Dávidék letudták a kötelezőt

Hogy a mesébe illő Főnix-csarnokot csaknem teljesen megtöltő magyar szurkolók mennyire tudtak örülni egy-egy hazai találatnak, az Dávid első pontjánál derült ki igazán. Büntetőből talált be a Zalgiris Kaunas centere, megtörve ezzel egy kínosan hosszúnak tetsző gólmentes időszakot. Szép lassan csordogált a meccs, úgy tűnt, a kissé felforgatott kezdő ötössel felsorakozó házigazdának szüksége van néhány percre, hogy úgy istenigazából játékba lendüljön. A derekát fájlaló és a mielőbbi gyógyulásért (talán már Tallinnban visszatérhet) a szerdai találkozót kihagyó Mészáros ott sem volt a tízes keretben, míg Gulyás helyét Czigler vette át. Varga kapitány amondó volt, jobb mielőbb tudatosítani a riválissal, hogy Debrecenben egy masszív védőfallal néz majd szembe, ebben pedig inkább a paksi óriás lehet a kulcsfigura.
Telt-múlt az idő, s oldódni kezdett a görcs. Fodor és Dávid felelt ekkortájt a magyar pontokért, aztán érkezett Gulyás is, tudniillik Czigler gyorsan három személyi hibát szedett össze a fehéroroszok legjobbja, Kul ellen. Ami az ellenfél játékát illeti, ahogy azt a magyar kapitány jó előre elmondta, semmi extra nincs, amit tudnának a beloruszok. Kálmánt Simon váltotta fel, majd jött a többi magyar csere, érkezett Dzunics és Sitku is. Hogy sziporkázóan játszott volna a magyar válogatott, azt túlzás lenne állítani, de a lényeg, hogy szépen lassan elkezdett nőni a hazai előny. Kellett ehhez az ügyesen mozgó Simon, majd nem sokkal később Gulyás triplája is, utóbbi nagy magányában döntött úgy, hogy ha már egyszer nem támadja meg senki, akkor rádobja. Bement. A mieinknek pedig bejött, hogy a számtalan szerzett labdából gyorsan rohamozhattak, így tizenöt perc után már 17 pontos előnyt jegyezhettünk fel. Más kérdés, hogy Fehéroroszország nem akart megrogyni, pedig számunkra minden egyes pont óriási jelentőségű volt. Érdekes, hogy anélkül telt el az első félidő, hogy bárki elérte volna a tíz pontot. Hazai oldalon a két légiós, Gulyás és Dávid állt hozzá a legközelebb (7-7 pont), utóbbi ráadásul lepattanózásban is kimagaslót nyújtott: a szünetig nyolc labda "halt el” a kezében. Rossz hír, hogy a második negyed felénél Sitku olyan kellemetlenül esett, hogy kificamodott a válla, azon melegében kórházba szállították, így számára három perc után véget ért az Eb-középdöntő-találkozó.
Elég volt hozzá egy Fodor-tripla, majd egy Gulyás-zsákolás és máris csaknem húsz ponttal tartott előbbre Magyarország. A támadójáték dicsérete mellett említést érdemel a fehér mezesek védekezése is, hiszen ezen a szinten két negyed alatt 29 pontot kapni még akkor is ragyogó, ha tudjuk, Fehéroroszország távol van a világelittől. Boriszov, a vendégek kapitánya érezhetően minden követ megmozgatott, hogy ne nőjön szakadékká a különbség, de hiába, a harmadik felvonásban is távolodott Magyarország. Szinte hihetetlen hatékonysággal szűrte meg az ellenfél támadásait a vendéglátó, amely a 20. és a 30. perc között mindössze három kosarat engedélyezett Kuléknak. Odaát Dávid és Gulyás hat-hat pontot ragasztott hozzá a meglévő hétjéhez, és miután rajtuk kívül is mindig volt, aki betaláljon, szépen húsz pont fölé nőtt a differencia. Ahogy azt vártuk, pontosabban reméltük. Merthogy a végén könnyen adódhat úgy, hogy szükség lesz a jó kosárkülönbségre. A javukra legyen mondva, még ezekben a pillanatokban sem adták fel a zöldek. Vagyis nem adtak könnyen egyetlen találatot sem. Rendhagyó eset: a már harminc ponttal vezető társulat edzője úgy "élt” a kispadon, mintha egyenlő pontszám állt volna a felek neve mellett.
Varga Mátyás tulajdonképpen elégedett lehet Némethék teljesítményével. A felvezetés, a ráhangolás ugyanis tökéletesen sikerült. Másként: a csúcsra járatás megkezdődött. Azt pedig már régóta tudjuk, hogy az igazán fontos dolgok szombaton, Tallinnban dőlnek el.

Mestermérleg
Varga Mátyás: – A látottak alapján úgy vélem, sokkal több ponttal kellett volna nyernünk, mint amennyivel jobbnak bizonyultunk ellenfelünknél. Érthetetlen számomra a sok-sok kihagyott ziccer. Azt viszont igen pozitív dolognak tartom, hogy a csapat minden tagja végig küzdött, aminek azért meglett az eredménye, hiszen a harmincpontos különbség önmagáért beszél.
Alekszandr Boriszov: – Sajnos néhány kulcsjátékosunkat nélkülöznünk kellett, s ez óriási hátrányt jelentett számunkra. Azért szenvedtünk súlyos vereséget, mert támadásban nagyon gyenge teljesítményt nyújtottunk. A palánkok alatti csatát pedig rendre a magyarok nyerték, mi alig-alig szereztünk lepattanót.