Édes élet – Sinkovics Gábor jegyzete

Davide Lanzafame kikocog majd az MTK-stadion tökéletes gyepszőnyegére, és elkezd melegíteni éppen a Honvéd-tábor előtt. Az olasz csatárt ismerve alighanem olyan érzelemmentes, már-már flegma arckifejezést ölt, mint Fellini hőse az Édes élet című filmben. Pedig a kispestiek nagyon is várják vele a találkozást, készülnek rá, hogy „megfizessenek neki” a nekik árulással felérő klubváltásért. Lanzafame még nem tudja, de kisebb-nagyobb ajándékok készültek a tiszteletére. Így van ez rendjén, egy rangadónak legyen előélete, legyen benne feszültség, és legyen mire emlékezni.

Márpedig a Honvéd–Fradi meccsek megannyi felejthetetlen pillanattal ajándékozták meg a szurkolókat. 1963 novemberében Tichy Lajos vezérletével nyert 7:2-re a Honvéd, a Fradi 1967 szep­temberében vágott vissza a csúfságért, és diadalmaskodott 7:1-re. Azt írták akkor az élete meccsét játszó Varga Zoltánról: „A labdarúgás hirtelenszőke Rodolfója újabbnál újabb trükköket húz elő cilinderéből.” Aztán 1970 májusában Kispesten még a salakpályán is ültek, a Sport 25 ezer nézőt írt, és a piros-fehérek 3:0-ra diadalmaskodtak, s akkor még nem beszéltünk az 1973. márciusi találkozóról, amikor a Népstadionban a zöldek 18 perc után már 3–0-ra vezettek, mégis 4–4 lett a vége, Pintér Sándor a 90. percben nagy lövéssel egyenlített.

Egyéniségek, közönségkedvencek itt is, ott is.

Ezek hiányoznak ma legjobban. S nemcsak a Honvédból és a Ferencvárosból. Ábrándozhatunk, ahogyan Robbie Williams tette a Feel című szám videoklipjében a parasztház verandáján a dézsában. Ábrándozhatunk, hogy mikor lesz megint Tichy Lajos-, Kocsis Lajos-, Détári Lajos-, Albert Flórián-, Varga Zoltán-, Nyilasi Tibor-szintű futballista egyik vagy másik csapatban. Bár már azzal is beérnénk, ha most nem olasz, ukrán, uruguayi, brazil, szlovén, ghánai, német, argentin, portugál, macedón, izlandi, szerb, nigériai, horvát, guineai, cseh, francia (tizenhét nemzetiség a két csapatban, az olasz Internazionale is megirigyelhetné...) helyett magyar fiúkért lelkesedhetnénk.

De ez a modern idők futballja. Ettől még a pesti derbi különleges eseménye a magyar labdarúgásnak, és ezt Szerhij Rebrov, az FTC ukrán vezetőedzője is tapasztalhatja. Davide Lanzafame már nagyon is jól tudja, miről szól ez a történet. Ami Fellini Édes életét illeti, a film 1960-ban megkapta az Arany Pálmát a cannes-i filmfesztiválon. A magyar válogatott abban az esztendőben a Népstadion 90 ezer nézője előtt Albert Flórián két góljával 2:0-ra megverte Angliát. De az édes élet iránti vágy azóta sem veszett ki belőlünk.

A dolce vita olyan, mint a rangadón a győzelem.