Népsport: Zsabka Magda finom stílusa is áramütést szenvedett

A munkások egy Kőris utcai lakóház padlásán készültek szétszerelni egy csatornavízgyűjtő faedényt, amely mellett négy gránátot, öt kisebb és egy nagyobb nehéztüzérségi lövedék leszerelt gyújtóját, valamint egy töltött kézigránátot fedeztek fel. A faedény a Mária Terézia-laktanya számvevőségénél szolgálatot teljesítő Zsabka Andor tiszthelyettes padlásrészében volt, aki a ház első emeletén lakott feleségével és két gyermekével.

Az 1931. szeptemberi cikkben említett édesapa két gyermeke közül a száz éve, 1923. december 26-án született Magdát, a néhai nagyszerű tőrvívót igyekszünk bemutatni, akit három csapatvilágbajnoki címe ellenére elhallgatnak. Neve csak akkor bukkan fel, ha sebtében az 1952-ben, 1953-ban és 1954-ben vb-aranyat szerző kvartett tagjait sorolják fel, pályafutásáról, életéről nem született részletes írás, és vele készített interjúra sem bukkantunk...

Éppen ezért üdítő egy korai, az Esti Ujság 1941. május 21-i számában olvasható cikk, amelyben a 17 éves tehetség némi betekintést enged a magánéletébe is, miután a „Magdák csapata”, vagyis a Bartha, Buchwald és Zsabka Magdát, valamint Hollerbachné Szalay Máriát felvonultató BBTE néhány nappal korábban legyőzte az esélyesebb HTVK-t a csapatbajnoki aranyról döntő mérkőzésen. A már az 1939-es csb-n is szerepet kapó Zsabka csak Gerevichné Bogáthy Ernától kapott ki, és a BEAC-os Nyári Magdával úgy emlegették a szakértők, mint aki néhány év múltán verhetetlen lesz. Ugyanakkor édesapja morgott, mert nem érettségizett le, inkább elment dolgozni a Magyar Aszfalt Rt.-hez, no és azt sem nézte jó szemmel, hogy lánya másik sportággal, a kosárlabdával is kacérkodik.

A BBTE 1942-ben megvédte címét, ő pedig 1944-ben a HTVK jubiláris tőrvívó-emlékversenyét megnyerve szerezte meg első nagy egyéni trófeáját – igaz, Bogáthy Erna nem indult, illetve Elek Ilona és testvére, Margit sem versenyezhetett 1940 óta a zsidótörvények miatt. Érdekesség, hogy Zsabka hivatásos katona édesapja révén került Balogh Béla vívómester szárnyai alá a BBTE-be, Balogh pedig a felszabadulás után, Italo Santelli halálát követően átvette Elek Ilonát, aki Margittal együtt klubtársa lett Zsabkának a Közalkalmazottak SE-ben, és 1946-ban együtt lettek elsők a csapatbajnokságon.

Az előzmények és talentuma ismeretében azt gondolhatnánk, bérelt helye lett a mindenkori, olimpián és világbajnokságon részt vevő magyar válogatottban – csakhogy nem így történt!

A magyar sportvezetőség a háború után 1947-ben, 1949-ben és 1950-ben nem indított csapatot a vb-n, ugyanakkor a kivételt képező, ezüstérmet hozó 1948-as hágai csapat-világbajnokságra sem válogatták be Zsabkát – ebből következik, hogy a londoni olimpián sem vették számításba, az Elek nővérek és Kun Éva kapott bizalmat az egyéni versenyben (először 1960-ban rendeztek női csapatviadalt a nyári játékokon). A jég 1952-ben tört meg, vagy inkább csak megrepedt, merthogy a helsinki olimpiát is nélküle rendezték, viszont Koppenhágában végre bemutatkozhatott a világbajnokságon, nem is akárhogyan. Az összesen 19 győzelmet szerző Elek Ilona mögött a második legeredményesebnek bizonyult 17 nyertes asszóval, nem beszélve arról, hogy a mumus és címvédő franciák ellen az első helyről határozó csatában mind a négy ellenfelét megverte. „Végre teljesen kibontakozva láttuk kiváló adottságait, gyorsaságát, nagy technikájáét, vívásának széles skáláját”– lelkendezett a Népsport.

