Vágyálom – Thury Gábor jegyzete
ALAPVETŐEN EGYETÉRTEK a Ferencváros elnöke, Kubatov Gábor és az FTC Zrt. vezérigazgatója, Orosz Pál nyilatkozatával: a 35., sorozatban hatodik alkalommal bajnok futballcsapat teljesítményének gyorsértékelése kapcsán kritikusan fogalmaznak, ugyanakkor elérhető célokat határoznak meg. Kubatov Gábor kifejtette, most az Újpest hetes szériáját (1969–1975) kell beérni, majd következhet az MTK kilencese (1917–1925).
A részletesebb elemzés még hátravan, ugyanakkor tény, az Újpest és az MTK utolérését szem előtt tartva a legfontosabb a nemzetközi kupacsoportkör – még úgy is, hogy sokfordulós selejtezőn kell átrágnia magát az aranyérmesnek. Persze a Bajnokok Ligájáé a cél, de a legfontosabb, hogy sorozatban hatodik alkalommal is bekerüljön valamelyik négyesbe (az együttes kétszer már megérte az egyenes kieséses szakaszt, tény, a Leverkusen és az Olympiakosz jobb volt). Ebből a szempontból igenis felelősség magyar bajnoknak lenni. S noha a futballnak is része a meglepetés, még egyszer nem lehet olyan csapdába belelépni, mint amilyet a feröeri Klaksvík felállított… Máté Csabának is köszönhetően dicséretesen felállt a csapat, majd Dejan Sztankoviccsal ismét jöttek az eredmények.
Az viszont már nem a bajnok felelőssége, hogy milyenek az ellenfelek. Állítom, ha a honi bajnokságban lennének vetélytársai, az itthoni ina szakadtáig való megfeszülés a nemzetközi kupákban kamatozna. Vagy a minden valószínűség szerint kieső Kisvárda ellen nem sovány 0–0-val kellene ünnepelni az aranyérmet… Nem az Üllői úton tehetnek arról, hogy a sokkal kisebb költségvetésből gazdálkodó Paks volt a legnagyobb ellenfelük, s hogy az elvben legnagyobb vetélytárs Újpest olyan, amilyen, vagy az elmúlt évtized egyik meghatározó klubja, a Fehérvár miért csupán az utóbbi időben kezd hasonlítani korábbi önmagára.
A kiválóan játszó Varga Barnabás kapcsán elhangzik, jó példa arra, hogy magyarként is be lehet kerülni a Ferencvárosba, ám bennem mocorog a kisördög, néhány sorral lejjebb az nso-ban egy kommentelő meg is jegyzi: „De tényleg, milyen lenne már egy igazi Fradi magyarokkal?”
Nem szeretnék ünneprontó lenni, tisztában vagyok vele, más a világ, mint régen, a globalizáció nem áll meg a stadionoknál. A Ferencváros utánpótlásából a tehetségek nem rúgják rá az öltözőajtót a „nagyokra” tömegével, noha az is igaz, az NB I-ben nem egy labdarúgó a Népligetben pallérozódott.
Csak vágyálom lenne egy-két saját nevelésű futballistával több a kezdőben?
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
