Köszönjük, Hosszú, Kozák, Dárdai! Szalaitól is volt mit tanulnunk

KITARTÁS – KÖSZÖNJÜK, DRÓTH ZOLTÁN!
ŐSZINTESÉG – KÖSZÖNJÜK, BÖDE DÁNIEL!
SZORGALOM – KÖSZÖNJÜK, HOSSZÚ KATINKA!
POZITÍV GONDOLKODÁS – KÖSZÖNJÜK, IMRE GÉZA!
SOHASEM SZABAD FELADNI – KÖSZÖNJÜK, KOZÁK DANUTA!
TÜRELEM – KÖSZÖNJÜK, SZALAI ÁDÁM!
MOSOLY – KÖSZÖNJÜK, HOLANEK ZOLTÁN!
A TANULÁS FONTOSSÁGA – KÖSZÖNJÜK, DÁRDAI PÁL!KITARTÁS – KÖSZÖNJÜK, DRÓTH ZOLTÁN!
ŐSZINTESÉG – KÖSZÖNJÜK, BÖDE DÁNIEL!
SZORGALOM – KÖSZÖNJÜK, HOSSZÚ KATINKA!
POZITÍV GONDOLKODÁS – KÖSZÖNJÜK, IMRE GÉZA!
SOHASEM SZABAD FELADNI – KÖSZÖNJÜK, KOZÁK DANUTA!
TÜRELEM – KÖSZÖNJÜK, SZALAI ÁDÁM!
MOSOLY – KÖSZÖNJÜK, HOLANEK ZOLTÁN!
A TANULÁS FONTOSSÁGA – KÖSZÖNJÜK, DÁRDAI PÁL!

KITARTÁS – KÖSZÖNJÜK, DRÓTH ZOLTÁN!

A magyar labdarúgó-válogatott mellett volt még egy labdát rúgó csapat, amely kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra: a futsalos együttesünk. A Sito Rivera vezette csapat másodszor jutott ki az Eb-re, mivel a legutóbb, 2010-ben rendezőként szerepelt a kontinenstornán.

A mieink a mostani Eb-ig nem tudtak pontot szerezni, és ez most sem sikerült nekik (Spanyolországtól és Ukrajnától is kikaptak), mégis volt olyan része a tornának, amelyre szívesen tekintünk vissza: Dróth Zoltán teljesítményére.

Labdarúgóink között jelenleg nincs világklasszis, olyasvalaki, aki a legjobb csapatok egyikében játszhat hétről hétre. Futsalban azonban van, Sito Rivera nem is félt kimondani a spanyolok elleni meccs után, hogy ez a fiú az ellenfélbe is beférne, világklasszis játékos.

Hogy mit tanulhatunk Dróth Zoltántól? Kitartást! A 28 éves játékosnak nem jött össze a nagypályás karrier, de ahelyett, hogy ezen panaszkodott volna, valami újba fogott bele. A futsalban előbb itthon, a Győrben tündökölt, 27 évesen pedig a világ egyik legjobb csapatába, a Kajrat Almatiba igazolt, hogy aztán az Eb-n tényleg mindenkit elkápráztasson.

BŐVEBBEN EBBEN AZ ÍRÁSUNKBAN FOGLALKOZTUNK DRÓTH ZOLTÁNNAL!

ŐSZINTESÉG – KÖSZÖNJÜK, BÖDE DÁNIEL!

A két biztos dolog (az adók és a halál) mellé nyugodtan oda lehet venni még valamit: ha a szpíker kiejti Böde Dániel nevét egy válogatott meccsen, a közönség megőrül. Miért teszi ezt a drukkerhad? Pont azért, amit tanulhatunk tőle: az őszintesége miatt.

