NFL-draftelemzés: idén a Rams volt a legkiválóbb választó

HERCZEG ÁDÁM (BOWL.HU)HERCZEG ÁDÁM (BOWL.HU)
Vágólapra másolva!
2013.05.30. 15:05
null
Örülhetnek a Rams-szurkolók, jól sikerült az idei draft (Fotó: Action Images)
Mint ismert, idén április 25. és 27. között rendezték meg a a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokság (NFL) holt szezonjának legjelentősebb eseményét, a 2013-as játékosbörzét. Ideje felidézni a draft történését, amely során ezúttal is a Bowl.hu segítségével értékeljük a csapatok választásait. Négyrészes sorozatunk utolsó felvonásaként a szubjektív rangsorunk alapján a nyolc legjobban választó együttes húzásait mutatjuk be.

 

A 2013-as játékosbörze összes húzását ide kattintva érheti el!

A holt szezon történéseiről ide kattintva olvashat, s megtekintheti az edzőváltások és a fontosabb szabadügynökök listáját is.

8. Green Bay Packers

1/26 (26.) Datone Jones, DE (UCLA)
2/29 (61.) Eddie Lacy, RB (Alabama)
4/12 (109.) David Bakhtiari, OT (Colorado)
4/25 (122.) J. C. Tretter, OT (Cornell)
4/28 (125.) Johnathan Franklin, RB (UCLA)
5/26 (159.) Micah Hyde, CB (Iowa)
5/34 (167.) Josh Boyd, DE (Mississippi State)
6/25 (193.) Nate Palmer, OLB (Illinois State)
7/10 (216.) Charles Johnson, WR (Grand Valley State)
7/18 (224.) Kevin Dorsey, WR (Maryland)
7/26 (232.) Sam Barrington, ILB (South Florida)

Ennyi húzással alaposan teletömhette a keretét a Packers, főleg mivel a nagy dolgokat már az elején megoldották. Datone Jones a DE-mezőny gyakorlatilag egyetlen tagja volt, aki eddig is és ezután is defensive endet (a védőfal szélén) fog játszani 3–4-ben. Elég bőséges rotáció alakulhat ki, főleg ha Josh Boyd is beválik az 5. körből. CJ Wilson, Neal, Worthy, Pickett vagy Mike Daniels egyaránt pályázik a játékidőre, szóval még az első körös Jonesnak se lesz bérelt helye a csapatban.

A támadósor új szintre léphet, hiszen a névtelen futók helyett sikerült beszerezni az egyetemi döntő legjobbjának választott Eddie Lacyt, aki egy kései műtét miatt kezdett el csúszni, de felépülése után igazi „all-down back" lehet az NFL-ben, és Jonathan Franklin személyében egy olyan váltótársat is kaphat, akinek tavaly futásban és elkapásban kombinálva 2000+ yard jött össze. Ha az immár legjobban fizetett játékosnak számító Aaron Rodgerst megtámogatja egy elithez közelítő futójáték, ott nem sok jót lehet jövendölni az ellenfeleknek. A passzjátékhoz egy jó 4. számú elkapót kerestek, ezért is vittek két játékost a draft végén a Nelson/Cobb/Jones trió mögé. Több poszton bevethető játékosok érkeztek a támadófalba is, Tretter talán kicsit korábban mint vártuk. Biztonsági megoldásként jó beruházás mindkettő. Ugyanez Hyde-ra is igaz, aki cornerback és söprögető (safety) poszton is szerzett rutint, így lényegében Charles Woodson tavalyi pozíciójába érkezett. Ha valahová biztosan vártunk erősítést, akkor az a safety volt, kissé meglepő, hogy ilyen sokáig vártak a lépéssel McCarthy-ék. A két linebacker ugyancsak percember lehet.

Nincs mit túlragozni ezen a drafton, egyértelműen a mélyítés volt a cél, nem az építkezés, ez pedig sikerült is, és a két futó még hatalmas pontgyárossá nőheti ki magát. Egyedül a söprögetőhiány zavaró.

