Talán már Kiprich József is megbánta.Százszor, sőt, ezerszer.Elvégre mégiscsak volt egy többé-kevésbé stabil állása feltéve persze, hogy léteznek a világban legalább valamelyest billegésmentes futballedzői kispadok. Ráadásul Szatmárnémetiben tisztelték. Romániai földön, magyarként. S nemcsak a nézők, a klubvezetők, hanem a játékosai is. Megtisztelték például azzal, hogy azt tették, ami a dolguk; futballoztak, s nem a meccseket szabotálták durcásan.
Kiprich mégis áttelepült Győrbe. Jött, mert olyan városba hívták, ahol a futball több mint egy játék. Vagy legalábbis az volt évtizedeken át. Kiprich pedig hitte és elhitte: ő lehet az, aki visszacsempészheti az aranykor reményét.Az egykori 70-szeres válogatott tehát jött, látott és – vesztett. Mégpedig sorozatban. Szeptember 11-én állt munkába, és ez az ómen máig elkísérte. Három győzelem, két döntetlen és öt vereség az eddigi mérleg az új szakmai stábbal, ami csupán 21 százalékos hatékonyság. A hét végi békéscsabai kudarc után Kiprichnek és segítőinek aligha lehetnek illúziói. A gondjaikra bízott alakulat elemeire hullott, demoralizált társulat benyomását keltette. Szervezetlen szabadcsapat volt az ETO, öntörvényűen cselekvő játékosokkal.Pedig szolidabb és szigorúbb figyelmeztetésekben nem volt hiány. Miriuta Vasilének például félhavi megbízási díja bánta, hogy nemcsak gyatrán futballozott, de azon ígéretét sem tudta tartani, hogy a német profivilág szellemiségét meghonosítsa a győri öltözőben (mi tagadás, ez bizony merész vállalás volt a kopasz középpályástól). Aztán a bodajki kupakudarc fejenként 300 ezer forintjukba került a pályára lépő labdarúgóknak, és immár a prémiumokat is visszatartja a vezetőség (pedig a futball-kft.-nél esküsznek, minden pletyka ellenére lenne miből fizetni).Igaz, sok premizálnivaló nincs is az őszi előadásokon. Főleg annak fényében, hogy a keret tagjai annak idején az UEFA-kupa-indulásra jogosító helyezés elérésére szerződtek. Amikor a megállapodásokat alá kellett írni, senki sem tiltakozott, hogy irreális magasan lenne a szakmai mérce.Most viszont már a túlélés, a bentmaradás kiharcolása lehet az elsődleges cél. Mecsoda különbség! – szokták volt erre mondani pestiesen. S innen már csak egy ugrás a kérdés: vajon búcsúmeccsként készülhet-e a címvédő MTK Hungária elleni szombati találkozóra Kiprich József?S ha netán mennie kell majd, akkor lesz-e legalább egy olyan játékosa, aki kiáll a nyilvánosság elé, s azt mondja, mint amit a tréner mondott a békéscsabai csőd után: "Én szégyellem magam…”