Újvárosiak a régi helyükön

Csakhogy a rajt előtt mindenki a tabella felső régiójába várta a bajnokságban vendégként résztvevő osztrák sztárcsapatot, a Hypo NÖ-t, míg a nyáron nagy átalakuláson áteső Fradit a közvélemény jóval gyengébbnek tartotta.
A hét világbajnoki ezüstérmessel felálló, Bajnokok Ligája-elődöntős Dunaferr alapszakasz-győzelme abszolút igazolja a papírformát, Kiss Szilárd tanítványai magabiztosan játszották végig a szezon eddigi részét, csak a második helyen végzőgyőriek ellen nem ment nekik a játék, hiszen az Rába-partiaktól kétszer is kikaptak (27–28, 20–26). Akár arra is gondolhatnánk, hogy az újvárosiaknak ETO-fóbiájuk van, ám erre alaposan rácáfoltak a Magyar Kupa-fináléban, amikor a Magvassy-sportcsarnokban ütötték ki riválisukat.

Győrben viszont joggal boszszankodhatnak az alapszakasz végeredménye miatt, hiszen hiába verték meg oda-vissza a Dunaferrt (s szereztek három pontot a mögöttük végző Ferencvárostól), mégis lecsúsztak a rájátszásra lépéselőnyt garantáló első pozícióról. A négy bónuszponttal járó helyüket idegenben vesztették el a Székesfehérvár, Vác, Debrecen háromszögben, hiszen e három, középmezőnyben végző csapat otthonából vesztesen távoztak.
Négy válogatott játékosától búcsúzott a nyáron a Fradi (a legendás Pádár Ildikó visszavonult, míg Farkas Ágnes, Benyáts Beatrix és Siti Eszter Dániába szerződött), a zöld-fehérek mégis ott tudtak maradni a közvetlen élmezőnyben, s ne feledjük: a BL-ben is a negyeddöntőig jutottak. Németh András ugyanis több mint évtizedes népligeti munkálkodása során sokadszor is nekiállt csapatot építeni. Az eredményei pedig önmagukért beszélnek, hiszen a Fradi nagy nevek nélkül is jó csapat maradt, nem csoda, hogy csak a Dunaferr, a Győr és a presztízsmeccseit véresen komolyan vevő Hypo NÖ tudta legyőzni. ---- A negyedik felsőházi helyre a sok pályázó közül a rengeteget fejlődő váciak értek oda – nem érdemtelenül. A Duna-parti csapat már az elmúlt években is egyre markánsabb szereplője volt a bajnokságnak, ez a szezon pedig minden várokozást felülmúlt. Alapszakasz negyedik hely, európai kupaújoncként KEK-negyeddöntő, MK-elődöntő – csodálatos eredmények. Igaz, az utóbbi hetekben a sok sérülés és a kevés cserelehetőség miatt kicsit fáradtabbnak tűntek Vura József tanítványai, ám a rájátszás előtti pihenőben biztos sikerül erőt gyűjteniük.
A rájátszást 5-8. helyen folytató négy magyar együttesről is érdemes néhány szót szólni – a Hypo NÖ-ről külön fejezetben olvashatnak. Az angyalföldiek csak titkon reménykedtek ilyen remek helytállásban, főként az első forduló után, amikor hazai pályán 21 góllal kikaptak a Fraditól. A Cornexi produkciója mindenképpen csalódás, hiszen a fehérváriakat várta a szakma és saját vezetőségük is a negyedik helyre, ám főként a bajnokság elején sokat botlottak. A fiatal DVSC főként hazai pályán alkotott maradandót (csak a Dunaferr és az FTC nyert nála), ám idegenben kevés sikerélmény jutott a Lokinak. Jól rajtoltak a vásárhelyiek, ám amikor nagyobb célokat kezdtek volna szövögetni a szezon közepén, jött egy tízmecscses nyeretlenségi széria, így maradt a középmezőny. A kiesés ellen hadakozó trió végig sok gonddal küzdött. Az esztergomiak bajnokság közben vesztették el a keretük nagy részét, a Szparit végig elkerülte a szerencse, míg Békéscsabán menet közben is toldozgatták a rajtnál is harmatos keretet. ---- Az alapszakasz 22 fordulójában 238 játékos szerepelt, közülük 35–öt valamennyi mérkőzésre nevezett egyesülete. Az FTC–nél és a Hódmezővásárhelynél szerepelt a legkevesebb (17) játékos, míg a DVSC–ben játszott a legtöbb (25). A szurkolók a legtöbb gólt a 21. fordulóban a Vác– Esztergom (41–28) összecsapáson látták, a legkevesebbet pedig a 17. fordulóban a Hódmezővásárhely–K.-Spartacus (18–18) találkozón.

A legnagyobb különbségű hazai győzelem a 11. fordulóban az FTC–Békéscsaba (43–23) összecsapáson született, a legnagyobb hazai vereséget az 1. fordulóban a Vasas–FTC (17–38) találkozón láttuk. A legtöbb kiállítás (36 perc) a 22. fordulóban Dunaferr SE–Vác (vezette: Horváth, Marton) meccsen volt. A legkevesebb kiállítást (négy perc) négy mérkőzésen (Spartacus–Vác, Spartacus–FTC, Dunafer–Békéscsaba, Győr–Békéscsaba) láttuk.

A legtöbb hétméterest (20) az 1. fordulóban a Dunaferr SE– Cornexi (v.: Horváth, Marton) meccsen lőtték. Ennek ellenpéldája a 15. fordulóban volt a Vasas–DVSC (v.: Kisfalvi, Péli) mérkőzésen amelyen három büntetőt ítéltek. Egy találkozón a legtöbb gólt (17) Mátyás Auguszta (Vác) lőtte a 21. fordulóban az Esztergomnak. ---- A Hypo NÖ a magyar bajnokságban. Bár sokan aggódtak a südstadtiak befogadása miatt, abban szinte mindenki egyetértett: az osztrák együttes emeli a színvonalat. Utólag – feledve a körülöttük kialakult kisebb botrányokat – talán az volt a legnagyobb gond az NB I-es sorozatot tét nélkül játszó csapattal, hogy nagyban befolyásolta a végeredményt. Ha éppen úgy alakult a programja (vagy presztízsszempontból fontos ellenféllel találkozott), a legerősebb összeállításban, teljes odaadással játszott, ha pedig fontos BL-csatára készült, lazított. Nyolcadik helyen zárta az alapszakaszt, s ez önmagában jelzi, miként állt hozzá az egészhez. Márpedig a magyar bajnokság ennél nagyobb komolyságot igényel(ne).
Ráadásul újabb bizonytalansági tényezőként ott volt az Esztergom. Laurencz László erős csapatot épített a városban, ám a legendás szakember kerete idény közben a pénztelenség miatt csaknem szétesett. Akik az alapszakasz elején találkoztak az esztergomiakkal rosszul jártak, hiszen nagyon erős együttes ellen játszottak, míg a vége felé maradt a becsülettel küzdő, de nagyságrendekkel gyengébb csapat. ---- ---- ----