Davide Lanzafame: Sejtem, mi vár rám...

SZENT ÜGY

– Hogy érezte magát Telkiben?
– Mint az új gyerek az osztályban – válaszolta Nagy Gergő, a Magyar Futballakadémia növendéke, a Bp. Honvéd középpályása, aki pályafutása során először kapott meghívót a felnőttválogatottba. – Annyi szerencsém volt, hogy a korosztályomból akadt néhány ismerős arc, a különböző akadémiák színeiben sokat játszottunk egymás ellen, sőt némelyek az utánpótlás-válogatottban voltak a csapattársaim is.

– A beavatást aligha úszta meg.
– Újoncként kötelező volt énekelnem. Először Süsü dalára gondoltam, de mivel arról Fiola Attila lebeszélt, a Beatricétől a Nyolc óra munkát adtam elő. Sallói Dániel sem kerülhette el a sorsát, ráadásul az ő produkciójáról felvétel is készült, amely bejárta az internetet. Az enyém még nem került fel, remélem, nem is fog.

– A kispesti múltja számított?
– Ha abból indulok ki, hogy Marco Rossival az élen a stáb fele nemrégiben még a Honvédnál dolgozott, igen.

– Egy bánata lehet: noha a finnek és a görögök elleni mérkőzésen is a kispadon ült, a kapitány egyszer sem cserélte be.
– Emiatt nincs bennem keserűség – ha valami miatt csalódott vagyok, az a tamperei vereség. Így is óriási élmény volt az a kilenc nap, amit a válogatottnál tölthettem, megtisztelve éreztem magam. Felemelő volt „megízlelni” a telki körülményeket, tényleg nem volt más feladatom, mint a futballra fókuszálni. Az volt a benyomásom, hogy az edzéseken nem lógok ki a sorból, a hozzáállásomat nem érhette kritika.

– Én még olyan szakemberről vagy labdarúgóról nem hallottam, aki az ön edzésmunkáját és mentalitását bírálta volna.
– Amit tudok, mindig megteszem. Azt azonban érdekes volt tapasztalni, hogy a válogatottnál gyorsabb és pörgősebb az edzés, mindenkinek jobban oda kell tennie magát, ha nem akar lemaradni. Tekintve, hogy a legjobbak kerülnek oda, ez nem véletlen – fel kell nőni erre a szintre, ez az igazság.

– Botka Endre még mindig a barátja?
– Természetesen.

– Davide Lanzafame is?
– Ő is, persze. Attól még, hogy a Honvédból a Fradiban igazoltak, az én szememben nem lettek rossz emberek. Azt, ami a pályán történik, nem szabad összekeverni a magánélettel. A futball is szent, de számomra a család és a barátság szintén az. Ettől még mindent elkövetek azért, hogy legyőzzük a Ferencvárost.

– Botka Endre sérülés miatt kihagyja az összecsapást, de Davide Lanzafame biztosan lehetőséghez jut. Beszélt vele a napokban?
– Csak röviden. Kíváncsi lettem volna arra, mi játszódik le benne, de végül nem kerültek szóba az érzelmek. Valami azt súgja, a kispesti drukkerektől megkapja a magáét, azt nem tudom, ez mit vált ki belőle. Mindegy is, csak nyerjünk. Ahhoz képest, hogy Davide és Eppel Marci távozása, valamint a biztatónak éppenséggel nem nevezhető edzőmeccsek után milyen előjelekkel vágtunk neki a szezonnak, csodás heteket élünk. Ilyenkor jó Honvéd-játékosnak lenni. Azaz, ilyenkor is.

– Mi dönthet a derbin?
– Ellenfelünk az esélyesebb csapat, egyebek mellett azért is, mert a kerete értékesebb. Egy rangadón azonban nem csak ez számít. Éppen a görögök elleni találkozó bizonyította, ha egy csapat kellőképpen harapós és egységes, elérhet olyan eredményt, amilyennel kevesen kalkuláltak előzetesen.