Osztályzat: A-

7. Pittsburgh Steelers

1/17 (17.) Jarvis Jones, OLB (Georgia)
2/16 (48.) Le'Veon Bell, RB (Michigan State)
3/17 (79.) Markus Wheaton, WR (Oregon State)
4/14 (111.) Shamarko Thomas, S (Syracuse)
4/18 (115.) Landry Jones, QB (Oklahoma)
5/17 (150.) Terry Hawthorne, CB (Illinois)
6/18 (186.) Justin Brown, WR (Oklahoma)
6/38 (206.) Vince Williams, ILB (Florida State)
7/17 (223.) Nicholas Williams, DT (Samford)

A Steelers anyagi helyzete évről évre rosszabb, amit igyekeznek átstrukturálásokkal elodázni, de nem mindig sikerül, így fontos láncszemek hagyhatják el az együttest. Ilyen volt James Harrison is, akinek a helyét nem bízzák rá Worildsre, elvitték inkább az elmúlt évben a SEC-konferencia legjobb védőjének választott, és kétszeres all-American-válogatott Jarvis Jonest, akinél több sacket és negatív yardos szerelést senki sem jegyzett az elmúlt két idényben. Eleve elmondható, hogy az első 6 játékosról lehet tudni, hogy melyik távozó helyére érkezett.

A BOWL.HU AJÁNLJA
HOLTSZEZON-ÉRTÉKELŐK:
A nyolc legrosszabb mérleggel záró együttes
A 17–24. helyeken záró együttesek
A 9–16. helyeken záró együttesek
A 1–8. helyeken záró együttesek
JÁTÉKOSISMERTETŐK!
KÍVÁNCSI A DRAFTRA JELENTKEZŐ JÁTÉKOSOK ERŐSSÉGEIRE, GYENGESÉGEIRE, ILLETVE RÖVID ISMERTETŐIRE? KATTINTSON IDE!

Mendenhall helyett Bell remélhetőleg egészségesebb karriert tudhat majd magáénak. Az irányító megvédésében passzjátéknál nagyon jó, nagytestű futó, Pittsburghben mindig volt igény a hozzá hasonlókra. Mike Wallace helyén Markus Wheaton hasonlóan nagy veszélyt tartogat magában a hosszú játékoknál. Shamarko Thomas nem a legnagyobb méretű söprögető (pont akkora, mint Polamalu), de ehhez képest meglepően kemény és agresszív, a távozó Will Allen, valamint a két 31 év feletti kezdő safety miatt biztosan sok akciót lát majd kezdettől fogva, és hosszú távon feltétlenül kezdőként számolnak vele, 4. körösként is.

Az irányító választás váratlan volt, hiszen bár Byron Leftwich és Charlie Batch is csapaton kívül van, leigazolták Bruce Gradkowskit, de úgy tűnik nagyobb potenciállal bíró QB-t is szívesen látnának a padon. Landry Jones ennek a kitételnek megfelel, bár valószínűleg szívesebben került volna olyan csapatba, ahol nagyobb a sansz közel kerülni a tűzhöz. Terry Hawthorne-ra Keenan Lewis elszerződése nyomán kellett beruházni, igaz belőle már csak szerencsével lehet alapembert faragni, hiába bír remek méretekkel a poszthoz. Belőle akár még söprögető is lehet, ha túl lassúnak bizonyul. A két Williamsnek két elég bőséges rotációval kell majd megküzdeni az edzőtáborban, de valószínű, hogy mindketten túlélik a rostát.

Kiszámítható volt a Steelers draftja, hiszen szinte kizárólag olyanokkal erősítettek, akikkel előzetesen is találkoztak. Ez viszont nem von le az osztály értékéből, sőt a logikus építkezést mindenképp díjazni kell.

Osztályzat: A-

6. Minnesota Vikings

1/23 (23.) Sharrif Floyd, DT (Florida)
1/25 (25.) Xavier Rhodes, CB (Florida State)
1/29 (29.) Cordarrelle Patterson, WR (Tennessee)
4/23 (120.) Gerald Hodges, OLB (Penn State)
5/22 (155.) Jeff Locke, P (UCLA)
6/28 (196.) Jeff Baca, OG (UCLA)
7/7 (213.) Michael Mauti, ILB (Penn State)
7/8 (214.) Travis Bond, OG (North Carolina)
7/23 (229.) Everett Dawkins, DT (Florida State)

Több szempontból is unikumnak számít a Vikings osztálya. Egyrészt nem szoktak 3 első körös játékossal gyarapodni a csapatok, másrészt igen ritkán csíp meg valaki a 7. körben olyan játékost, akiben jelentős kezdőpotenciál rejtőzik. Az már mellékes, hogy a tavalyihoz hasonlóan ismét kettesével húzogatták az egyetemekről a játékosokat, akkor az Arkansas, USC, Notre Dame trió adott 2-2 játékost neki, most pedig a UCLA, Penn State, Florida State hármas.

