NFL-draftelemzés: a Broncos pazar drafttal vág neki az újabb menetelésnek

 

MÚLTIDÉZŐ:
A 2011-es draftelemzés
A 2012-es draftelemzés
A 2013-as draftelemzés

A 2014-es játékosbörze összes húzását ide kattintva érheti el!

16. St. Louis Rams

1/2 (2) Greg Robinson, OT (Auburn)
1/13 (13) Aaron Donald, DT (Pittsburgh)
2/9 (41) Lamarcus Joyner, CB (Florida State)
3/11 (75) Tre Mason, RB (Auburn)
4/10 (110) Maurice Alexander, SS (Utah State)
6/12 (188) E. J. Gaines, CB (Missouri)
6/38 (214) Garrett Gilbert, QB (Southern Methodist)
7/11 (226) Mitchell Van Dyk, OT (Portland State)
7/26 (241) Christian Bryant, FS (Ohio State)
7/34 (249) Michael Sam, DE (Missouri)
7/35 (250) Demetrius Rhaney, C (Tennessee State)

Az első két nap elég jól sikerült a Ramsnek, az első két választásukat egyaránt top 5-ös tehetségnek lehet nevezni. Donalddal tovább erősödik az eddig is félelmetes munkát végző front7, és immár nem csak a szélről, hanem a fal közepéről is állandó nyomás érkezik majd az ellenfelek irányítóira. Mindez nagy segítség lehet a hátvédsor (secondary) számára, ahol Joynerrel három poszton lehet számolni. Valószínűleg a Rams hasonlóképp használja majd a defensive backet mint a Cardinals teszi Tyrann Mathieu esetében.

Az auburni futójáték két fő letéteményesének székhelyáthelyezése St. Louisba még nagy eredményeket hozhat magával. Mason sokáig a legjobb futóként volt számon tartva, de egy műtét miatt az utolsó hetekben csökkenni kezdett az értéke. A legutóbbi bajnoki döntőben csaknem 200 yardot rongyoló futó tökéletes kiegészítője lehet Zac Stacynek, főleg ha Greg Robinson is átmenti a formáját.

A harmadik napon a védelem hátsó négyesét dúsították, ami rájuk is fért. A draft előtt nem volt nehéz elképzelni, hogy kezdő potenciálú söprögetőket szerez majd a Rams, nos ez nem feltétlen jött össze. A sérülésből felépülő Bryant, valamint a korábban a stadion gondnokaként dolgozó(!) Alexander sem rejt magában nagyobb potenciált a jelenlegi McLeod, McDonald duónál. Gaines esélyei lényegesen jobbak.

Azt nehéz megmondani, hogy Gilbert mivel érdemelte ki, hogy draftolják, legjobb évei a futballpályán még középiskolás korára datálhatók. A két alsó osztályú projekt falember sok mindent nem befolyásol, Michael Sam viszont meghozta a sajtóvisszhangot azonnal, és az utána következő maradék 7 választásra már nem is figyelt senki. Itt még akár be is válhat az NFL első nyíltan homoszexuális játékosa, hiszen négyemberes falban játszhat DE-t, mint eddig, nagyszerű játékosok mögött tanulhat, ismerős a környezet és E. J. Gaines is vele tart előző csapatából, szóval minden adott, hogy a meccsek aktív keretébe is beverekedje magát.

Osztályzat: B

15. New Orleans Saints

1/20 (20) Brandin Cooks, WR (Oregon State)
2/26 (58) Stanley Jean-Baptiste, CB (Nebraska)
4/26 (126) Khairi Fortt, ILB (California)
5/27 (167) Vinnie Sunseri, SS Alabama)
5/29 (169) Ronald Powell, OLB (Florida)
6/26 (202) Tavon Rooks, OT (Kansas State)

Nem okozott nagy felfordulást a Saints draftja, korrekt három napon vannak túl. Brandin Cooks nagyot alakíthat Breesszel egy csapatban, akár Lance Moore, akár Darren Sproles feladai közül átvéve párat, és hamar a gárda alapemberei közé emelkedhet. Jean-Baptiste tudásáról megoszlanak a vélemények, de azok után, hogy az 1. körben két csoportellenfél is beruházott egy jelentős méretű, első számú elkapó potenciállal bíró játékosra (Tampa Bay: Evans; Carolina: Benjamin), mindenképp értelmet nyer, hogy miért a nebraskai lett Sean Payton embere.

