Mezkavalkád I.: Tudom, mit viselnek idén nyáron

VERSENY A VERSENYEN BELÜL

A vb-mezeknek eredetileg egyszerű volt a szerepük: megkülönböztetni az egyes nemzeti válogatottakat egymástól. Manapság azonban ez az egyik legjobban jövedelmező iparág a sportágon belül.

A sportszergyártó vállalatok közül az adidas például 1.8 milliárd dolláros eladással számol a dél-afrikai vb kapcsán. A német cég sokáig egyeduralkodó volt a piacon, 1994-től kezdve azonban a Nike is mind inkább beszállt az üzletbe, aminek révén a válogatottak vetélkedésén túl egy új front is nyílt a háttérben, ez pedig a gyártók küzdelme. A két nagy óriás márka „háborúja" közben egy harmadik, a Puma is próbál minél nagyobb szeletet kihasítani a tortából, mára sikerült szinte minden afrikai csapatot az ügyfelei között tudnia. Az élesedő harcnak van pozitív hozadéka is, ugyanis egyre kreatívabb mezekkel álltak elő a gyártók (elég csak a színes afrikai szerelésekre gondolnunk), valamint egyre nagyobb szerepet kaptak a tartóssági és környezeti szempontok is.

A mai első részben a Nike által szponzorált vb-résztvevőkkel foglalkozunk. Az amerikai sportszergyártó cég vb-mezei már egy környezetbarát technológiával, újrahasznosított műanyag palackból kifejlesztett anyagból készültek. A cél a mérgező anyagok szintjének minél nagyobb mértékű csökkentése volt, az egyes mezeket nyolc darab újrahasznosított műanyag palackból állították elő.

A Nike tájékoztatása szerint csaknem 13 millió palackot használtak fel a gyártás során, ez a mennyiség elegendő lenne 29 futballpálya lefedésére. Ha pedig minden egyes ilyen palackot lefektetnének, akkor  3000 km hosszú vonalat kapnánk, amely hosszabb, mint Dél-Afrika teljes partvonala.

A tervezésnél persze figyelembe vették az adott ország nemzeti jellemvonásait is, és a kulturális sajátosságok kihangsúlyozásával alkották meg az egyes dresszeket. A továbbiakban bemutatjuk az egyes válogatottak hazai, illetve idegenbeli mezeit, valamint azok történetét.

Ausztrália

Mint (szinte) minden ausztrál válogatottnak, a labdarúgó nemzeti csapatnak is arany és zöld a színe. A legenda szerint a színválasztásnak – aminek semmi köze nincs a zászlóhoz – az ausztrál címerben szereplő akácia az eredete. Először 1899-ben az auszi krikettválogatott vette fel az arany és zöld mezt, és az szépen lassan minden nemzeti együttesnél elterjedt.

A kissé furcsa – és Ausztráliában sokat kritizált – idegenbeli mez színe, amely szöges ellentéte a hazai dressznek, a címer és a zászló kékjére utal.

 
Brazília

A legifjabb focirajongók is a sárga-zöld-kék mezzel azonosítják a selecaót, pedig sokáig tartott, amíg a brazilok kidolgozták ezt a kombinációt. Volt a mez fehér, fehér-zöld, sárga-fekete, sokáig fehér (kék gallérral)-fekete, majd tiszta fehér (kék gallérral). A fehér-kék korszaknak a végét a nemzeti gyászt okozó 1950-es Uruguay elleni meccs okozta, a játékosok és a kapitány mellett a dressz is „megkapta a magáét". A „nem hazafias" mez helyett a Correio de Manha napilap pályázatot hirdetett egy új kidolgozására, amelyben a nemzeti lobogó mindegyik színe szerepel.

A győztes a 19 éves, Pelotasban élő Aldyr García Schlee lett, aki zöld galléros sárga mezt, kék nadrágot és fehér sportszárat skiccelt fel. 1953 decemberében pályamunkáját győztesnek hirdették ki, a brazil válogatott pedig először 1954 márciusában állt fel az új „kiskanári" mezben. Az idegenbeli mez most már hosszú ideje kék-fehér.

A 2010-es mezek – a Nike többi vb-dresszéhez hasonlóan - visszatérnek a klasszikus, egyszerű stílushoz. Nagy változtatás ugyanakkor nem történt a korábbi modellekhez képest, a hazai mez továbbra is a klasszikus „kanári-sárga", zöld gallérral, de a két karon megjelenik egy-egy zöld csík is. Az idegenbeli kék mez, nem feltűnő, finom pontokat tartalmaz.