A Vikings három első körös játékossal erősített 
(Fotó: sbnation.com)
A Vikings három első körös játékossal erősített (Fotó: sbnation.com)

A Percy Harvin-csere jóvoltából a Seattle első körével már a draft előtt a Vikings rendelkezett, emiatt papírformának számított volna ha az egyikkel a távozó elkapó utódját találják meg, ehelyett egy a New Englanddel lekötött csere után került csak Cordarelle Patterson a csapathoz az első nap legvégén. Tökéletes választás, ha Harvint vesszük kiindulópontnak. Hasonlóan sokoldalú és életveszélyes játékos labdával a kezében, nála a kritikus részlet az lesz, hogy valahogy meg is kell játszani. Mindössze egy év NCAA-rutinnal felvértezve érkezik a ligába, így a fejlődési határait egyelőre csak találgatni lehet, mindenesetre jó esélye van, hogy évek múlva korosztálya legjobb elkapójaként tekintsünk rá. Ugyanez akár Sharrif Floydra is igaz lehet a maga posztján. A holt szezon egyes szakaszában az 1/1-es találgatásokra is bevont belső védőfalember sem járta ki az egyetemet, de így is azonnal kezdőcsapatba kerülhet Kevin Williams párjaként. Xavier Rhodesnak egy másik Seattle-be távozó legendás Vikinget, Antoine Winfieldet kell majd helyettesíteni vagy legalábbis a játékidejét átvenni. Rhodes tökéletes fizikummal bír, ám ezt nem feltétlen használja úgy ki, mint megtehetné, ezért sem lelt gazdára a 25. választás előtt. Valószínűleg a szélen fogják szerepeltetni, és a másodéves Josh Robinson léphet Winfield örökébe mint nickelback.

Érdekes lesz majd, hogy miképp áll össze a linebackerhármas. Jasper Brinkley elszerződése miatt egy hely megüresedett Erin Henderson és Chad Greenway között, így várható volt, hogy jönni fog újonc. A Penn State beceneve csak „Linebacker U”, utalva az évtizedes remek képzésre, amit az elmúlt években többek közt Paul Posluszny, Navorro Bowman vagy Sean Lee is kapott. Gerald Hodgesban is van némi kezdő potenciál, de ő is inkább szélső linebacker. Középen Michael Mauti szerepelt a PSU-ban, aki nagyobb tehetség és vezér, mint a 4. körben elvitt Hodges, ugyanakkor 3 térdműtét után az is kétséges volt, hogy kiválasztják-e egyáltalán. A jelenleges is lábadozó MLB, ha felépül az edzőtáborra, akkor remek esélyekkel pályázik a csapatba, ugyanakkor rá építkezni nem lehet, inkább csak bónusz lesz, ha sikerül egészségesnek maradnia. Minnesotában Adrian Peterson meggyógyulása óta tudjuk, hogy nincs lehetetlen ilyen téren.

A többi hátsó körös játékos rutinos NCAA-spílernek számít, azonnal bevethető csereszerepkörre ideálisak. Jeff Locke pedig már ki is szorította Chris Kluwe-t, így a tavalyi Blair Walsh-varázslat után most a másik poszton is újoncot avatnak.

A Vikings nagyszerűen sáfárkodott a lehetőségeivel, 3 leendő alapemberbe sikerült befektetni, akik közül kettő jóval korábban is gazdára találhatott volna, maximum az rontja le az osztályzatukat, hogy az MLB-szituáció nem tisztázódott és puntert később is tudtak volna szerezni.