A meccs végi interjúknál szinte mindig felteszi azt a kérdést, hogy miért mindig neki kell válaszolnia? A szurkolók viszont nagyon hálásak, ha megteszi, mert tudhatják, ő nem kertel, ami a szívén, a száján, de ezt esetében nem rossz értelemben kell vennünk, mert a mondandójával szinte sohasem bánt meg senkit. Sokkal inkább megnevetteti az országot. Mint például ezeknél az eseteknél:

„Hova menjek? Izraelbe? Oda hívtak, ez van... Szeretek itt lenni, a körülmények nagyszerűek, mintha külföldön játszanék. Októberben harminc leszek, hova menjek? Ugródeszka már nem kell nekem. Hova ugráljak? Legfeljebb egy üres medencébe.”

„Volt idő, amikor úgy kellett belém tömni a kaját. Piciként pufóknak csúfoltak, aztán elég egyszálbelű gyerek vált belőlem. Nem mindig bírtam tizenhárom szelet rántott húst lenyomni a torkomon. Miért, az sok? A Pakssal edzőtáboroztunk valamerre, és talán Kriston Attilával kötöttünk fogadást arra, hány darab rántott szeletet vagyok képes magamba tuszkolni. Annyira mondjuk nem kellett erőlködnöm. Én az a húst hússal típus vagyok. Persze profiként muszáj odafigyelni a táplálkozásra, de ha vasárnap a Madocsa meccse után csülök a menü, arra csak nem mondhatok nemet.”

„Mit vinnél magaddal szurkolóként Franciaországba?”

SZORGALOM – KÖSZÖNJÜK, HOSSZÚ KATINKA!

Hosszú Katinka megszámolhatatlan éremmel zárta 2016-ot, azon a képen annyi díj van, amennyi más sportolónak egy élet műve, a hétköznapi ember pedig talán sohasem lát ennyi érmet egy helyen. Hosszú munkamorálját már talán nem kell bemutatni, megszállottan küzd mindennap azért, hogy egyre jobb legyen, kijavítsa a hibáit, és előrelépjen.

Az év legmegdöbbentőbb pillanata ­– amivel még talán azokat is meglepett, akik pontosan tudták, milyen a hozzáállása – azzal jött el, amit három olimpiai arany-, egy ezüstérem és egy világcsúcs után mondott.

Mit tenne ilyenkor egy átlagos sportoló? Valószínűleg pihenőt tartana, talán a kelleténél hosszabbat is megengedne magának. Hosszú Katinka azonban nem így tett:

„Hétfő reggel hatkor kezdünk, edzés…” – mondta, majd egy korábbi nyilatkozatára utalva, miszerint egynél több szabadnapot nem vett ki az elmúlt négy évben, hozzátette, valószínűleg így lesz ez a következő négy esztendőben is. Természetesen a karácsony is edzéssel telt nála.

Hosszú Katinka nagyon jó példát mutatott ezzel minden panaszkodó, a problémáival foglalkozó, negatív gondolkodású embernek, hogy milyen hozzáállással lehet sikeres az ember.

POZITÍV GONDOLKODÁS – KÖSZÖNJÜK, IMRE GÉZA!

Ha pedig már negatív hozzáállásról van szó, nézzünk egy másik példát az ellentétére. Sokaknak már az olimpiai részvétel is olyan élmény, amit sosem felejt el, aki pedig éremmel távozik az ötkarikás játékokról, olyat tesz le az asztalra, amire élete végéig büszke lehet.

A kieséses rendszerben megrendezett tornák esetében ugyanakkor sokszor előfordul az, hogy a bronzérmes boldogabb, mint az ezüstérmes, mert míg előbbi győzelemmel zárja az eseményt, az utóbbi vereséggel.

Különösen fájó lehet elbukni egy finálét úgy, hogy ha valaki már nagyon közel van a győzelemhez. Akkor nem megnyert ezüstként gondol a második helyére, hanem elbukott aranyként. Így érezhetett Imre Géza is, aki a riói férfi párbajtőr egyéni versenyének döntőjében 14:10-re is vezetett már, de 15:14-re kikapott a dél-koreai Pak Szang Jungtól.

