Kisvárda: lejár Supka Attila szerződése, kérdéses a jövője

– A Kisvárda történetének legjobb idénye után van kérdés a folytatást illetően?
– Lejár a szerződésem, ezzel kapcsolatban még nem volt tárgyalás köztem és Révész Attila sportigazgató között – válaszolta lapunknak Supka Attila, a Kisvárda Master Good 58 esztendős vezetőedzője. – Az idény utolsó bajnokija következik, remélem, sokan kijönnek a stadionba, és jó eredménnyel búcsúzhatunk el a szurkolóktól. Aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.

– Vasárnap a Paks elleni hazai mérkőzéssel szurkolók előtt zárják az idényt. Ha abból indulunk ki, hogy az eredménytől függetlenül mindenképpen a felsőházban végeznek, lesz mit ünnepelni?
– A mi helyzetünkben igen. Amikor a nyáron átvettem a csapat irányítását, a cél a biztos bennmaradás elérése volt, el akartuk kerülni, hogy az előző két idényhez hasonlóan csak az utolsó forduló döntse el, NB I-es marad-e a Kisvárda. Sikerrel jártunk, a Magyar Kupában pedig elődöntőt játszottunk. Jó eséllyel a második legkevesebb kapott góllal fejezzük be a bajnoki idényt, vagyis elmondható, jócskán vannak pozitívumok.

– Nem úgy indult az idény, ahogy remélte: a rajton mindjárt vereséget szenvedtek az újonc Budafok vendégeként, a harmadik meccsükön pedig hazai pályán kaptak ki három góllal a koronavírus-járvány miatt több fiatallal felálló Puskás Akadémiától...
– Amikor a klubhoz kerültem, kilenc-tíz játékosunk volt, nehezen álltunk össze. Meg kellett ismerni őket, a beépítésükhöz időre volt szükség, de az említett harmadik bajnoki után kialakult a csapatunk, bátran letámadtunk, sok labdát szereztünk az ellenfelek térfelén, rendben voltunk az ősszel. Jó futballt játszottunk, és ezt nem csak én állítom, több helyről visszahallottuk.

– Mikor érezte, hogy nem az utolsó meccs dönt a bennmaradásról? Vagy végig biztos volt ebben?
– Az egész évünket tekintve elmondható volt, hogy a Kisvárda nem kieső csapat. A gyengébb kezdés ellenére az ősszel sokáig ott voltunk a második-harmadik pozícióban, a januárt még a harmadik helyen zártuk, aztán azonban visszaestünk, miután a Paks, a Budafok és a Puskás Akadémia ellen is pont nélkül maradtunk. Nem szabad elfelejteni, a problémáink abból is adódtak, hogy az őszi alapcsapatból különböző okok miatt olyan fontos játékosok estek ki, mint Lucas, Rubus Tamás, Szlobodan Szimovics és Niko Datkovics, s tulajdonképpen új védelmet és középpályássort kellett kialakítani. A válogatott miatti szünet jól jött, tudtunk dolgozni, akinek lemaradása volt, utolérte magát, stabilak lettünk, és kevés gólt kaptunk.

– Annyira keveset, hogy ebben a mutatóban csak a bajnok Ferencváros áll jobban! A harminckét meccsen kapott harmincöt gól megsüvegelendő, ugyanakkor a huszonöt szerzett nagyon kevés.
– A kevés szerzett gól egyértelműen képességbeli probléma: sorolhatnám azokat a mérkőzéseket, amelyeken rengeteg helyzetet alakítottunk ki, de nem tudtunk betalálni. Jöhetnék azzal, hogy amikor gólt szereztünk, rendre pontot, pontokat is, de ettől még kevés az a huszonöt. A kapott gólok száma már sokkal örömtelibb, mert bár azt mondják, a védekezést meg lehet szervezni, nálunk meg is volt, a szervezettségünkkel nem volt probléma.

– Nem bánja, hogy a Paks elleni találkozó nem a negyedik helyről dönt? Két fordulóval korábban ennek még reális esélye volt.
– Amit bánok, az a Magyar Kupa-döntőbe jutás lehetőségének elszalasztása. Játékban jobbak voltunk a kupasorozatot végül megnyerő Újpestnél, sajnos egy nagy hiba nem a javunkra döntötte el a párharcot. A másik problémám a két héttel ezelőtti, Diósgyőr elleni bajnoki meccsel van: ha azt megnyerjük hazai pályán, valóban jó esélyünk lett volna játszani a negyedik helyért.

– Sokan tudják, a Kisvárda sport­igazgatója, Révész Attila elsősorban külföldi szakembert szeretett volna a csapat élén látni, aztán mégis ön mellett döntött. Amikor igent mondott a felkérésre, hasonló idényt remélt?
– Meglepett, amikor Révész Attila felkért, de nem titok, George F. Hemingway ajánlására tette, aki jól ismert a Honvédból. Három alkalommal voltam a kispesti klub edzője, játszottunk három Magyar Kupa-döntőt, ötször léptünk ki a nemzetközi porondra, a Honvéd tulajdonosa bízott bennem, és tudta, amit rám bíz, azt teljesítem. Ahol érzem a bizalmat, ott elérem, amit várnak tőlem, a kisvárdai idénnyel is el tudok számolni. Sajnos voltak hiányposztjaink, egy-két minőségi támadóval a keretünkben még jobb lehetett volna az idényünk.