Osztályzat: A-

5. San Francisco 49ers

1/18 (18.) Eric Reid, FS (LSU)
2/8 (40.) Cornellius Carradine, OLB (Florida State)
2/23 (55.) Vance McDonald, TE (Rice)
3/26 (88.) Corey Lemonier, OLB (Auburn)
4/31 (128.) Quinton Patton, WR (Louisiana Tech)
4/34 (131.) Marcus Lattimore, RB (South Carolina)
5/24 (157.) Quinton Dial, DE (Alabama)
6/12 (180.) Nick Moody, OLB (Florida State)
7/31 (237.) B.J. Daniels, QB (South Florida)
7/40 (246.) Carter Bykowski, OT (Iowa State)
7/46 (252.) Marcus Cooper, CB (Rutgers)

A Niners a tavalyinál is kevesebb hiányposzttal és az egyik legtöbb választási lehetőséggel indult neki a játékosbörzének, így nem volt nehéz dolga Jim Harbaugh-nak egy tetszetős névsort összehozni. Ráadásul a tavalyihoz hasonló, A. J. Jenkins-jellegű sokkoló megoldások is elmaradtak.

A Nemzeti Sport Online szakmai 
együttműködő partnere a Bowl.hu
A Nemzeti Sport Online szakmai együttműködő partnere a Bowl.hu

A gárda legfőbb hiányposztja a söprögető volt Dashon Goldson Tampa Baybe költözése miatt, így nem volt váratlan, hogy felmentek az 1. kör közepére, hogy Eric Reiddel évekre stabilizálják ezt a posztot. Ezzel a húzással lényegében le is tudták a kötelezőt, és rámehettek a legjobb elérhető játékosok lefoglalására. Irányítósiettetésben nem lesz hiány, Lemonier és Carradine is tovább fokozhatja az ellenfelek félelmét, bár a hírek szerint Carradine-nel falemberként is számolnak Fangióék. Akármilyen felállásból is indulnak majd, biztosan megtalálják a helyüket a rotációban, és értékes pihenőidőt biztosíthatnak Aldon Smithnek, aki egyébként sem szokott a futás ellen túl sokat hozzátenni a játékhoz. Carradine-nal és az új szerzemény Glenn Dorseyval a 4 falemberes felállások száma is megszaporodhat.

Vance McDonald a Tennessee-be távozó Delanie Walker utódja lesz. Walker koncentrációs problémáit ismerve, nem kellene, hogy gondot jelentsen neki a feledtetése és a 2. számú TE-poszt betöltése. Remek atlétáról van szó, aki Walkerhez hasonlóan főleg elkapásban brillírozik, Vernon Davis mögé ideális választás. Quinton Patton egyértelműen jobb játékos, mint a tavalyi első körös A. J. Jenkins. Két évet játszott a Louisiana Tech-ben, 2500 yardot kapott el, tavaly pedig övék volt a liga legeredményesebb támadósora. Boldin és Manningham mögött kifejezetten értékes kiegészítőember lehet – itt azonban nagy érvágás, hogy azóta a kezdőnek szánt Crabtree Achilles-ín-szakadást szenvedetta napokban, így az idény nagy részét, ha nem az egészet, kihagyni kényszerül.

Marcus Lattimore a draft egyik legérdekesebb játékosa azzal, hogy 2013-ban nem biztos, hogy pályára tud lépni az idény leghorrorisztikusabb sérülése után, de amint felépül, nem csak a korosztálya, hanem az egész liga elit futójai közé emelkedhet. 2004-ben sikerült Willis McGaheenek egy év pihenő után év újonca díjat kiérdemelni, Lattimore is befuthat hasonló utat és akár Frank Gore utódját is megtalálhatják benne. Ha végigfutotta volna az idényt, minden bizonnyal az első RB lett volna, aki elkel, alighanem az első körben. A 131. helyen már nagyon megéri a kockázatot, főleg egy 49ers szintű csapatnak, ahol momentán nincs is szükség utánpótlásra a backfielden, így nem kell siettetni a felépülést.

Lattimore kiválasztása után Harbaugh „megkegyelmezett" az ellenfeleknek, befejezte a legjobb játékosok draftolását, és inkább a saját maga által kinézett, nem túl népszerű jelöltek felé fordult. Dial, Moody és Daniels úgy néz ki, hogy felférhet a keret végére szeptemberben, a többieknek nagyobbat kell küzdeni érte.

San Francisco kifejezetten vonzó célpont volt a kapós undrafted játékosok számára. Itt kötött ki az angol diszkoszvető, Lawrence Okoye, a támadófal legfélelmetesebb felépítéssel bíró játékosa, Luke Marquardt vagy a Minnesotában QB/WR poszton szereplő, ide tight endként hozott MarQueis Gray is.