– Telkiben téma volt a Honvéd–FTC?
– A szokásos zrikák mentek. Amikor elbúcsúztunk egymástól, a Vidi-futballisták már erre a hétvégére sok sikert kívántak nekem, a ferencvárosiak viszont csak a következő fordulótól.

– Marco Rossitól hogyan köszönt el?
– A kapitány azt mondta, kijön a meccsre, és figyeli a jelöltjeit – hála az égnek, engem is.

ÉRZELMEK VIHARÁBAN

– Ugye, nem akarja azzal kezdeni, hogy a szombati ugyanolyan meccs lesz, mint a többi?
– Eszem ágában sincs! – felelte lapunknak Davide Lanzafame, a Ferencváros 31 esztendős olasz csatára, aki a nyáron a Honvédtól szerződött a zöld-fehérekhez. – Két csodálatos idényt töltöttem Kispesten, az emlékeket nem lehet kitörölni. Nyilván különleges számomra a szombati rangadó, egyvalamiben viszont hasonlít a többi meccshez: ugyanúgy három pontot akarunk szerezni, mint a többi bajnokin.

– Tartja a kapcsolatot korábbi csapattársaival?
– Persze, a mai napig vannak barátaim a Honvédból. Danilóval kifejezetten jóban vagyok, Nagy Gergőt is a barátomnak mondhatom, de ha beszéltünk is az utóbbi napokban, nem került szóba a meccs.

– Felkészült a Honvéd-szurkolók fogadtatására?
– Sejtem, mi vár rám, de az érzelmek hozzátartoznak a futballhoz. Aki megveszi a jegyet, és felül a nézőtérre, azt kiabál, amit szeretne. Kellően tapasztalt vagyok ahhoz, hogy kezeljem a helyzetet, ismerem a szurkolók lelkivilágát. Csak az érdekel, hogy jó teljesítménnyel segítsem a csapatomat.

– Megérti azokat a kispesti drukkereket, akik az árulót látják önben?
– Nem szeretnék erről beszélni. Ez a Honvéd-szurkolókra tartozik, nem rám.

– Mekkora előnyt jelent, hogy jól ismeri a kispesti hátvédeket és Supka Attila elképzeléseit?
– Az éremnek két oldala van, a védők ugyanolyan jól ismernek engem, mint én őket. A párharcoknak nagy jelentőségük lesz, de a meccset az dönti el, melyik csapat tudja ráerőltetni akaratát a másikra.

– Szerhij Rebrov kikérte a tanácsát a kispestiekkel kapcsolatban?
– Magabiztos edző, nincs szüksége a játékosok segítségére ahhoz, hogy tökéletesen felkészítsen minket.

– Nyílt sisakos játékra vagy óvatos futballra számít szombaton?
– Mindössze annyit mondhatok, hogy mindkét csapat megszenved a kilencven perc során, kemény párharcokat látunk majd. Minden meccs más, szerintem az első harminc perc után már képet kapunk arról, mi várható a hátralévő egy órában.

– Bírják majd a tempót? Úgy tűnt, a Vidi ellen az utolsó húsz percre elfáradtak a Szerhij Rebrov megkövetelte taktika miatt.
– Szombaton kiderül, ezúttal meddig bírjuk az intenzív letámadást. Három hét közös munka után aligha lesz tökéletes a játékunk, a vezetőedzőnknek időre van szüksége, mire minden labdarúgót megismer, és rájön, kitől milyen teljesítményt várhat el. Ugyanakkor a fehérváriak ellen sem futballoztunk rosszul, ezúttal is mindent megteszünk, hogy szurkolóink elégedetten induljanak haza a lefújás után. A játékunk alapját a labdabirtoklás jelenti, ebből a Honvéd ellen sem szeretnénk engedni.

– Ha gólt szerez, megünnepli?
– Mindig is tiszteltem a Honvéd szurkolóit, sok csodás pillanatot éltünk át együtt, nem szeretnék tiszteletlenül viselkedni. Ugyanakkor nem tudom, hogyan alakul a mérkőzés. Egy-egy helyzet vagy a gól hatalmas feszültséget szabadíthat fel a játékosban. Meglátjuk.