A „lemaradók válogatottja" – Önök szerint

Kapus: Petry Zsolt „kiütéses győzelmet" aratott, a szavazatok több mint felét kapta meg, abszolút többséget szerezve (55 százalék). A válogatott mostani kapusedzőjét Hajdu Attila (23), Sáfár Szabolcs (12) és Végh (10) követi a sorban.

Söprögető: Sokkal kiegyenlítettebb volt a versenyfutás, a végén a ferencvárosiak népszerű „Mancija", azaz Telek András végzett az élen (36 százalék), Sebők Vilmos (26), Lőrincz Emil (21) és Pintér Attila (17) előtt.

Jobbhátvéd:  Ez kétszereplős verseny volt, hiszen Mracskó és Mónos összesen 17 százalékott gyűjtött be olvasóinktól. Az Ausztriában légióskodó Korsós György már 40 százalékra volt jó, de így sem ő kerül a csapatba: a poszt a fiatalon meggyilkolt Simon Tiboré (43).

Középhátvéd (emberfogó): Minden jel szerint ha egy védő három iszonyatosan nagy bombagólt lő a válogatottban, azt megőrzi a szurkolói emlékezet: a drukkerek Hrutka Jánost (44 százalék) tennék a csapata, Kuttor Attilának (28), Kovács Ervinnek (17) és Mészöly Gézának (11) nem sok esélye volt ellene.

Balhátvéd: Keller József (42 százalék) „érkezésével" teljes a ferencvárosi kötődésű kvartett Petry előtt – a balbekk Mátyus Jánost (38), Duró Józsefet (12) és Juhár Tamást (8) előzte meg, a Bicskei-csapat balhátvédjét tehát minimális különbséggel.

Jobbszélső: A legszorosabb ezen a poszton volt a verseny, Pisont István (pedig nem is a klasszikus posztján szerepelt...) egy szavazattal előzte meg Dombi Tibort! Ketten a szavazatok 71 százalékát vitték el, míg Nyilas Eleknek 24, Herczeg Miklósnak 5 százalék jutott.

Védekező középpályás: Nem rossz a felhozatal, tekintve, hogy Kozma István mindössze hat százalékot kapott. Urbán Flórián 21-et, Halmai Gábor 30-at, Lipcsei Péter viszont mindhármukat maga mögé utasította, 43 százaléknyi szavazat jutott neki olvasóinktól.

Támadó középpályás: Sokáig nagyon izgalmas volt a szavazatszámlálás, aztán „V. (Illés) Béla király" simán maga mögé utasította Lisztes Krisztiánt (60, illetve 33 százalék). Sándor Tamásnak és Balog Tibornak összesen maradt hét percent. A jelek szerint ha Illést épp aktuális klubcsapatának ellenfelei nem is szerették, de a saját egyesületükben (és a válogatottban) azért szívesen látták volna. Aki látta csúcsformában játszani, az nem csodálkozik ezen...

Balszélső: A korszak magyar hiányposztján szépen eloszlottak a szavazatok, még a negyedik Korsós Attila is 19 százalékot kapott. Egressy Gábor és Keresztúri András 22-22-t, a győztes pedig Hamar István, a kispestiek egykori kedvence 37-tel.

Csatár: A csatárduó összeállítása nem okozott túl sok fejtörést az olvasóknak: az egyik poszton Horváth Ferenc tarolt (68 százalék), a másikon a tragikusan fiatalon elhunyt Fehér Miklós (63 százalék). Az egész játékban Horváth kapta a legtöbb szavazatot, és a mostani selejtezőket nézve alighanem el tudnánk fogadni egy hasonlóan nagy küzdő és gólérzékeny csatárt még a keretbe. Horváth Ferenc mögött Orosz Ferenc, Fischer Pál és Sallói István (11, 10 és 8 százalék), míg a másik csatárposzton Fehér mögött Vincze István, Klausz László és Kovács Zoltán (19, 9, 5 százalék) végzett.

Tehát Önök szerint az elmúlt két évtized legjobb „lemaradóinak" csapata: Petry – Telek – Simon, Hrutka, Keller – Pisont, Lipcsei, Illés, Hamar – Horváth F., Fehér M.

Hogy ilyen összeállításban futballoztak-e valaha együtt? A védelem a Ferencvárosban igen, a válogatottban azonban egyszer sem, a középpályás négyesből és a csatárduóból viszont (Lipcsei kivételével) öten gyakran játszottak egy csapatban Bicskei Bertalan második kapitánysága alatt.