Kecskeméti győzelem a Ferencváros ellen az ünnepi bajnokin

A Kecskemét századik élvonalbeli találkozója előtt a magyar bírói karral erős harcban álló hazai mester, Tomiszlav Szivics 120 százalékos teljesítményt várt fiaitól, és győzelmet, ellenlábas kollégája, Détári Lajos, úgyszintén. Abban mindkét szakember egyetértett, hogy a támadófutball NB I-es ünnepe lesz ez az összecsapás. Nos, az első félidőben ferencvárosi részről keveset tettek ezért a labdarúgók, hiszen záporoztak a lövések és a beadások a kecskemétiektől, Jova Leventének igencsak együtt kellett élnie a játékkal. Igaz, ziccert nem kellett fognia, de több veszélyes kiugratásra is ügyesen vetődött ki. Mindkét szélen szép támadásokat vezettek a hazaiak, kihasználva a fővárosiak gyakori bizonytalankodásait, akiknél feltűnő volt, hogy különösen Tóth Bence mennyire nem érzi Oláh Lóránt mozgását, hiszen rendre méterekkel passzol mellé-elé. Nem úgy a 30. percben a korábban többször is remekül meginduló Aleksandar Jovanovic, aki szépen gurított be jobbról Oláhnak, azonban az ék hat méterre a kaputól eltörte a labdát.

Erre már felébredt a KTE is (hiszen hiába a nagy fölény, ha az ellenfél szerzi meg a vezetést), és a 33. percben előnyhöz jutott. Kellett ehhez, hogy éppen Jovanovic adjon ajándék labdát Lencse Lászlónak a 16-os bal oldalánál, aki kiosztott egy kötényt Balog Zoltánnak, majd 12 méterről a rövid felsőbe bombázott.

Felélénkül a kissé elfásult játék 1–0 után, a félidő végére igencsak felpörögtek az események, élvezetessé vált a bajnoki. Lencse nem sokkal gólja után újra hálóba találhatott volna, de Bori Gábor mesteri passza után hiába lőhetett hat méterről, a vetődő Jova egy elképesztő reflexmozdulattal belekapott a labdába a bal sarok előtt, és a lécre ütötte azt. Ezt még a fénykorát élő David Seaman is megirigyelte volna! A másik oldalon Oláht becsülték le a lila mezes védők, de ráéreztek, mert miután hagyták az ötös jobb szélén lövéshez jutni, a támadó alaposan fölédurrantott.

Nem változtattak a szünetben a mesterek a csapatokon, az első cserét is a kényszer szülte, hiszen a hazai jobbhátvéd, Koszó Balázs olyan balszerencsésen esett ki a gyepről a pálya környéki betoncsíkra, miután ütközött Juha Hakolával, hogy eltört a bal csuklója. A 62. percben Hakola helyére beküldte Détári Pölöskey Pétert, élénkíteni, pontosabban egyáltalán életre kelteni csapata támadójátékát, miközben az egyetlen csatárral felálló kecskemétiek egyre inkább a fegyelmezett középpályás védekezésre helyezték a hangsúlyt.

Két támadóval és az időközben beálló Rósa Dénessel kissé hegyesebb lett a Ferencváros, de a hajrára némileg meglepő módon lehívta Détári Oláht úgy, hogy a karmester Lisztes Krisztián váltotta a csatárt. Egy gólhelyzetet is kialakítottak a zöld-fehérek Pölöskey révén, akinek 14 méterről leadott lövését azonban kitolta a léc alól Németh Gábor. Csak azért nem ez lett végül a mérkőzéslabda, mert a ráadás második percében Lencse egyedül vihette a kapusra a játékszert, ám 15 méterről a jobb oldali kapufára lőtt.

Győzött tehát 100. élvonalbeli bajnokiján a Kecskemét, de Szivics mester legényeinek bizony nem kellett 120 százalékot nyújtaniuk a három pont megszerzéséért. A Ferencváros későn ébredt, és vereségével maradt továbbra is a 15., azaz kieső helyen.