Kézilabda: a 18 éves Albek József Grazon át jutna a csúcsra

Bognár Domokos – utanpotlassport.hu A 18 éves ígéret a szerbiai Adán kezdett el kézilabdázni hétéves korában, majd Alsóörsre került, ahol a Veszprém akadémiáján pallérozódott. Innen Balatonboglárra, a Nemzeti Kézilabda Akadémiára vezetett az útja, majd 16 évesen költözött Grazba.Bognár Domokos – utanpotlassport.hu A 18 éves ígéret a szerbiai Adán kezdett el kézilabdázni hétéves korában, majd Alsóörsre került, ahol a Veszprém akadémiáján pallérozódott. Innen Balatonboglárra, a Nemzeti Kézilabda Akadémiára vezetett az útja, majd 16 évesen költözött Grazba.

Albek József néhány napja gólokkal mutatkozott be a juniorválogatottban  •  Fotó: Tompos Gábor/NEKA

– Miért hagytad ott a NEKÁ-t?

– Nagyon jól éreztem magamat az akadémián, rengeteg barátot kellett magam mögött hagynom, de az élet közbeszólt. Hosszú idő után újra összeköltözött a család Grazban, én pedig nem haboztam a döntéssel. Amint találtunk csapatot, rögtön csomagoltam.

– Először a helyi másodosztályú együtteshez szerződtél, egy év után mégis váltottál, s az élvonalbeli HSG Graz igazolt le. Mi állt a döntés hátterében?

– Azzal, hogy Ausztriába mentem, egyáltalán nem akartam feladni az álmaimat. Egy évet húztam le a HIB gárdájában, s ennyi idő alatt kiderült, hogy a klub hozzáállása messze nem profi, gyakorlatilag hobbicsapatként működik. Ekkor döntöttem úgy, hogy a frissen első osztályba jutó HSG-ben folytatom.

– Hogyan sikerült a beilleszkedés?

– Nem volt nehéz dolgom, szívesen fogadtak, de az első évben meg kellett küzdenem a német nyelvvel. A csapatváltásom annyiban volt körülményes, hogy az osztrák légiósszabály értelmében legfeljebb négy külföldi szerepelhet egy-egy csapatban, én pedig ötödikként érkeztem a HSG-hez. Sokáig csak a junioroknál számítottak rám, aztán egy, szintén külföldi társam sérülését követően hirtelen a pályán találtam magamat. Ettől kezdve sínen voltam, a következő három mérkőzésen kétszer is a meccs legjobbjának választottak, azóta pedig stabil kerettag vagyok.

– Hogyan tervezed az ausztriai jövődet?

– Egy-két évig még mindenképpen itt maradok Grazban, aztán pedig a legszívesebben - hacsak nem érkezik visszautasíthatatlan ajánlat az otthoni élvonalból − Németországba, a Bundesliga felé venném az irányt. Egyelőre azonban úgy érzem, hogy a legjobb helyen vagyok, sokat játszom, ráadásul a háromszoros BL-győztes balátlövő, Ales Pajovic az edzőm, rengeteget tanulok tőle. Mivel ugyanazon a poszton játszunk, Ales pedig a Magyarországon szokatlan játékos-edzői pozíciót tölti be, lényegében a cseréjeként számítanak rám.

– A múlt héten az U20-as válogatottban is sikerült bizonyítanod, a két felkészülési meccsen összesen hét gólt lőttél. Felteszem, még feljebb is lépnél…

– Más célom nem is lehet, mint az, hogy bekerüljek a felnőttválogatottba. Igyekszem a játékommal felhívni magamra a figyelmet, a többi pedig már Ljubomir Vranjes kapitányon múlik. Egyelőre nagy előny számomra, hogy Boglár nincs túl messze Graztól, így a válogatott összetartásain részt tudok venni. Ez főleg azért fontos, mert a nyáron junior Európa-bajnokság lesz Szlovéniában, és én szeretnék stabil kerettag lenni.

További korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.