Forttnak, ha nincs is egyenes útja a kezdőbe, az esélyei nem rosszak, hogy beférjen Curtis Lofton mellé. Egy jól szerelő linebacker azért is kellett a csapatba, mert Lofton után tavaly Kenny Vaccaro volt, aki legtöbbször odaért a labdáshoz. A másik linebacker, Powell majd az irányítósiettető tudását villanthatja meg olykor. Az alulméretezett floridai több szalagszakadást is elszenvedett, ezért lehetett még 5. körben is elvinni, egyébként a képességei alapján többre lehet tartani. Hasonló cipőben jár Sunseri is, aki egy megbízható, remek hozzáállású cserejátékosként sokáig a ligában maradhat. Védőguru édesapja például a Panthers védőfalának volt az edzője 7 éven át.

Osztályzat: B

14. Houston Texans

1/1 (1) Jadeveon Clowney, OLB (South Carolina)
2/1 (33) Xavier Su'a Filo, OG (UCLA)
3/1 (65) C. J. Fiedorowicz, TE (Iowa)
3/19 (83) Louis Nix, DT (Notre Dame)
4/35 (135) Tom Savage, QB (Pittsburgh)
6/1 (177) Jeoffrey Pagan, DE (Alabama)
6/5 (181) Alfred Blue, RB (LSU)
6/35 (211) Jay Prosch, FB (Auburn)
7/1 (216) Andre Hal, CB (Vanderbilt)
7/41 (256) Lonnie Ballentine, FS (Memphis)

Houstonban mintaszerűen építkeztek, azt leszámítva, hogy nincs a csapatban franchise irányító, és a 4. körben húzott Tom Savage sem változtat ezen. Ha el tudjuk fogadni, hogy Ryan Fitzpatricken múlik a csapat sikeressége, akkor jó osztályzat jár a draftra, máskülönben lehetnek fenntartásaink a fontossági sorrendet illetően. A májusra a draft legnépszerűbb kései felfedezettjeként emlegetett Savage mellesleg a 2. számú QB posztot ki is érdemelheti az edzőtáborban, onnan pedig már csak egy lépés, hogy pályára kerüljön...

Rátérve a lényegesebb játékosokra, a védelem sokat profitált ebből a három napból. Clowneyt aligha kell már bemutatni, jelentős esély van rá, hogy J. J. Watt-tal a legveszélyesebb DE, LB párost alkotják majd hosszú évekig.

A Texans megkaparintotta a draft legnagyobb csúszóját, Louis Nixet is a 3. körben, pedig a legtöbben azt se hitték volna, hogy a 2/1-es pozícióban elérhető lesz. Azonnal kezdethető matéria. A hátsó körösök közül Hal és Pagan is feltételezhetően bekerül majd a legjobb 53 közé. A támadóknál ez Proschra és Blue-ra is igaz lehet, de nyilván nem húzóemberként.

Offense oldalon Fiedorowicz az utolsó olyan elérhető tight end volt, akiből esetleg ki lehet nézni, hogy kezdő emberré növi ki magát, úgy tűnik Owen Daniels távozását fontosabbnak ítélték meg, mint a legtöbb külsős szakértő. Su´a-Filo ugyancsak első napos kezdő ember lehet, a legígéretesebb guard a csapatban, más kérdés, hogy tackle posztra inkább vártunk volna erősítést.

Hosszú és erős névsor érkezett Houstonba, sokakról fogunk hallani, természetesen Clowneyval az élen. Erősebbek is lettek sokkal, és mindenkire veszélyesek lesznek a csoportban, de mivel a QB-posztot nem oldották meg, így a legjobbak közé nem lehet betenni a draftjukat.

