Pontrablás a házigazdáktól

A csoportjukból már a vasárnapi eredményektől függetlenül továbbjutó magyaroknak az olimpiai kvalifikáció kérdésével szerencsére nem kellett számolniuk, hiszen a tavalyi vb-n megszerezték a részvételi jogot, de a szlovénok legjobbjai elleni találkozó miatt mégis éppen eléggé főtt a fejük.
A vasárnapig százszázalékos hazai és magyar gárda csoportdöntőjére ismét zsúfolásig megtelt, és zászlódíszbe öltözött Celje új sportpalotája, amely beleremegett a hangorkánba, amikor Tone Tiselj mester tanítványai megjelentek a játékoskijáróban. A magyarok – akiket ezúttal a Veszprémből érkező küldöttség tagjaként Csoknyai, Sterbik és Zsigmond is buzdított – számítottak erre a hangos, fényes show-műsorra, ezért látszólag nyugodtan melegítettek.

A már korábban megbeszélt taktika utolsó felvázolásakor Skaliczki László szövetségi kapitány nem is arról beszélt, amit mindenki tudott, hogy a győztes négy, a vesztes két pontot vihet magával a ljubljanai középdöntő II. csoportjába (döntetlen esetén pedig három-három pont lett volna a hozadéka a szlovén és a magyar együttes addigi fáradozásának). A mester inkább a napi legfontosabb feladatait foglalta össze. "Különösebb meglepetéssel nem tudunk kirukkolni – mondta –, viszont eredményesek lehetünk azokkal a taktikai variációkkal, amelyekkel eddig sikereket értünk el, ha ezeket még pontosabban, még okosabban alkalmazzuk. A csapatok manapság a videók segítségével szinte betanulják ellenfeleik taktikájának zömét, ezért sorsdöntő lehet egy-egy apróság, kisebb finomítás vagy váratlan rögtönzés."

A közönség tomboló buzdítása közepette óriási lendülettel kezdtek az Athénért küzdő szlovénok, akiket mellesleg az a vágy is fűtött, hogy visszavágjanak a magyaroknak a legutóbbi vb-n elszenvedett vereségért. Ez ugyanis máig nagyon fáj nekik, hiszen a portugáliai középdöntőben emiatt elestek az olimpiai kvalifikáció lehetőségétől. A kimaradó helyzetek és a durva belemenések után Pajovic törte meg a gólcsendet, de nem késett Díaz válasza. A veszprémi átlövő birkózónak is megfelelt, ugyanis a szlovén védők ebbe a sportágba is beavatták. Skof és Szathmári néhány bravúrja után leindításokkal próbálkoztak a csapatok, de mindketten gyorsan visszarendeződtek. Mezei góljával vezetéshez jutott Magyarország, amely elszántan és okosan küzdve nem engedte érvényesülni ellenfele elképzeléseit. Pásztor és Iváncsik zavaróként védekezett, és a felállt magyar védőfallal szemben megtorpantak a hazaiak. Nagy László tíz méterről is betalált, és Kertész is remekelt (5–9). Ettől mintha megtorpantak volna Vugrinecék, akiket fergetegesen buzdított közönségük.

Nehezen kerültek gólhelyzetbe a szlovénok, a magyarok pedig igyekeztek türelmesen járatni a labdát. Nagy egy-két mozdulatán látszott, hogy még fáj a sérült keze, de társaira nem lehetett egy szava sem Skaliczki mesternek. A sorozatban kapufákat lövő Kertész helyére Mocsai állt a jobbszélre, miközben Tone Tiselj kapitány cserékkel frissítette együttesét.
Az eladott labdák arra késztették a mieink mesterét, hogy 10–11-nél időt kérjen, hiszen a szlovénok ekkor a magyar hibákból éltek. A helyzeteink azonban továbbra is kimaradtak, a szurkolók pedig belehajszolták a hazaiakat a még erősebb tempóba. Ez viszont technikai hibákhoz vezetett, és az új erőre kapó magyar gárda ismét két góllal vezetett.
Hullámzott a játék, mindkét csapat követett el hibákat, de a szlovén gyorsabban öszeszedte magát, és egyenlített, ám Nagy találatával a magyaroknál maradt az előny a szünetre.
A fordulás után egyenlítettek a hazaiak, ám Nagy László vezérletével hamarjában újra kétgólosra nőtt a mieink előnye (17–15). Igaz, nem sokáig volt meg a vezetés, hiszen amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is fogyott az előny, a tomboló nézők legnagyobb örömére. Hamarosan csendesebb lett az aréna, mert Mezei, majd kétszer Iváncsik következett (másodszorra átlövésgólt lőtt a szélső), s 20–17-re vezettek a magyarok. Meglehetett volna a háromgólos különbség 21–19 után is, ám Mocsai kihagyta a Buday ellen elkövetett szabálytalanságért megítélt hétméterest.
Simonic és Jovicic állt a szlovén rohamok élére az egyre feszültebb légkörben, s újra egyenlített Szlovénia (22–22). Aztán Mohácsi is megszerezte első Eb-gólját, de hazai oldalról mindig érkezett válasz. A hajrára is egyenlő állásnál érkeztek a csapatok (25–25), ám hét perccel a vége előtt emberelőnyben kicsúszott Nagy kezéből a labda, majd Pásztor vonalra lépett. A szlovénok emberhátrányban is büntetőhöz jutottak, s Jovicic nem hibázott, szerencsére Mocsai gyorsan egyenlített, majd hibáztak a szlovénok, s Nagy káprázatos átlövésgóllal szerzett előnyt. Jovicic újra hetesből egalizált, de Nagy passzát Mezei váltotta gólra. Másfél perccel a vége előtt Zorman ismét egyenlített, ám Iváncsikban még maradt egy gól, azaz belül az utolsó percen nálunk volt az előny. A házigazdák időt kértek, s egy figura végén 29–29-re hozták a meccset.
Így a magyar válogatott csoportmásodikként jutott a középdöntőbe, amelyben kedden Franciaország, szerdán Szerbia-Montenegró, csütörtökön Németország ellen játszik.

Miben volt a legjobb a magyar válogatott a Szlovénia elleni, bravúros döntetlennel zárult mecscsen? – kérdeztük Skaliczki Lászlótól.
– Nagyon jó volt a védekezésünk, de még ennél is fontosabb, hogy a támadásainkban volt plusz, ezért tudtunk döntetlenre végezni a hihetetlenül erős győzelmi kényszer alatt játszó házigazdák ellen – válaszolt a szövetségi kapitány. – S ne feledjük: ehhez az eredményhez kellettek Szathmári bravúrjai is!


A magyar válogatott kerete
Férfi kézilabda Európa-bajnokság
Kvalifikációk az Európa-bajnokságról