Atlétika: Lengyák György, a sportág hű „alattvalója”

Hét évvel ezelőtt keresték meg, hogy vegye kezébe a magyar atlétika utánpótlását, ő pedig mit sem habozva vállalta el a felkérést, örült, hogy hűséges „alattvalóként” kamatoztathatja a sportok királynőjének világában 1972 óta gyűjtött tapasztalatait a fiatalok képzése érdekében. A 70. születésnapját szeptemberben ünneplő Lengyák György rövid időn belül az utánpótlás mindenesévé vált. Mindenütt ott volt, ahol szükség volt rá, kilátogatott a versenyekre, videózott, kutatott, statisztikákat készített. Életének ez a szakasza azonban véget ért, karmesteri pálcáját január elején Kovács Zoltánnak adta át. Természetesen az, hogy szakítson a sportággal, elképzelhetetlen. A rövidtáv- és gátfutás szakági referenseként megkettőzött erővel dolgozik tovább – ha egyáltalán lehet még fokozni az eddig belefektetett energiát.Lengyák György rövid időn belül az utánpótlás mindenesévé vált. Mindenütt ott volt, ahol szükség volt rá, kilátogatott a versenyekre, videózott, kutatott, statisztikákat készített. Életének ez a szakasza azonban véget ért, karmesteri pálcáját január elején Kovács Zoltánnak adta át. Természetesen az, hogy szakítson a sportággal, elképzelhetetlen. A rövidtáv- és gátfutás szakági referenseként megkettőzött erővel dolgozik tovább – ha egyáltalán lehet még fokozni az eddig belefektetett energiát.

Lengyák György továbbra is nagy elánnal dolgozik a fiatalokért  •  Fotó: Ambrus László

„Attól függetlenül, hogy elmúltam hetven éves, jó egészségi állapotnak örvendek, és tudom, látom, hogy rövidtávokon és gáton is rengeteg a feladat. Az utánpótlás vezetése nagy terület, a szövetség úgy gondolta, hogy fiatalabb kollégára bízza, amit megértek. Hét év alatt rendesen belemerültem az utánpótlással kapcsolatos munkába, természetesen nehéz szívvel adom át a pozíciót, de még nem teljesen adom át, csak folyamatosan, hiszen a következő napokban, hetekben, hónapokban segíteni akarom Kovács Zoltánt – ezt igénylem is magamtól. Most minden energiámat a rövidtáv- és gátfutásra fordítom, és fiatalos lendülettel folytatom a megkezdett munkát.

Gyuri bácsi a hét év alatt feltérképezte az ország szakosztályainak működési lehetőségeit, remek kapcsolatot alakított ki a sportolókkal és edzőikkel, továbbá az ő nevéhez fűződik a gyógytornászprogram létrehozása, ami lehetőséget nyújt az atléták szervezetét érő terhelés elviselésére, és amely igyekszik kijavítani a fejlődési rendellenességeket.

„Minél fiatalabb korban vesszük észre a deficiteket – gondolok itt például a csámpás lábakra, tengelyeltéréses végtagokra, tartáshibákra –, annál jobban tudjuk segíteni, hogy a váz a későbbiekben elbírja a megnövekedő terhelést. Valóban remek kapcsolatot építettem a szakosztályokkal, utódomat is arra kértem, folytassa ezt a vonalat, és jusson el minél több helyre, ismerje meg a körülményeket. A mi feladatunk nemcsak az irányítás, hanem a segítségnyújtás is. Továbbá működőképes tehetséggondozó program létrehozását kell szorgalmaznia tizenhárom éves kortól.”

Munka tehát van és lesz is, Gyuri bácsi többek között most is azon gondolkozik, hogyan lehetne megteremteni a feltételeit annak, hogy váltóprogram is segítse a fiatalokat serdülőkortól egészen a felnőttkorig, mert amint mondja, húsz évvel ezelőtt sokkal többet foglalkoztak ezzel a területtel. Ám rövidtáv- és gátfutásban sincs minden rendben.

„Az eredményekből látszik, hogy jócskán akadnak hiányosságaink. Fel kell mérnünk versenyzőink reakcióképességét, mozdulatgyorsaságát, hogy el tudjuk dönteni, kit tartsunk meg vágtázónak és kit próbáljunk a 400 méter irányába terelni. Ezen kívül elsődleges feladatként kell tekintenünk a ritmusérzék fejlesztéséhez alkalmas módszer megtalálására. Mint ahogy régen voltak Németh Rolandok és Kovács Attilák, biztos vagyok benne, hogy most is vannak, csak meg kell találnunk és segítenünk őket. Számoltam vele, hogy előbb-utóbb átadom az utánpótlás vezetését, ám feladatom és lelkesedésem nem változik, csupán szűkebb körre összpontosul.”

További korosztályos hírekATLÉTIKÁBANa sportági aloldalunkon.