Osztályzat: B+

13. New York Jets

1/18 (18) Calvin Pryor, FS (Louisville)
2/17 (49) Jace Amaro, TE (Texas Tech)
3/16 (80) Dexter McDougle, CB (Maryland)
4/4 (104) Jalen Saunders, WR (Oklahoma)
4/15 (115) Shaquelle Evans, WR (UCLA)
4/37 (137) Dakota Dozier, OG (Furman)
5/14 (154) Jeremiah George, ILB (Iowa State)
6/19 (195) Brandon Dixon, CB (Northwest Missouri State)
6/33 (209) Quincy Enunwa, WR (Nebraska)
6/34 (210) IK Enemkpali, OLB (Louisiana Tech)
6/37 (213) Tajh Boyd, QB (Clemson)
7/18 (233) Trevor Reilly, OLB (Utah)

A legnépesebb újonc felhozatalok egyike a Jets kötelékébe került, 12 választással szinte mindenhová lehet erősíteni. A legfontosabb talán az volt, hogy a régóta gyenge pontnak számító söprögető poszton megoldást találjanak, és nem is késlekedtek, Calvin Pryor csapatba állítása alighanem azonnal látható fejlődést jelent majd a védelem számára. Ugyanez elmondható a támadóknál Jace Amaróról. Jeff Cumberland egy aránylag jól teljesítő, nem nagynevű tight end, hozzá képest Amaro korlátai nagyon messze vannak, és egy ilyen elkapófegyver jelentős előrelépést hozhat Geno Smith karrierjében.

Eleve prioritás volt, hogy a passzjátékot fel kell éleszteni, nem véletlen, hogy 3 elkapóra is beneveztek. Nem mondhatjuk, hogy bármelyiknek is reális esélye lenne kezdő játékossá érni, de kiegészítőemberként lehet jövőjük. Saunders ráadásul visszahordóként is bevethető. Evans és Enunwa se volt egyetemistaként yardgyáros, de a touchdownokat szépen szedték, utóbbinak pedig a fizikális képességei is kiemelkedőnek számítanak. A keretben lévő elkapók mellé elég, ha a három elkapóból egy beválik, és máris megérte a válogatás. Szintén a támadósor foltozgatása miatt jött Dakota Dozier, de ő főleg a futásblokkolásban kiemelkedő. Reményeik szerint vele jobban fognak járni, mint a korábban szintén másodosztályból hozott, de a kezdőbe soha be nem kerülő Ducasse-szel.

A legváratlanabb választott McDougle volt, hiszen eleve nem nagyon gondolkodtunk egy újabb fiatal cornerbackben a Jets kapcsán, főleg nem a 3. körben, és pláne nem McDougle-ben. Különösebb sokkot az se jelentene, ha a harmadosztályban bajnoki címet szerző Brandon Dixon ígéretesebb lenne nála. A többi védő korrekt csere matéria, bár Trevor Reilly az év elején még jóval többre tartott játékos volt.

Külön megér egy misét Tajh Boyd draftolása. Az alulméretezett, ám kimondottan eredményes egyetemi irányító értéke folyamatosan csökkent a holt szezonban, és bár ez némileg várható is volt, még így is tekinthetünk rá fekete lóként, aki reális kihívást jelenthet Geno Smithnek az edzőtáborban, és sok más 6. körös irányítóval ellentétben Boydot egy sérüléshullám esetén pályára is lehetne engedni már újoncként.

Osztályzat: B+

12. Jacksonville Jaguars

1/3 (3) Blake Bortles, QB (UCF)
2/7 (39) Marqise Lee, WR (USC)
2/29 (61) Allen Robinson, WR (Penn State)
3/29 (93) Brandon Linder, OG (Miami Fl)
4/14 (114) Aaron Colvin, CB (Oklahoma)
5/4 (144) Telvin Smith, OLB (Florida State)
5/19 (159) Chris Smith, DE (Arkansas)
6/29 (205) Luke Bowanko, C (Virginia)
7/7 (222) Storm Johnson, RB (UCF)

Hatalmasat lépett előre a Jaguars a draft alatt. Blake Bortles franchise irányítónak érkezett, igaz a hírek szerint nem akarják újoncként túl sokszor pályára küldeni. Ahhoz, hogy Bortles beilleszkedése zökkenőmentes legyen, igyekeztek körülötte minden posztot megerősíteni. A legszembetűnőbb eddigi csapattársa, Storm Johnson megszerzése volt, aki 7. körösként is rengeteg akcióra számíthat Toby Gerhart mögött. A két elkapóra szintén nagy szerep hárul majd; Cecil Shorts mellett egyértelmű, hogy ők ketten kapják majd a legtöbb labdát. Azzal, hogy Lee után Robinsont is megszerezték Gus Bradleyék, eldőlt a kérdés, hogy a korábbi top 10-es választott Justin Blackmon karrierje véget ért Jacksonville-ben.

Ami miatt kritika érheti a Jaguárokat, az a támadófal elhanyagolása. Linder és Bowanko sem kezdő kaliberű játékos, mégis lehet, hogy már újoncként jelentős szerepet kapnak. Linder ráadásul jóval korábban lelt gazdára, mint vártuk. Lehet, hogy jobban jártak volna, ha Colvin helyén ruháznak be támadófalra és a hátvédsorral később foglalkoznak. Nem mintha Colvin rossz befektetés lenne, ha nem kellett volna megműteni a térdét a Senior Bowl után, akkor biztosan nem csúszik a 4. körig. El lehet azon vitatkozni, hogy egy újjáépülő csapatnál belefér-e, hogy egy évig jegelnek majd egy játékost, mielőtt játékra alkalmas állapotba kerül.

A másik érdekes lépés az volt, hogy Chris Smith a 159. helyen érkezett a pass rush egységet bővíteni, miközben erre a posztra rendre az 1-2. körre gondolták, hogy a Jaguars hozni fog valakit. Smith 5. köröshöz képest korrekt megoldás lehet, de vele sem valószínű, hogy ugrásszerű javulás következik be a siettetésben.

A legnagyobb fogás meglepő módon Telvin Smith lehet a névsorból, Az 5. körös linebacker annak a Malcolm Smithnek a helyi megfelelője lehet, akivel Gus Bradley Seattle-ben dolgozott együtt, februárban pedig Super Bowl MVP lett. Ha Telvin Smitht sem zavarja meg, hogy pehelysúlyúként akklimatizálódjon az NFL-hez, akkor Paul Posluszny mellett meglelte a Jax a másik minden védekezési kísérletnél pályára küldhető linebackerét.

Sok helyre kellett erősítés Jacksonville-be, ezt többé-kevésbé meg is oldották, de érthető módon minden hibát nem tudtak kipipálni. Az építkezés folytatódik.

Osztályzat: B+

11. Philadelphia Eagles

1/26 (26) Marcus Smith, OLB (Louisville)
2/10 (42) Jordan Matthews, WR (Vanderbilt)
3/22 (86) Josh Huff, WR (Oregon)
4/1 (101) Jaylen Watkins, CB (Florida)
5/1 (141) Taylor Hart, DE (Oregon)
5/22 (162) Ed Reynolds, FS (Stanford)
7/9 (224) Beau Allen, NT (Wisconsin)

Különösen megingás nélkül, célirányos drafton van túl az Eagles. Az idei irányítósiettető felhozatal nem a legerősebb, így Marcus Smith 1. körös mivoltát is meg lehet kérdőjelezni, de egy tavaly 14.5 sacket elérő játékos mellett sokszor elég a statisztikával érvelni. Ezzel eldőlt, hogy Trent Cole szerződésének kifutása után is jól áll majd a poszton a Philadelphia.

A draft egyik legnagyobb lopása lehet Jordan Matthews, ha folytatni tudja a Vanderbilten látott domináns játékot – rendre magasabban jegyzett ellenfelekkel szemben. A főleg a szélen megélő elkapó játéka jól kiegészíthető Hufféval, ketten pedig könnyen pótolhatják DeSean Jackson számait.

A harmadik napon főleg a posztok mélyítése volt már csak a cél, főleg Reynolds bizakodhat, hogy a bizonytalankodásra hajlamos Malcolm Jenkins mögött lehetőséget kap. Watkins eddig is a pálya közepén dolgozott, erre a feladatkörre a profik közt is jó lehet, Allen és Hart pedig edzésmenőként akár futballistává is érhet, 5-7. körben ilyen jellegű potenciál épp elég a pozitív megítéléshez.