Zsabka is elutazott az olimpiára, amelyen tíz nappal a franciák elleni vb-ütközet után kezdődött a nők versenye, csakhogy koppenhágai érdemei ellenére megint csak a két Elek, valamint Nyári Magda hegyezhette a tőrét. Lélektanilag azonban dániai szárnyalása nyomott többet a latban, kivirágzott a vívása, mentális erejét igazolja, hogy első és második egyéni magyar bajnoki címét is holtverseny után, szétvívásban harcolta ki 1953-ban és 1954-ben, Elek Margit (4:1), illetve Kiss Kató (4:0) ellen. Nem lehetett kétséges, hogy ott lesz a brüsszeli és a luxembourgi vb-n is. A belga fővárosban ismét a franciákat kellett legyűrni, ám szenvedés helyett 9:2-es oktatás és háromból három Zsabka-diadal következett, míg Luxembourgban nem brillírozott az olaszok elleni csúcstalálkozón: négy csörtéjéből csak egyet nyert meg, de 8:8-cal, a jobb tusaránynak hála a harmadik csapatarany is a vitrinben landolhatott.

Aztán a következő évben valami eltört...

Az 1955-ös vb-csapatba a magyar bajnokságon diadalmaskodó 19 éves Dömölky Lídia került be helyette, aki hatalmas szenzációt keltve Rómában sem adta alább az első helynél! „Az ember ilyenkor, persze, egy kicsit felemás érzéssel utazik. Kis lelkiismeret-furdalással, vajon így helyes-e? Megnyertem a világbajnokságot. Az első üdvözlő táviratot Zsabka Magditól kaptam. A »feloldozást«! Ilyen nagyszerű barátnő, remek sportember volt”– emlékezett vissza Dömölky 1970. december elején.

Végigkövetve most Zsabka Magda útját, bevillan, hogy a megannyi hazai rivális mellett a tőrben 1955-ben bevezetett elektromos találatjelző is okozhatta térvesztését. Egyrészt az első, 1955. februári tesztversenyen ellenfele, Elek Ilona a fémszőnyegen próbálta ki a fegyverét, amitől őt érte áramütés – a rossz élmény ösztönös félelmet váltott ki benne, amely jódarabig elkísérte. Másrészt az ő finom pengevezetéséhez, szép vívóstílusához nem volt elég érzékeny a találatjelző.

„Nyáron diszkoszt dobáltam, azzal erősítettem a karomat. Nehezebb a fegyver, nagyobb erő kell a forgatásához”– árulta el 1955 szeptemberében, de ha belegondolunk, amolyan utolsó remény is lehetett az első hallásra furcsának ható módszer alkalmazása. A szükséges nagyobb erőt, robbanékonyságot mindenesetre nem tudta megszerezni, hiszen 1956-ban és 1957-ben nem került döntőbe a bajnokságon, a következő két évben két hatodik hely jutott neki, 1960-ban és 1961-ben megint hiányzott a fináléból – és úgy tűnt el a szem elől, hogy 1954 után egyetlen világbajnokságon sem szerepelhetett már. Noha vb-statisztikája százszázalékos (három részvétel, három csapatarany), pályafutását igazságtalanul csonkának látjuk, nagy a hiányérzetünk.

Első házasságából egy fia született, az 1950-es évek első felében újra férjhez ment, az 1947-ben vidékbajnok, válogatott kerettag kardozóhoz, a későbbi belgyógyászhoz, dr. Erhardt Tivadarhoz. Váratlanul, 47. életévé­ben hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik, a Népsport csak hírt közölt haláláról.