Nem nagyon hibázott a Baalke, Harbaugh páros ebben a három napban, keretük erőssége miatt kihasználták, hogy széles skálán válogathatnak az elérhető játékosok között. Képességek alapján az első 6 választott a jövő 49ersének is alapembere lehet.

Osztályzat: A

4. Philadelphia Eagles

1/4 (4.) Lane Johnson, OT (Oklahoma)
2/3 (35.) Zach Ertz, TE (Stanford)
3/5 (67.) Bennie Logan, DT (LSU)
4/1 (98.) Matt Barkley, QB (USC)
5/3 (136.) Earl Wolff, SS (North Carolina State)
7/6 (212.) Joe Kruger, DE (Utah)
7/12 (218.) Jordan Poyer, CB (Oregon State)
7/33 (239.) David King, DE (Oklahoma)

Sejtettük, hogy az Eagles a támadófal megerősítésével indít majd, ha a három kiemelkedő OT prospect közül nem megy ki az összes előttük. Egy maradt nekik, Lane Johnson pedig azonnal kezdhet a jobb szélen, így Todd Herremans visszatérhet eredeti posztjára, a fal közepére. Jason Peters felépülésével a bal oldal egyértelműen az övé, de ha nem tudja hozni a korábbi szintet, akkor Johnson oda is pályázhat. Tekintve, hogy Michael Vick balkezes, így náluk a jobb oldalon van a vak oldal, szóval Johnson felelőssége így se lesz kicsi.

Matt Barkley focista szépséget hoz az NFL-wagek közé
Matt Barkley focista szépséget hoz az NFL-wagek közé

Több olyan játékos is szerepel ebben a névsorban, akire olyan égető szükség nem volt, de az új edző Chip Kelly nem tudta tovább bent hagyni őket. A volt Oregon mester a Pac-12 konferencia 4 csapatából is szerződtetett 1-1 játékost, ketten ráadásul komoly csúszás után kerültek kiválasztásra. Zach Ertz nem ilyen, de a stanfordira is bizonyára emlékszik a főedző, hiszen az ő remek játéka is hozzájárult, hogy 2012-ben nem játszhattak döntőt a Kacsák. Itt Brent Celek aránytalanul magas fizetése miatt kerülhetett rá a sor, és elkapó tight endként sokkal veszélyesebb fegyver is lehet belőle, mint elődjéből. Matt Barkley 1/1 esélyesként nyitotta az idényt, és 4/1-ként zárta. Az ő kiválasztása elég furcsa azok után, hogy mennyire nagyra tartották Nick Folest a holtszezon korábbi részében, és a cserepletykáknál is irreális árról lehetett hallani az esetében. Ha Barkley meggyőző lesz az előszezonban, akkor könnyen lehet, hogy Folest áruba bocsátják végül. Barkleyban korlátozott fizikai adottságaira ellenére is van potenciál arra, hogy franchise irányító legyen, az ilyen játékos a 98. helyen szinte ingyen van, és Michael Vick is már 33. életévét fogja betölteni a nyáron. Ez a tipikus luxusválasztás kategória, de simán bejöhet.

A másik nagy csúszó Jordan Poyer volt, akit 7. körben vittek, holott 2. körben se lett volna meglepő húzás. Az elmúlt idény konszenzus all-American csapatába is beválasztott cornerback remek esélyekkel indul, hogy az újjáépítendő hátvédsor (secondary) fontos tagja legyen akár első naptól. Söprögető poszton is komoly vérfrissítés volt a tavasszal, Earl Wolffnak így a kezdőcsapat közelébe nem lesz könnyű eljutni, de 5. körösként nyilván komolyan számolnak vele, mint cserejátékos. Fiatalokat igazoltak a hátvédsorba márciusban, így komoly játékidőt nem valószínű, hogy kap majd, de limitált szerepkörben teljesen jó választás.