 
Hollandia

Az oranje első hivatalos mérkőzésén fehér dresszt viselt nemzetiszín szalaggal, ez ma az idegenbeli mezeken köszön vissza. Ettől persze még a hollandokat mindenki a narancssárgával azonosítja, amely Oriániai Vilmos és az Orániai ház színe. A narancssárga szín már a spanyolok ellen harcoló holland hazafiak zászlóin felbukkant, a mai állami lobogó elődje is narancs-fehér-kék volt.. Az idegenbeli mez első ránézésre retro hatású, az említett nemzetiszínű vonalakkal, amelyek a sportszár hátulján is megismétlődnek.

Portugália

Sok rejtély és sztori itt nincs, a portugálok egyszerűen a zászló illetve a címer színeit viselik – a korábban többször is látott idegenbeli fehér-kék kombináció a monarchikus időkre emlékeztet, ez a királyi család színe volt ugyanis.

Az, hogy a pirosnak éppen melyik árnyalata szerepel a mezen, zöld, piros vagy fehér-e a nadrág, illetve hogy a zöld a dresszen milyen szerepet kap, gyakorlatilag nagy tornáról nagy tornára változik. 1966-ban Eusébióék piros-fehérben jutottak el a vb elődöntőjéig. A piros és zöld egyébként az ibériai föderalizmusra és a köztársaságpártiságra utal, a mostani zászló 1910-ben váltotta fel a kék-fehéret.

A 2010-es hazai mezen egyből feltűnik a széles vízszintes zöld csík, amely finom piros pontokat tartalmaz. Ezzel szemben az idegenbeli szerelésen fehér alapon vastag piros és zöld függőleges csíkokat láthatunk – az egész mez pedig kísértetiesen hasonlít az 1978-as mexikói váltómezre.  

Szlovénia

A szlovén zászló fehér-kék-piros, így adódik a kérdés, ugyan miért visel többek között a labdarúgó-válogatott is zöldet, miközben a jégkorongozók például maradtak a lobogó színeinél? Nos, a „szlovén zöld" a hivatalos magyarázat szerint a természetet és a hegyvidék erdőit jelöli. Szerepet játszhatott az is a választásban, hogy a függetlenné vált szlovénok a mezszínnel is ki akarták fejezni a különállásukat a jugoszláv kék-fehér-pirostól. A mezen a nemzeti jelkép, a Triglav hármas hegycsúcsa látható (ez a zászlón és a címerben is megtalálható).

Az idei mezen is feltűnő helyen, gyakorlatilag az egész mellkast beborítva látható a hegycsúcsra utaló szaggatott vonal. A hazai szerelés fehér alapon zöld, míg az idegenbeli majdnem teljesen zöld.  

Szerbia

Jugoszlávia felbomlása után a „plávi" azaz kék mez maradt, még a szerb-montenegrói időkben is. Mikor Montenegró 2006-ban kinyilvánította függetlenségét, a „fehér sasok" új mezt kaptak, piros-kékre építve. Az új színkombinációt a nemzeti csapat először 2006 augusztus 16-án, Csehország ellen viselte, a színek a zászló sorrendjében haladnak lefelé (piros mez-kék nadrág-fehér sportszár). A trikolór eredete a pánszláv eszmére vezethető vissza, érdekesség, hogy a szerb színeket 1835-ben még török szultáni fermán hitelesítette először, mint tengerészeti jelképet!

Az idei hazai mezen megjelenik két fehér egymást metsző csík is, míg az idegenbeli mez szinte teljesen fehér.  

Amerikai Egyesült Államok

Új-Zéland

A rögbiválogatott az „All Blacks", a labdarúgócsapat az „All Whites", a fehér mez pedig angol örökség. Az idegenbeli mez azért itt is fekete, a dresszeken ott van az egyik nemzeti jelképnek számító ezüst toll. A rögbicsapatok az eredeti kék után már az 1890-es évek végén feketét, illetve fehéret viseltek, 1897-ből fennmaradt egy rajz egy labdarúgóról, aki szintén fekete mezben és fehér nadrágban feszít.

Dél-Korea

A vörös és a kék szín a zászlóban is szerepel, a vörös a jang, a kék a jin principiumot jelöli. A hivatalos nemzeti szín fehér, ehhez képest a válogatott rendszeresen pirosban szerepel, pedig ehhez a színhez a koreai háború alatt egyfajta „nemzeti fóbia" kapcsolódott délen. A jelenséget több kutató is leírta, a válogatott 2002-es szereplése állítólag nagyban hozzájárult a vörös szín sokkal pozitívabb megítéléséhez. A dél-koreai válogatott 1954-ben még kékben szerepelt a világbajnokságon, így kapott egy kilencest az Aranycsapattól.

Az idei hazai összeállítás piros (mások szerint lazac színű) mezből (kék gallérral), fehér nadrágból és piros zokniból áll, míg idegenben fehér-kék-fehér kombinációban játszanak. Mindkét mez finoman beleszőtt mintákat is tartalmaz.