Üllői úti ötös nyitotta ki az aranykaput – amikor a Videoton először magyar bajnok lett

Nem sikerült 1976-ban, nem sikerült 1985-ben,1989-ben és 2010-ben sem

A Videoton 1941-es megalapítása óta többször került a bajnoki aranyérem közelébe, de nem sikerült átlépnie a bűvös határt, amely a legnagyobb sikert elválasztja az örök reménykedéstől.

A 2000-es évek a káosz jegyében teltek el a fehérvári futballklubnál, szerencselovagok adták egymás kezébe a kilincset az emeleti irodákban, később büntetőperekbe keveredtek tulajdonosok, még csoda, hogy ilyen körülmények között 2006-ban a klub megszerezte első nagy hazai sikerét a Magyar Kupa-győzelemmel. De így is folyamatosan csődközelben táncolt, mígnem 2007-ben Garancsi István úgy döntött, hogy beszáll a székesfehérvári labdarúgásba, és megvásárolja, megmenti az első fokon az NB I-ből kizárt klubot. Akkor az egyesület már mintegy egymilliárd forintnyi adósságot görgetett maga előtt, a Videoton vállalat pedig úgy szállt ki 2005-ben, hogy még a névhasználatot sem engedélyezte. Ilyen körülmények között kezdte el a konszolidációt az új tulajdonos, aki előbb sportigazgatónak nevezte ki Mezey Györgyöt, majd 2009 nyarán a vezetőedzői poszttal végérvényesen a kezébe adta a kormányrudat, hogy a mesteredző építse fel Magyarország legerősebb futballcsapatát.

A terv végrehajtása már az első idényben tökéletesen sikerült, hiszen a Vidi – amely visszakapta a nevét – mindvégig óriási versenyt futott a Debrecennel, de végül be kellett érnie a második helyezéssel, miután az utolsó fordulóban nem sikerült kiharcolnia legalább a döntetlent Győrben, pedig a Loki megtette azt a szívességet, hogy kikapott a Kecskeméttől. Ez az ezüstérem azonban már előrevetítette, hogy a Videoton a 2010–2011-es évadban az arany legnagyobb esélyese lesz. A csapatban akkor már többnyire olyan játékosok futballoztak, akik a magyar válogatottban is megfordultak, és kiváló idegenlégiósok egészítették ki a keretet, ránézésre sem volt jobb csapat a Vidinél a mezőnyben.

És a pályán sem történt meglepetés, a fehérváriak az őszi idény után hét ponttal vezették a tabellát, előnyük ugyan a 18. forduló utánra hatra csökkent, így is jelentős előnnyel készülődhettek a tavasz mérkőzésére, a tabellán második Ferencváros elleni csatára, amelyet az Üllői úton rendeztek március 12-én. Egyértelmű volt a tét: ha nyernek a piros-kékek, hatalmas lépést tesznek a bajnoki cím felé, ám vereség esetén feljönnek az üldözők, vérszagot kaphatnak a sebzett vadak.

„Fogalmazzunk úgy, nem lennék elégedetlen a döntetlen miatt. Ezt annak ellenére mondom, hogy mindenhol győzelemre törekszünk, és a Fradi-pályára is nyerni megyünk – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére a meccs felvezetésében a Videoton brazil gólvágója, André Alves. – A győzelemmel kétségtelenül közelebb kerülnénk a bajnoki címhez, ugyanakkor kulcsfontosságú meccs lesz a Debrecen elleni, majd a szombathelyi találkozó is. Elsősorban a középpályán erős a Fradi, nehezen áthatolható csapatrésze.”

Mezey György a mérkőzés előtt úgy nyilatkozott, kétféle variáció jár a fejében a Fradi stílusa ellen, de még nem tudja, melyiket próbálja ki. Nagy Dániel és Elek Ákos sérülés miatt nem állhatott a vezetőedző rendelkezésére, ezért át kellett alakítania csapatát.

Ez pedig kifejezetten jól sikerült. Bár az első negyedórában a Ferencváros volt az aktívabb és kezdeményezőbb, egy rossz és buta mozdulat mindent megváltoztatott. A zöld-fehérek rutinos védője, Balogh Zoltán a 26. percben ártatlannak tűnő szituációban kézzel ütötte el a labdát a tizenhatoson belül Lencse László elől, s bár a jogosan megítélt tizenegyest Alves rosszul rúgta, a Marko Ranilovicról kipattanó labdát végül a hálóba emelte. A kiegyenlített első félidő következő fordulópontjából is az FTC jött ki rosszul, hiszen öt perccel később a máltai André Schembri lövése a kapufán csattant, ellenben a másik oldalon egy jobb oldali pontrúgás után Vaskó Tamás csúsztatására Dusan Vasziljevics robbant rá a hosszú saroknál, és megduplázta a Vidi előnyét. Így mentek a felek a szünetre is, vélhetően a ferencvárosiaknál az volt a téma, hogyan lehetne egy gyors találattal visszakapaszkodni, a másik oldalon viszont le szerették volna zárni az összecsapást.

A második 45 perc aztán a Vidi történetének egyik legjobb játékát hozta, ez volt az a játékrész, amely után megszületett a fehérvári drukkerek azóta is népszerű rigmusa: „Itt a fieszta, itt a fieszta, itt a fieszta...”

Mert a Videoton ebben a félidőben tényleg tökéletes és látványos futballt mutatott be. A harmadik gól is gyönyörű volt, az 53. percben a szerb Marko Andics bal oldali beadását Lencse mintaszerűen belsőzte kapásból a kapuba, aztán a gólpassz adója nem sokkal később csodás szabadrúgásgólt tekert a jobb felső sarokba. A 78. percben a kegyelemdöfést Polonkai Attila adta meg, aki egy hosszú indítás után mintaszerűen emelte át Ranilovicot, ebben a találatban benne volt a Fradi minden aznapi megpróbáltatása. És a végén a fél tucat is meg lehetett volna, ám Nikolics Nemanja a kapufát találta el, így maradt az 0–5.

A mester arra kérdésre, hogy csapata máris megnyerte-e a bajnokságot, azt mondta, hogy kulturált futballedző erre nem válaszol.

Az Üllői úton szurkoló 2500 fehérvári drukker viszont örömmámorban úszott, hiszen kézzelfogható közelségbe került a nagy sikerrel az áhított aranyérem, s mivel az évad végén a gólkirályi címet is besöprő Alves által emlegetett Debrecen elleni mérkőzést is megnyerte a Vidi, már nem számított sokat, hogy a Haladás viszont legyőzte a fehérváriakat. A 2021-ben fennállása 80. évfordulóját ünneplő Videoton végül két fordulóval a bajnokság zárása előtt, a Kaposvár 3–1-es legyőzésével szerezte meg első bajnoki címét, és indulhatott egy másik, a városháza előtti fieszta.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. november 20-i lapszámában jelent meg.)