Imre Géza a finálét követően azt mondta, jó lenne egy agymosás, valószínűleg sosem felejti el ezt a napot, de még egy ilyen nehéz helyzetben is tudott a pozitívumokra gondolni, és abból építkezni:

„Ha valaki azt mondja, másfél év alatt világbajnoki címet és olimpiai ezüstérmet szerzek ennyi idősen, lehet, hogy nevettem volna egy jót, megköszöntem volna az illetőnek, hogy milyen kedves, de nem hittem volna el. Köszönöm az itteniek és az otthoniak támogatását is, nagyon jó érzés volt, hogy ennyien tapsoltak, örültek nekem egész nap, és az ezüstérem után is tapsot kaptam. Nagyon jólesik.”

Szavai egy országnak adtak erőt, hogy túltegye magát a problémáin, a gondjain, hogy kevesebbet panaszkodjon, és tudjon a pozitívumokra koncentrálni. Imre felesége, Kökény Bea is átélt hasonlót a 2000-es sydney-i olimpián, de nem véletlenül írtuk a nyáron a Nemzeti Sport Online-on, hogy mindkettőjükre büszkék vagyunk.

SOHASEM SZABAD FELADNI – KÖSZÖNJÜK, KOZÁK DANUTA!

Kozák Danuta sem akármilyen évet tudhat magának. Igencsak sikeres olimpiát zárt, olyat tett, amilyet magyar még sosem: ő lett az első olyan kajakos, akinek összejött a mesterhármas, azaz egyesben, párosban és négyesben is győzni tudott.

„Hihetetlen négy éven vagyok túl, ez a koronája: örülök, hogy elvállaltam! Van egy mondás, amit nagyon szeretek: célozd meg a Holdat, és ha nem éred el, akkor is eljutsz a csillagok közé. Én megcéloztam a Holdat, és el is jutottam oda. Igazából az a nehéz, hogy az edzéseken maximumot hozzunk. Amikor idáig, a versenyig eljutunk, akkor már felkészültünk annyira fizikailag, hogy mentálisan kell bírni – és én a jelek alapján bírom.”

Pedig nem egy szokványos olimpia volt ez, a K-2 500 méteres fináléjába ugyanis úgy jutott be, hogy a versenyt megelőző éjszaka bélfertőzés gyötörte. A folyadékveszteség, a kialvatlanság és a hastáji érzékenység ellenére – ami miatt Kozáknak még az is erőfeszítésbe telt, hogy egyáltalán eljusson a kajakjáig, nemhogy versenybe szálljon – megcsinálta, és a döntőbe jutott, megmutatva nekünk, hogy sohasem szabad feladni!

TÜRELEM – KÖSZÖNJÜK, SZALAI ÁDÁM!

Most pedig jöjjön egy olyan sportoló, akiről nem mondhatjuk el azt, amit az előző példaképeinkről, azaz hogy világra szóló sikert ért volna el… Sőt, ha nem történt volna meg Franciaországban, a labdarúgó Európa-bajnokságon az, ami, kimondottan rossz évet zárt volna.

Tanulni azonban tőle is tudunk, mégpedig türelmet. Az év elején kölcsönbe került a Hannoverhez, mivel a Hoffenheimnél nem kapott elég lehetőséget, új csapatában játszott, de kevés sikerélménye volt, a szezon végére már ki is került a kezdő tizenegyből, miután a bennmaradásra nem sok esély maradt.

Eközben a válogatott készült az Eb-re, a magyar szurkolók pedig nem értették, miért kap ennyi esélyt Bernd Storck szövetségi kapitánytól. Szalai azonban nemcsak keretben volt, kezdett is Ausztria ellen az első mérkőzésen. Még azon a találkozón is rengetegen szidták, aztán viszont eljött a 62. perc, és „bepiszkálta, bepöckölte”!

Ezzel nagyot fordult vele a világ, visszakapta a szurkolók szeretetét, biztatását, ami után az ősszel már jöttek a további gólok a válogatottban. Amíg a tavasszal minden alkalommal füttyöt kapott, amikor a szpíker bemondta a nevét, az ősszel már üdvrivalgás fogadta.

