A nyolc napja összevarrt sebeket nem áll szándékunkban feltépni, ám a kérdés adja magát: miért is futballozott ott és akkor, ahol és amikor nem lett volna szabad?
„Mert szeretek focizni – szolgál a logikus, jelen helyzetben mégis helytelen válasszal Kulcsár Dávid. – Kereshetnék mentségeket, de nem teszem. A képlet egyszerű: hibáztam. Tisztában vagyok vele, mekkora hülyeséget csináltam. Engem bánt, engem idegesít leginkább, hogy fél évig nem futballozhatok. Természetesen a tettem következményeit is vállalom. Ha a vezetőség megbüntet, elfogadom, ám annál nagyobb büntetés nem létezik számomra, mint hogy egész nap itt fekszem tehetetlenül. A mellékhelyiség a szobámmal szemben van, mégis öt percbe telik, amíg kiugrálok oda. Jó program, ugye? Azon is nevetek olykor, hogy nem kell nyújtóznom, mert a mankóval elérem a villanykapcsolót, csakhogy valójában ez sem vicces. Alapoznom kellene, nem idehaza szenvednem... De ismétlem, kizárólag engem terhel a felelősség azért, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Sokat kaptam a paksi vezetőktől, ha módom lesz rá, viszonzom. Ha minden jól alakul, a nyáron visszatérhetek, s azt követően mindent elkövetek, hogy jóvátegyem a hibám."
HOGYAN EMLÉKSZIK VISSZA KULCSÁR A SÉRÜLÉS PILLANATÁRA? MI A VÉLEMÉNYE AZ ÜGYVEZETŐNEK AZ ESETRŐL? A VÁLASZOK ÉS A TELJES RIPORT A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN!