A 3-4-es DE-posztra hárman is kiválasztásra kerültek, ez is mutatja a fal egyoldalasságát. Lényegében Fletcher Cox és az újonnan igazolt Isaac Sopoaga helye biztos a falban, a harmadik helyre szabad a vásár. Akár az újoncok is odakerülhetnek. Közülük Joe Kruger a bátyja miatt ismert már, Paul friss Super Bowl-nyertesnek vallhatja magát. Joe nem lesz tipikus passzsiettető, de jobb a felépítése, szóval belőle is lehet hasznos játékost nevelni, viszont az idénykezdetre ez biztosan nem jön még össze. King az 53-as keretbe kerülésért lesz harcban, így Logan az, aki felé a legnagyobb bizalom lehet. AZ LSU-ban a sok sztár között szürke eminenciásként munkálkodó leendő újonc tehetsége alapján magasabb szintet képvisel, mint itteni riválisai hasonló korban. A kérdés, hogy kiforrja-e magát már első évében.

Chip Kelly első profi draftja elég flottul ment, senkit se húzott idejekorán, viszont egy-két steal-esélyes fiatalt is elkapott. Az igazolások és cserélgetések nyomán égető hiányposztja nem is volt az Eaglesnek, leginkább OT és DE posztra kellett erősítés, ez pedig minőséggel és mennyiséggel meg is oldódott.

Osztályzat: A

3. Tennessee Titans

1/10 (10.) Chance Warmack, OG (Alabama)
2/2 (34.) Justin Hunter, WR (Tennessee)
3/8 (70.) Blidi Wreh-Wilson, CB (Connecticut)
3/35 (97.) Zaviar Gooden, OLB (Missouri)
4/10 (107.) Brian Schwenke, center, California.
5/9 (142.) Lavar Edwards, DE (LSU)
6/34 (202.) Khalid, Wooten, CB (Nevada)
7/42 (248.) Daimion Stafford, FS (Nebraska)

A Titans a legaktívabb csapatok közé tartozott a holtszezonban, így sikerült kialakítani április végére egy olyan keretet, hogy lényegében minden verzióhoz alkalmazkodni tudjanak a 10. helyükön. Végül Chance Warmack lett az, aki értékét tekintve leginkább megérte ezt a cédulát, és elmondható, hogy az ő és Andy Levitre csapatba állítása magasabb szintre helyezheti a támadójátékot. A komplett belső fal újjáépítését Brian Schwenke draftolása zárta le a 4. körben; neki már nehezebb dolga lesz bekerülni a csapatba, hiszen tavaly Fernando Velasco, előtte pedig Eugene Amano is éveket játszott végig, így némileg meglepő, hogy az egyébként OL-gurunak számító főedző, Mike Munchak őt is kiválasztotta.

A legtöbbet Justin Hunterért áldozta a Titans, aki ugyancsak a támadósor előremozdítását, egyben Jake Locker komfortérzetét növelendő érkezett. Az államon belül maradó elkapóért a jövő évi 3. körét is feláldozta Munchak, szóval elég komoly a bizalom az atlétaként is szép karriert összehozó Hunter felé. A választás elsősorban azért váratlan, mert Kendall Wright személyében tavaly 1. körben erősítette az elkapósort a Tennessee, és Kenny Britt tipikus első számú WR-nek számít. A veteránok közül Nate Washingtonnak könnyen lehet, hogy a szezon előtt megköszönik szolgálatait, de Damien Williams sincs biztonságban.

Az igazi feladat azonban inkább a védelem stabilizálása volt, hiszen a mögöttünk hagyott idényben rendre pontzáporos meccseken maradtak alul Chris Johnsonék. A hátvédsorba Bernard Pollard és George Wilson szerződtetése után már csak a cornerekkel kellett foglalkozni, és Blidi Wreh-Wilson révén meg is jött egy kezdőpotenciálú játékos. A Connecticutban szereplő CB-páros 6 hely eltéréssel talált gazdára, könnyen lehet, hogy a Titans jobban fog járni Wilsonnal mint a rivális Jaguars Gratzcal. Nagyon sok a fiatal játékos ebben a csapatban, ezáltal kiszámíthatatlannak tűnik az edzőtábori harc is, akár Wooten és Stafford is okozhat meglepetést és odaférhet a végső 53-ba.

A linebacker sorban Ayers, McCarthy és Zach Brown mellé immár Zaviar Gooden is bevetésre vár, ha valaki formán kívül teljesít, vagy lesérül. Közülük hárman 23 évesek, McCarthy pedig korelnök a maga 25 esztendejével, tehát hosszú távra megoldódhat ez az egység, ha beérnek a tehetségek.

