Megint Pálinger vezérletével

Az elődöntőbe kerülés, vagyis a fiumei és a zágrábi csoportban az első vagy a második hely megszerzése, biztos athéni repülőjegyet ér a horvátországi vb-n, ahonnan öt válogatott kvalifikálja magát a jövő augusztusi nyári játékokra. Egészen biztos, hogy ez a néhány gondolat a még állva maradó 12 csapat összes játékosának és vezetőjének a fején is átszaladt kedden, amikor megkezdődtek a középdöntő küzdelmei. A magyarok talán babonából, talán okos és óvatos megfontolásból, de egyelőre mérsékelt lelkesedésssel beszélgettek mind abbáziai ötcsillagos szállodájukban, mind a fiumei, minden igényt kielégítő csarnokban a kíván-csiskodókkal arról, hogy mit várnak vb második felvonásától. Alighanem igazuk is volt, amikor azt hangoztatták, a céljuk az olimpiai kvóta, de mindig a következő meccs a legfontosabb. Előbb ezt nyerjük meg, aztán lépünk tovább – hangsúlyozták a mieink közül többen is. Mocsai Lajos szövetségi kapitány arra az elméleti kérdésre, amit az MKSZ sajtófőnökétől, Ballai Attilától kapott, hogy a középdöntő rajtja előtt elfogadta volna-e, ha a jó tündér felajánlja csapatának a végső ötödik helyezést, vagyis az olimpiai kvalifikációt, a mester az felelte, semmiképpen sem.
"Az edzői hitvallásommal és eddigi életutammal, a sportba, a játékosaimba és a segítőimbe vetett bizalmammal és hitemmel nem össze-egyeztethető, hogy a szerényebb, bár biztos eredménnyel megelégedjek, s ne harcoljak a minél előkelőbb helyezésért – hangoztatta. – Olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, valamint Európa-bajnok játékosaim ezt ugyanúgy alátámaszthatják, mint azok, akik európai kupadöntőket nyertek irányításommal.”
A kapitány segítője, Marczinka Zoltán hozzáfûzte: "Sikerorientált edzők vagyunk, ezért remekül megértjük egymást. Amikor az idén egy évre elvállaltam a kapitány mellett a másodedzői megbizatást, azt mondtam a játékosoknak, hogy az előttünk álló három világverseny után azzal szeretnék büszkélkedni, hogy Magyarország három éremmel gazdagodott. Nagyon nagy feladat, de ez a csapat képes megoldani.”
A csapat... Ezt a szót hallottuk a legsûrûbben a magyaroktól, akiket a csoportküzdelmekben elért sikerekről kérdeztünk. A játékosok összetartását, a kollektíva erejét hangsúlyozta Kiss István, az MKSZ elnöke is, aki még a dánok elleni bravúr napján Csáktornyán látogatta meg a Mocsai-keretet, és tervei szerint ezen a hétvégén is a helyszínen szurkolna értük a helyosztókon.

A kapitány és segítőcsapata hétfőn és kedden is a keret napi gondjainak a megoldásával foglalkozott, állta a külföldi tévéstáboknak a magyarok sikereivel arányosan erősödő, vagyis egyre élénkebb rohamát. A mester kicsit zsörtölődött is a románok elleni találkozó előtt, s a Nemzeti Sportnak elmondta, hétfőn a költözés, a hosszú buszozás fáradalmait nem tudta kellően kipihenni a keret, mert alighogy kicsomagolt, máris kellett indulnia edzésre. A tengerparton csodálatos, de több mint félórás út vezet Abbáziából az egyik fiumei domb tetején, a Trsat negyedben található, 5000 nézőt befogadó, korszerû sportcsarnokba.
"A Csáktornyától a tengerig vezető úton a sok ücsörgéstől elgémberedtek a lányok izmai – vélekedett Mocsai. – Aztán késett a buszunk, és végül a nekünk új teremben negyvenöt percet tudtunk mozogni. Ez szinte semmire sem volt elegendő.”
A mester az edzésen két részre osztotta a keretet, és mindegyik csoport más-más feladatot végzett. Tóth Tímea az egyik gyakorlat közben comb- izomhúzódást szenvedett, Radulovics Bojana pedig csak egy kevéskét mozgott, pihentette a krónikusan fájó derekát. "Amiatt is bosszankodtunk – folytatta a kapitány –, hogy Fiumében – szerintem a dánok kiesése miatt – átszervezték a mérkőzések időrendjét. Kedden nekünk a második párban kellett volna játszanunk este hétkor, ehelyett negyed tízkor lépünk pályára. A hétfői edzést viszont nem erre az időpontra tették, vagyis játékosainknak nem volt lehetőségük az átállásra, az új étkezési, élet- és mérkőzésritmus megszokására. Azt már nem is mondom, hogy a románok, norvégok és ukránok mérkőzéseinek a videofelvételeit az idejében leadott rendelésünk ellenére sem kaptuk meg.”

A csapat orvosa, dr. Tállay András a két korábbi beteg, Farkas Ágnes és Szrnka Hortenzia állapotáról elmondta, hogy sokat javult, ám erőnlétüket még nem nyerték vissza. A román válogatott Magyarországgal legutóbb márciusban Győrött találkozott, és 31–26-ra kikapott. Akkor már – különleges engedélylyel és vendégként – védett a magyar együttesben a később honosított Sirina Irina. A vb C-csoportjából csupán egy pontot (az ukránok elleni döntetlent) hozta magával a híres Cornel Otelea mester csapata, amely a hajdani junior-világbajnok együttes tökéletesen beérett, részben külföldön kézilabdázó tagjaira épül. A szép hagyományokra visszatekintő román női kézilabda (1962: vb-arany, 1973: vb-bronz) legfrissebb csillagai közül kiemelkedik a spanyol SD Itxacóban játszó Simona Gogirla és a kenyerét a dán Randersben kereső Steluta Luca. A románok kapuját őrzi az erdélyi Kerekes Ildikó (Cornexi-Alcoa). A szintén fehérvári Nicoleta Gisca szintén kulcsjátékos hazája együttesében. Magyarország eddig 43-szor győzött Románia ellen, és csupán 25 vereséget szenvedett (hatszor döntetlen volt a végeredmény).
A keddi találkozón Sirina Irina és Tóth Tímea maradt ki a csapatból, de őket is megtapsolta a maroknyi magyar tábor, amikor a bemelegítés előtt felültek a tribünre.
Két gyors góllal kezdtek a románok, de Bohus és Siti egyenlített. Mindkét csapat nehezen melegedett bele, sok hiba bosszantotta az edzőket, de aztán 4–2-es román vezetésnél Pálinger hetest védett, és ez fordulópontnak ígérkezett. Ám kimaradt az ellentámadás, és előbb Dobrin, majd Luca igazolta hírnevét.
Ferling és Pálinger tartotta a lelket a magyarokban, aztán a 13. percben Bohus a fájós térdére esett, le kellett támogatni. Bátran vállalkoztak támadásban a magyar átlövők, de az ellenfél pontosabban, szerencsésebben célzott, és már három góllal vezetett.
A mieink óriási akarással, de kisebb bakikkal csatáztak, és nagyon jól jöttek Pálinger bravúrjai, majd Ferling és Lovász szenzációs góljai. Az új erőre kapó Farkas is betalált, és emberelőnyben hetesből Radulovics egyenlített (11–11). A románok ellövöldözték a helyzeteiket, ellenfélnek adták vagy Pálingerbe lőtték a labdát, és a 24. percben Magyarország átvette a vezetést. Kulcsár pompás találatával már elkezdett nőni a mieink előnye. Egyszerûen leálltak a románok, és Ferling találatával már háromra nőtt a különbség. Ekkor a mieink kezdték el közelről nézni a mérkőzést, és 15–15-nél Mocsai időt kért.
Radulovics és Lovász góljaival hamar magyar előnyt mutatott az eredményjelző, s már három góllal is vezettek a mieink, amikor következett egy hétperces gólszünet. Radulovics törte meg a rossz szériát, s egy 4–0-s rohanás végén már megnyugtató volt az előny. Páinger a hajrában is bravúrosan védett, így kitartott a magyar vezetés.

Mestermérleg
Mocsai Lajos: – Éreztem a veszélyt, de a hatos zónánk ezúttal remekül sikerült, és Pálinger is fantasztikusan védett. A napi ritmusunk felborult, ezért nehezebben találtunk magunkra. A románoknál sok jó egyéni teljesítményt láthattunk, ezt azonban sikerült ellensúlyoznunk.
Cornel Otolea: – Kikaptunk, erről nincs sok mondanivalóm. Várjuk a következő ellenfelet!