A klubjában kevesebb siker érte az ősszel is, mindössze hat bajnoki mérkőzésen szerepelt a szezonban, összesen pedig 134 percet játszott. Így hát kívánjuk neki, hogy a 2017-es esztendő még sikeresebb legyen, a válogatott gólok mellett jöjjenek a klubtalálatok is, de köszönjük neki, hogy kitartó volt, az osztrákok elleni meccset pedig sosem felejtjük el.

MOSOLY – KÖSZÖNJÜK, HOLANEK ZOLTÁN!

Az Európa-bajnokságon volt egy szereplő, aki egyáltalán nem került rivaldafénybe. Egy háttérember, aki „csak” tisztességesen, lelkesen teszi a munkáját, mégis igazán példaértékű, ahogy nap mint nap végzi a feladatát.

Ebben az évben sok olyan emberrel találkozhattam, akivel élmény volt beszélgetnem, az egyik kiemelkedő találkozás volt a számomra, amikor Holanek Zoltán, a válogatott és a Gyirmót erőnléti és rehabilitációs edzőjének munkáját ismerhettem meg.

„A dicséret, a kedvesség, a mosoly ingyen van. Miért ne használnánk? Amikor nagy stressz és feszültség van, akkor ezeknek igazán nagy az erejük.”

És tényleg, miért ne használnánk? A találkozónak volt még egy kulcsmondata, amikor a Gyirmót elkezdte aznapi bemelegítését, Holanek csak annyit mondott: „Sarokemelés, MOSOLY, MOSOLY, anélkül nem ér semmit az egész!”

Nagyon jó példát mutatott azzal, hogy ha nehézség vagy kihívás, de akár csak egy hétköznapi, unalmasabb feladat előtt állunk, mennyivel jobb mosollyal nekivágni! Mennyi energiát hozhat, ha pozitívan vágunk bele, és nem a negatívumokkal foglalkozunk. Köszönöm, köszönjük ezt neki!

HOLANEK ZOLTÁNRÓL IDE KATTINTVA OLVASHAT BŐVEBBEN!

A TANULÁS FONTOSSÁGA – KÖSZÖNJÜK, DÁRDAI PÁL!

Végül, de nem utolsósorban még egy olyan ember, akivel találkoznom az életre szóló élmény kategóriájába tartozott. Dárdai is kiváló évet zárt, klub- és válogatott szinten egyaránt, hiszen ne felejtsük el, annak az alapját, hogy kijutottunk az Eb-re és ott sikeresen szerepeltünk, neki köszönhetjük, talán jobban is, mint azt sokan gondolnák.

A magyar futballnak azonban nemcsak ezzel segített, hanem azzal is, hogy hétről hétre bizonyít vezetőedzőként egy világszínvonalú bajnokságban, a német első osztályban. Sőt lehet, hogy ezzel még többet is tesz a labdarúgásunk felemelkedéséért!

Egy kiesés ellen küzdő csapatot vett át, amelyet első teljes szezonjában folyamatosan az élmezőnyben tartott, az Európa-liga-indulásig juttatott, 2016-ot pedig a harmadik helyen zárja együttesével, megelőzve olyan „gyenge” riválisokat, mint a Borussia Dortmund vagy éppen a Bayer Leverkusen.

Dárdai azonban nem kérkedik sikerével, nem magyarázza meg, hogy az ő érdeme a válogatott sikere. Ehelyett lépten-nyomon azt hangoztatja, hogy fiatal edző, akinek még tanulnia kell. Ő pedig tényleg tanul, még a „kispályásoktól” is, merthogy a futsalos elemeket tartja sikere egyik összetevőjének. Ami pedig még talán ennél is fontosabb, hogy a hibát nem a körülményekben keresi, hanem először is saját magában.

Köszönjük neki és a többieknek is ezt az évet, amely rengeteg szép pillanattal örvendeztetett meg bennünket, példákat állított elénk, és segített szebbé tenni a hétköznapjainkat! Boldog karácsonyt kívánunk hát nekik, és hasonlóan sikeres következő esztendőt!