Sztárok egyik sorban sincsenek, de a mélység adott, különösen a védőfalban. Nem is csoda, hogy csak harmadik nap draftoltak ide. Lavar Edwards sem sok figyelmet kapott az LSU-ban Mingo és Montgomery társaságában, pedig ő is korrekt DE, és már tudja mit jelent a vízhordó szerep, az ilyen mentalitású csapattársakra mindig van igény.

Mindenképpen pozitív, hogy a Tennessee nem a drafttól várta a megváltást, és már számos posztot megerősítettek mielőtt az újoncokkal feltöltötték a keretet. Warmack és Hunter kiválasztása újabb komoly segítség Jake Lockernek, akinek most már mindenképp el kell kezdenie teljesíteni, mert a türelem Nashville-ben sem végtelen. Ugyanez akár az edzőre, Mike Munchakre is igaz lehet, akinek nincs könnyű dolga két regnáló playoff-résztvevővel egy csoportban, de ezzel a drafttal valamelyest sikerült közelebb kerülni az élbolyhoz.

Osztályzat: A

2. Cincinnati Bengals

1/21 (21.) Tyler Eifert, TE (Notre Dame)
2/5 (37.) Giovani Bernard, RB (North Carolina)
2/21 (53.) Margus Hunt, DE (Southern Methodist)
3/22 (84.) Shawn Williams, SS (Georgia)
4/21 (118.) Sean Porter, OLB (Texas A&M)
5/23 (156.) Tanner Hawkinson, OT (Kansas)
6/22 (190.) Rex Burkhead, RB (Nebraska)
6/29 (197.) Cobi Hamilton, WR (Arkansas)
7/34 (240.) Reid Fragel, OT (Ohio State)
7/45 (251.) T .J. Johnson, C (South Carolina)


A Bengals a játékosbörze második napja alatt megegyezett zűrös életű támadójával, Andre Smithszel a folytatásról, így lényegében az utolsó hiányposztjukat is betömték, szabadon akciózhattak a draftjogaikkal.

FUTBALL PÉNZÜGYI SZEMMEL
The business of football

Sikerült így is pár játékost találni, akik magasabb szintre léptethetik a gárdát, elsősorban Tyler Eifert és Gio Bernard yardjai érhetnek sokat, mégiscsak a leghamarabb választott tight end és futó volt ez a két játékos. Bernard ráadásul sebességben simán fölözi a standard kezdő Green-Ellist, így adott helyzetekben már most érdemesebb vele számolni. Eifert első körös játékosként nyilván nagyobb felelőséggel lép pályára, de Jermaine Gresham társaságában nem kell félnie, hogy túlzott figyelmet kap. Volt belőle probléma, hogy A. J. Green mellé ritkán nőttek fel az elkapótársak, Eiferttel ez változhat és Cobi Hamiltont sem érdemes leírni, Arkansasban volt 303 yardos meccse is. Bernard mellett a másik érkező futó, Burkhead főleg a Brian Leonard nyújtotta szerepkörre lehet esélyes.

A támadófalat is alaposan feltöltötték, meglepő, hogy Hawkinson és Fragel ebben a sorrendben keltek el, a volt Ohio State-óriásban sokkal nagyobb lehetőségek vannak egy év OT-rutinnal a lábában. Nem mellesleg a Buckeyes veretlen szezont zárt ebben az évben mikor Fragel volt a vak oldal felelőse.

A védők közül Shawn Williams kaphatja a legnagyobb szerepet, a söprögető poszt volt tán a legkevésbé megoldott a draft előtt. Margus Hunt sem hétköznapi előélettel jutott el a második körig, az észt nehézatléta a futballpályán rettegett rúgás blokkolónak minősül, szóval a speciális csapatban biztosan javulni fog majd a Bengals, és ha félelmetes fizikai paramétereit a védősorban is alkalmazni tudja, abból még sok jó kisülhet. Azzal viszont, hogy Hunt már 26 éves lesz, mire indul az idény, és már négy éve csiszolták Fresnóban, nem feltétlen várható el tőle rohamos javulás a defensive end poszton. Végezetül Sean Porterre egyértelműen csere szerepkör juthat, főleg mivel a Bengals elég gyakran áll fel mindössze 2 linebackerrel.

