,,El kell felejtenem mindazt, ami az elmúlt két évben történt itt velem  jelentette ki Pete Sampras szombaton, miután megváltotta a jegyét az US Open döntőjébe. Mondhatni, szokás szerint, hiszen egyhuzamban harmadszor jutott be a fináléba Flushing Meadowsban (apró szépséghiba csupán, hogy az előző kettőt csúnyán elbukta, egyformán három sima szettben, 2000-ben Marat Szafinnal, tavaly Lleyton Hewitt-tal szemben), és arra mérget vehetünk: Samprasra minden eddiginél nehezebb feladat vár vasárnap.

A páratlan sérüléshullámmal sújtott ukrán válogatott számára a találkozó kezdete előtt újabb érvágásként hatott, hogy Szerhij Rebrov is húzódást szenvedett, így ő még a cserék közé sem ülhetett le. Ennek ellenére remekül kezdtek a vendégek, hiszen már az első épkézláb támadásuk gólt hozott. A 3. percben Kormilcev, Zubov, Szerebrennyikov háromszögelés végén az FC Bruges játékosa a 11-es pontról lőtt a bal sarokba.

Az első horvát kommentárok szerint válogatottjuk máris óriási hátrányba került azzal, hogy a szerény képességű észtekkel szemben csupán egy vérszegény 00-ra volt képes hazai pályán. Otto Baric hiába tervezte azt, hogy lerohanják ellenfelüket, irányító híján képtelenek voltak valamirevaló támadásra, miközben Pletikosa egy ízben nem kis bravúrral hárította Zelinski közeli fejesét.

Amikor negyedóra elteltével Okkasz pazar mozdulattal Coupet kapujába ívelte a labdát, rövid időre jeges rémület kerítette hatalmába a franciákat az elköszönőben lévő ciprusi nyárban. Aztán az ifjú Djibril Cissé és a régi motorosnak számító Sylvain Wiltord gondoskodott róla, hogy a második félidőre már ne maradjon sok izgalom, és a címvédő Franciaország négy nyeretlen mérkőzés után győztesen hagyja el a játékteret.

Nem kellett sokáig várni az első gólra, ugyanis a 3. percben egy kapuközeli szabadrúgásnál a hazaiak egy láthatóan jól begyakorolt kombinációval a sorfal mögé passzolták a labdát, és a kilépő Flögelt buktatták, amiért természetesen tizenegyes járt  a büntetőt pedig Herzog nagyon magabiztosan értékesítette.

A földrajzi közelségnek köszönhetően mintegy 5000 dán szurkoló foglalt helyet az oslói Ullevaal-stadionban, ahol azt kellet látniuk, hogy a labdát sokkal többet birtokló norvég válogatott lép fel kezdeményezően. Igazi helyzet azonban csak a 10. percben alakult ki, bal oldali beadás után Ole-Gunnar Solskjaer hibázta el a lehetőséget. Az első 20 perc alacsony színvonalú, küzdelmes játékot hozott, meddő hazai fölénnyel. A két tizenegy összesen egyszer lőtt kapura ebben az időszakban.

Giovanni Trapattoniért is hajtania kellett az olasz együttesnek, elvégre akármennyi sarat is dobáltak az eucadori Morenóra (ő vezette a taljánok számára végzetes, Dél-Korea elleni, aranygóllal elveszített vb-nyolcaddöntőt), attól még üres kézzel jött meg a squadra azzurra Ázsiából, azóta pedig a szlovénoktól is "sikerült kikapnia egy felkészülési találkozón.

Noha svédül a "lett szó azt jelenti: "könnyű, a sárga-kékek csak a szombat esti mérkőzés előtt dobálózhattak a jelzővel, utána már nem. A baltiak megdöngették a lécet és szereztek egy érvénytelen  de a televíziós lassítások alapján szabályosnak tűnő  gólt, így a 00-s döntetlen inkább a vendégek, a "magyar csoport favoritjának számító svédek számára hízelgő.