell dolgoznom a gyakorlataimon, és ugyebár még az sem biztos, hogy az indulók között leszek, hiszen kilenc-tíz ember közül kerül ki az a hat, aki ott lehet Debrecenben. Azért mondom, hogy felesleges rágódni rajta, mert annyi mindenen kell még keresztülmennünk.
– A kapitány, Vereckei István azt mondta, hogy korláton és nyújtón biztatóan dolgozik…
– Ezeken a szereken szeretnék szerepelni a vébén. De nagyon jól tudom, ha nem tudok tíz pontból kiinduló gyakorlatokat összeállítani, felesleges is álmodoznom a részvételről.
– De azért csak érzi magán a fejlődést.
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Az edzéseken egyre jobban mennek az elemek, de igazság szerint még nagyon oda kell figyelnem arra, nehogy összetörjem magam. Nehéz sportág ez a torna, és egyre nehezebb tízpontos gyakorlatokat csinálni.
– Mi jelent igazi kihívást?
– Az egész felkészülési időszak nagy kihívás. Súlyproblémáim nincsenek, és nagy segítség, hogy ilyen sok időt tölthetünk a tatai edzőtáborban, ahol szinte semmi mással nem kell foglalkoznunk csak a tornával. Ami fáj, hogy két hét biztató edzésmunka után mindig jön egy kis hullámvölgy, amikor úgy érzem, semmit sem ér, amit eddig elvégeztem.
– Ez mitől jelentkezik?
– Fogalmam sincs. Igazság szerint mindannyian átesünk egy-egy ilyen rosszabb perióduson. Ezen nem szabad sokat problémázni, mert hamar a helyére kerül minden.
– Lelkiekben hogy tudja motiválni magát?
– Egyszerűen. Tudom, hogy indulni akarok Debrecenben és ezért mindent meg kell tennem. A hátterem szerencsére tökéletes, menyasszonyom, Kinga ugyanis rengeteget segít abban, hogy elérjem a célomat.
– Ami ugyebár a részvétel. Álmaiban azonban biztosan előjött valamilyen helyezés is?
– Biztos nem hiszi el, de tényleg nem tűnődtem még ezen. Mint már mondtam, közel van ez a vébé, de mégis nagyon messze…