Osztályzat: B+

10. San Diego Chargers

1/25 (25) Jason Verrett, CB (TCU)
2/18 (50) Jeremiah Attaochu, OLB (Georgia Tech)
3/25 (89) Chris Watt, OG (Notre Dame)
5/25 (165) Ryan Carrethers, NT (Arkansas State)
6/25 (201) Marion Grice, RB (Arizona State)
7/25 (240) Tevin Reese, WR (Baylor)

A draft nyertesei közé tartozik a Chargers, minden hiányposztjára tudtak erősíteni, gyakorlatilag fontossági sorrendben, és a játékosok személyébe sem lehet belekötni. Verrettnél tehetségesebb cornerbacket nem lehetett találni a 25. helyen, ha felül tud emelkedni fizikai korlátain, akkor minden meccsen rá lehet bízni valakit az ellenfélből, akit ki fog radírozni.

Attaochu ideális környezetbe került. A veterán Freeney-Johnson duó mögött mindent megtanulhat a szakmáról, sőt biztosan kapni fog játéklehetőséget is, folyamatosan növekvő dózisban. Az még nem tisztázott, hogy Attaochut erős vagy gyenge oldalra szánják.

Chris Wattból szintén lehet kezdőjátékos idővel. Róla a térdsérülése miatt keveset lehetett hallani a holtszezonban, de a Chargers támadófala nem a nagy nevektől hangos, így adott a lehetőség névjegy letételére, ha egészséges tud maradni. Carrethers átveheti Cam Thomas játékidejét, egy hasonló méretű nose tackle feltétlen kell ebbe a védelembe.

A két hátsó körös támadóban szintén lehet potenciál. Grice a futások mellett remekül kap el, és két év alatt 39 TD-t termelt az NCAA-ben; itt negyedik számúként indul, de elég egy sérülés és máris pályán találhatja magát, ideális megoldás a 201. helyen egy ilyen játékos. Reese számára a negyedik számú elkapó és a visszahordó poszt lehet a célkitűzés. A villámgyors, ám fájóan vékony játékos leginkább a volt oklahomai Jalen Saundersszel állítható párhuzamba, akit a 4. körben vitt a Jets. Több mint száz húzással később Reese is megérdemli a lehetőséget.

Osztályzat: A-

9. Denver Broncos

1/31 (31) Bradley Roby, CB (Ohio State)
2/24 (56) Cody Latimer, WR (Indiana)
3/31 (95) Michael Schofield, OT (Michigan)
5/16 (156) Lamin Barrow, ILB (LSU)
6/31 (207) Matt Paradis, C (Boise State)
7/27 (242) Corey Nelson, OLB (Oklahoma)

Egy bajnokesélyes keret esetében lényegében csak az első húzásoknak van jelentősége, nekik van komoly esélyük beépülni a csapatba rövid távon. Ezt a Broncos jól megoldotta. Mivel távozott Champ Bailey és Rodgers-Cromartie is, viszont csak Talib érkezett, így Robyra mindenképp vár valamilyen feladat az idényben, amit várhatóan meg is tud oldani.

Kisebb a felelősség Latimeren, viszont ha megtalálja az összhangot Manninggel, akkor irigylésre méltó helyzetbe kerül. Alapvetően 4-5. számú elkapóként kezdi az edzőtábort, de akár ennyit is bele lehet vonni a Broncos aktív meccskeretébe, jövőre pedig Welker és Demaryius Thomas szerződését is meg kellene újítani, szóval előrelátó húzás volt ez.

Schofield amolyan mindenes csereként guard és tackle poszton is beugorhat sérülés esetén, de kezdőpotenciál nem sok van benne. Ellenben Lamin Barrow kellemes meglepetés lehet, aki Wesley Woodyard helyére beépülhet, Denverben egyébként is van hagyománya a 3. napos linebackerek gyors felfuttatásának.

Osztályzat: A-

Edzőváltások, hosszabbítások, átigazolások, sérülések – minden, ami a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokság (NFL) 2014-es idénye előtti uborkaszezon során történik, egy helyen!