A Bengals nem nagyon hibázott, nagyot egyébként se tudott volna, szóval a tavalyi kiváló draftja mellé odatehetnek még egyet.

Osztályzat: A

1. St. Louis Rams

1/8 (8.) Tavon Austin, WR (West Virginia)
1/30 (30.) Alec Ogletree, LB (Georgia)
3/9 (71.) T.J. McDonald, FS (USC)
3/30 (92.) Stedman Bailey, WR (West Virginia)
4/16 (113.) Barrett Jones, C (Alabama)
5/16 (149.) Brandon McGee, CB (Miami)
5/27 (160.) Zac Stacy, RB (Vanderbilt)

Jól sikerült a Rams draftja tavaly, Brockers, Jenkins és Givens is azonnal a húzóemberek közé emelkedett, és minden esély megvan, hogy az idei felhozatalból is többen első perctől kezdve jelentős szerepet kapjanak.

Tavon Austin a nagy játékok mestere (Fotó: Action Images)
Tavon Austin a nagy játékok mestere (Fotó: Action Images)

A két West Virginia-elkapó hasonló erényekkel bír, Austin a sokoldalúsága miatt érett elit prospectté. A villámgyors elkapó termetéhez képest olyannyira masszívnak bizonyult, hogy futóként is foglalkoztatni merték. 1900+ összyardja önmagáért beszél, miközben Bailey a 13 meccsen elkapott 25 touchdownját teheti ki az ablakba. Amendola és Gibson távozása miatt szükség is volt több elkapóra, ráadásul mindketten elég termelékenyek elkapás után, így Bradford hamar játékba tudja majd őket hozni. Főleg mivel a támadófal is sokkal erősebb lesz várhatóan mint eddig bármikor. Jake Longmellett Barrett Jones érkezése sem elhanyagolható, Alabamában 3 poszton nyújtott klasszis teljesítményt a falban, és a profik közt is bérelt helye lehet a kezdőben.

A tavalyi 1/2-es jog eladása miatt tudtak kétszer választani az első körben, és jól is hasznosították Alec Ogletree lefoglalásával. Laurinaitis mellé feltétlenül szükség van egy olyan linebackerre, aki nagy területet képes bejátszani, tud zónázni és blitzelni is el lehet küldeni. A harmadik LB poszt bizonytalansága miatt Ogletree már újoncként komoly számokat tehet le az asztalra.

A Rams legkevésbé tetszetős választása T. J. McDonald. Hatalmas szükség volt söprögetőre, hiszen Darian Stewart mellett gyakorlatilag nulla rutint tudnak felmutatni. McDonald édesapja, Tim 13 évet játszott az NFL-ben, és ő is St.Louisban kezdett, igaz a Cardinals színeiben. A vérvonal miatt hamar kikiáltották elit tehetségnek, de valójában csak felépítésben számított annak. Rengeteg elhibázott szerelés és rosszul olvasott játék fűződött a nevéhez, így hamar leépítette magát a rangsorokban, 71. helye is meglepően magasnak számít. Konkurencia hiányában korán pályára kerülhet, de messze nem kész játékos, így kockázatos választás.

Brandon McGee csalódást keltő egyetemi karrier után igyekszik kihozni magából a potenciált a profik között, a képességei adottak hozzá, hogy megragadjon a ligában, de formaingadozásai ijesztőek. Stacynek ebben a rutintalan és sztár nélküli futórotációban könnyű lesz megragadni. Az SEC-ben kétszer is 1100+ yardot futni nem rossz ajánlólevél, és kihaló félben is vannak a hozzá hasonló, tackle-k közt menetelő erőfutók.

Azzal, hogy 5. körben választott utoljára a Rams, egyértelmű, hogy az átlagolt tehetség fölözi a legtöbb csapat névsorát, ráadásul a hiányposztjaikat is szépen betömték. Lényegében csak McDonald kétarcúsága húzza le az értékelést, ha a többiek az eddig látott játékukat át tudják menteni a profik közé, akkor nagyon jól dolgoztak Jeff Fisherék.

Osztályzat: A

Draftelemző sorozatunk első részét, benne a legrosszabbul választó nyolc csapat kiértékelésével, ide kattintva, a 17–24. helyezetteket felsorakoztató anyagunkat ide kattintva érheti el, a 9–16. helyezettekről szólót pedig ide kattintva érheti el!

 

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik