Dunaferr: jöhet a Slagelse

Vasárnap a Cornexi elleni EHF-kupa elődöntő visszavágóján azonban több alkalommal is búcsúzónak tűnt. A szédületes iramot diktáló hazaiak már az első félidő hajrájában ledolgozták ötgólos hátrányukat (10–5), sőt a második játékrész elején összesítésben is kétgólos előnybe kerültek (16–9). Ám hosszú hajrát indított a Dunaferr, és őrületes tempó közepette felzárkózott. A Cornexi játékát több bosszantó hiba rontotta le ebben az időszakban, és az újvárosiak az utolsó percekben egyenlítési lehetőséget szalasztottak el.
A lefújást követően örömtánccal ünnepelték a bajnoki listavezető (gyakorlatilag aranyérmes) újvárosiak a fináléba kerülést, hétfőtől viszont már a dán Slagelse együtteséről beszélnek a legtöbbet, hiszen Anja Andersen edző (a hajdani legendás, férfias játékos) csapata, a dán bajnokság listavezetője (az alapszakasz győztese) lesz a vetélytársuk a fináléban (május 10. és 18. között – a pályaválasztót kedden sorsolják). Borók Rita Dániából érkezett haza Dunaújvárosba, ezért ő sokat tud a Slagelséről. "A múlt nyáron történtek személycserék a csapatban, de játékosai többségét nagyszerűen ismerem – mondta. – Bajnoki szereplése és kupaeredménye is bizonyítja, bombasztikus formában van. Alapos felkészüléssel, videós elemzéssel azonban képesek leszünk felvenni vele a versenyt.”
Az elődöntő fehérvári visszavágójának hajrában sorsdöntő gólokat lövő Borók Rita a vasárnapi találkozóról elmondta, hogy a Dunaferr a szünet után összeszedte magát, játékosai tudtak egymásért küzdeni. "Támadásban és védekezésben is szinte végig a pályán voltam, amíg cserével ki nem állítottak – emlékezett az átlövő. – Nagyon elfáradtam, ugyanakkor így jobban együtt éltem a játékkal, s nagyobb hasznára lehettem csapatomnak. Úgy éreztem, hogy a fehérváriak közül néhányan a saját iramuktól nagyon elfáradtak a végére.”
"Számítottunk a Cornexi energikus játékára – fejtegette Kiss Szilárd vezetőedző, aki hétfőn szabadnapot engedélyezett együttesének. – A hazaiak keményen védekeztek, és lendületes támadásokat vezettek. Mi is ezt szerettük volna, de az első félidőben vajmi keveset tudtunk megvalósítani tervünkből. Nyitott védekezésünk még viszonylag jól működött, de képtelenek voltunk áttörni az ellenfél védőfalát. A szünet után mi is visszaálltunk a zártabb védekezésre, és ez már nem ízlett a fehérváriaknak. Döntőnek bizonyult az is, hogy tizenhat kilenc után Borók és Szrnka képes volt tíz-tizenegy méterről is betalálni. Úgy vélem, hogy a hajrát erővel is jobban bírtuk, a két mérkőzés alapján megérdemelten jutottunk tovább.”

Székesfehérvárott már a mérkőzés előtti sajtótájékoztatón is azt fejtegették a résztvevők, hogy vajon mi lehet az oka a Cornexi rendre gyengébb hajrájának. Pánczél Barabás, a fehérváriak vezetőedzője akkor azt mondta, hogy semmi esetre sem a fizikai állapottal, sokkal inkább a mentális problémákkal magyarázható, hogy csapatának teljesítménye az utolsó percekben meccsről-meccsre visszaesik. A Dunaferr elleni EHF-kupa-elődöntő visszavágójának is az utolsó hat perc volt a kritikus időszaka, ugyanis az 54. percben még 23–19-re vezetett a Cornexi, s innen lett 23–22 a vége.
"Talán furcsa, amit mondok, de úgy érzem, hogy kicsit korán jutottunk az öt-hat gólos előnyhöz. Pedig a szünetben is, ötgólos előnyünknél felhívtam a lányok figyelmét, hogy ne rohanjanak, ne kapkodjanak, játsszák ziccerig a helyzeteket. Ebből nem sok valósult meg” – mondta Pánczél Barabás, aki szerint döntőnek bizonyult, hogy kollégájának, Kiss Szilárdnak jobb cseréi voltak.
A fehérváriak mestere azt is hozzátette, hogy csapatának rutinos válogatottjai közül Németh Helga és Siti Beáta – a megfelelő védekezés mellett – adós maradt a gólokkal, pedig kettejüktől joggal lenne elvárható hat-hét találat. Ezúttal azonban egyikőjük sem lőtt gólt. A Cornexinél különben elismerik, hogy szép sikert ért el az együttes az EHF-kupában azzal, hogy bejutott a legjobb négy közé, ám akadnak olyan vezetők is, akik szerint a hajrában a figyelmetlenségükkel nagyon nagy lehetőséget szalasztottak el a lányok.

A Győri Graboplast emelt fővel búcsúzott

Ismételten bebizonyosodott, hogy az optimizmus nem ismer határokat. Egy héttel korábban, amikor a KEK elődöntőjének első mérkőzésén a győri lányok 30–18-ra kikaptak Franciaországban, szakmai körökben egyöntetű volt a vélemény: a továbbjutás kérdése eldőlt. A leglelkesebb győri szurkolók viszont másképpen gondolták, ők bíztak a csodában. A vasárnapi győri viszszavágóra érkezőket a műanyag székekbe helyezett felhívás várta, amelyben a csapat baráti köre arra kérte a szurkolókat, hogy a besanconi csorba kiküszörülése érdekében teremtsenek pokoli hangulatot a teremben.
A csoda elmaradt, és Róth Kálmán, a Graboplast vezetőedzője is higgadtan értékelte a csatát. "A továbbjutás kérdése már az első mérkőzésen eldőlt – mondta. – A Besancon a győri visszavágón is bizonyította, hogy remek képességű, nemzetközi klasszisokkal teletűzdelt, kitűnően összerakott együttes. Tetemes előnye birtokában taktikusan, nyugodtan játszott. Valahogy azt az érzést keltette, ha a szükség úgy hozná, a visszavágón is győzne. Ami pedig az én csapatomat illeti, többségében fiatalokból álló együttesem becsülettel megállta a helyét. Játékosaim – és ez dicséretes – hittek a csodában, s emiatt siettették a játékot, gyorsan akartak gólokat lőni. Igyekezetükbe rengeteg hiba csúszott, és úgy láttam, hogy a nagy tét valósággal agyonnyomta a rutintalan fiataljainkat. Meglátásomat alátámasztja, hogy a hajrában, amikor már egyértelműen elszállt a továbbjutás lehetősége, pontosabban, folyamatosabban játszottak lányaink, s a maguk javára fordították a mérkőzést.”
A sok fiatallal felálló Győri Graboplastot dicséret illeti azért is, mert a második legrangosabb európai kupasorozatban olyan klasszis csapatok társaságában alkothatták a legjobb négy mezőnyét, mint az ukrán Szpartak Kijev, a dán Kolding és a francia Besancon. Ebbe a mezőnybe már bekerülni is nemzetközi rangot jelent, és az elődöntőig szerzett tapasztalatok bizonyosan segítenek megalapozni a fényesebb jövőt.