Bronzközelben a Kolics-gárda

A hazaiak remekül előkészítették a rangadót, és hibátlan rendezéssel tették emlékezetessé a szezon számukra egyik legfontosabb mérkőzését, egyúttal klasszis játékosuk, Kuzmicsov Szergej búcsúját. Az ősztől a Dunaferr férfi kézilabda-mérkőzésein beinduló Tanuljunk szurkolni akciósorozat főpróbájaként a Vasvári Pál Általános Iskola – több élsportoló gyermeke mellett idejár Kuzmicsov fia is – diákjait látta vendégül a szakosztály, és a kezdeményezés remekül bevált.
A két jól felkészített gárda férfias csatát vívott. A hazaiaknál a kipróbált harcosok, Stochl, Rosta, Kemény, Kertész, vitték a prímet, és mindenki előtt a pazar gólokat lövő Milorad Krivokapics. Kolics János mester érthető elégedettséggel vette tudomásul a sikert, de nem rejtette véka alá elégedetlenségét sem.
"Néhány fiatal játékosunk az első pillanattól megilletődötten játszott, és ezt a folytatásban sem tudta levetkőzni – mondta. – Azokról van szó, akik az egész évadban magabiztosan és jól teljesítettek. A rutinos játékosokból álló Tatabánya türelmes, fegyelmezett játékkal kihasználta megingásainkat. Kuzmicsovot csak a végjátékban küldhettem pályára, de ő a rövid idő alatt is hibátlanul játszott, gólt is lőtt. Jól küzdöttünk, és nagyon értékes győzelmet aratottunk kiváló közönségünk támogatásával."
Richard Stochlnak az első félidőben képtelenek voltak büntetőből gólt lőni a vendégek. Három hetest hárított a szlovák sztárkapus, és végig halmozta a bravúrokat, oroszlánrészt vállalt a győzelemből.
"Nagyon kemény mérkőzést vívtunk – emlékezett Stochl –, de nem játszottunk olyan jól, mint szerettünk volna. A Tatabánya ezt okosan kihasználta. Nehezen tudtunk szerdán gólt lőni. Örülök, hogy Kuzmicsovnak, ennek a kiváló sportembernek sikeres volt a búcsúja. Megérdemelte az ünneplést."
A mérkőzés végén Kuzmicsov legendás, 3-as számú mezét ünnepélyesen visszavonultatták, így örökre megmarad az irányítónak. A Dunaferr férficsapatában ezt a számot soha többé senki sem viseli.
Marosi László, a tatabányai klub igazgatója, a hajdani klasszis átlövő azzal kezdte értékelését, hogy együttese becsülettel küzdött, ám egyelőre még nem olyan erős, hogy Újvárosban (ahol Marosi is játszott) még jobb eredményt érjen el.
"A valóság talaján állunk, és tudjuk, hogy kevés esélyünk volt a Dunaferr ellen – mondta. – Ugyanakkor megállapítható, hogy nem játszottunk alárendelt szerepet, és a jelenlegi keretünktől ez is szép. A kétgólos újvárosi győzelem reális volt. A döntetlenhez nekünk hiba nélkül kellett volna hajráznunk, ellenfelünknek pedig sokat kellett volna hibáznia. Az a célunk, hogy csapatunkat ezen a szinten tudjuk tartani a következő évadra is. Aki ismeri a viszonyokat a kézilabdában, az tudja, ez nem is kevés."