Ambros Martín: A lehető legjobb helyre kerültem

– Az első érzések?
– Öröm. Izgatottság. Meg az, hogy megtiszteltetés itt lenni.

– Félelem?
– Ugyan mitől?

– Mondjuk az ismeretlentől.
– Egy csepp sem, úgy érzem, a lehető legjobb helyre jövök. Akikkel csak beszéltem a klubnál, meg általában Magyarországon, nagyon rokonszenvesek voltak, a csapat remek, a közönséget, a hangulatot meg aligha kell bemutatni.

– Sokáig rágódott azon, hogy nyolc év után elhagyja-e az Itxakót?
– Magam miatt nem annyira. A család miatt inkább, mert nyolcéves fiamnak megvan a megszokott környezete – ezért volt nehezebb a döntés. De biztos vagyok benne, hogy neki is jó lesz itt, és az sem baj, ha másfajta világot, kultúrát, nyelvet is megismer. Részben engem is ez hozott ide, szeretek újítani.

– Pedig az Itxakóval is elég sikeres volt. EHF-kupa-győzelem, BL-döntő, spanyol bajnoki címek és kupaaranyak rogyásig.
– De az utolsó szezonban mégis egyfajta ürességet éreztem. Ne értsen félre, ugyanúgy teljes erőbedobással végeztem a munkámat, mint addig, csak bennem volt, hogy ideje valami másba kezdenem. Ekkor keresett meg a Győr, és most itt vagyok.

– Szép kihívás lesz.
– Tudom, de engem a kihívások éltetnek. Az embert próbáló feladatok, továbbá a győzelem iránti olthatatlan vágy.

– Akkor a megfelelő helyre jött. Nyilván tudja, mi a legfontosabb cél Győrben...
– Hogyne tudnám. Az én célom is ugyanaz, a BL-trófea.

– Biztosan látta az idei döntőt.
– Természetes.

– Hányszor?
– Csak egyszer. De az meccsenként négy órán át tartott: elindítottam a felvételt, megállítottam, visszatekertem, elemeztem, jegyzeteltem.

– És ha ezek után egy mondatban kellene értékelnie a győri csapatot?
– Egyetlen szó is elég lesz: fantasztikus. Aligha mondok újat azzal, hogy kiváló képességű játékosok alkotják: tehetségesek, képzettek, intelligensek, szóval nagyon sokra hivatott társaság.

– Tudja, ehhez képest hány nemzetközi kupadöntőt veszítettek már el?
– Hogyne tudnám, hetet... Azon leszünk, hogy nyolcadikra sikerüljön. Higgye el, nincs olyan, hogy egy csapat vereségre van ítélve, csak tanulni kell a történtekből. Az Itxako a legjobb példa: kétezer-nyolcban elveszítettük az EHF-kupa döntőjét, egy évre rá már megnyertük. Négy éve még a spanyol bajnokságban is ezüstérmesek lettünk, aztán azóta mindegyik szezont arannyal zártuk.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, HOGY MILYEN VÁLTOZTATÁSOKAT ESZKÖZÖL AMBROS MARTÍN AZ ETO-NÁL, ILLETVE HOGYAN LÁTJA A MAGYAR KÉZILABDA ERŐVISZONYAIT, KERESSE A PÉNTEKI NEMZETI SPORTOT!