Szalay Balázsék harcos napon vannak túl, de sikerült végigmenniük a távon.

Gyönyörű tájakon vezetett az út, homokdűnék között felbukkant egy-egy aprócska tó.

„Szerencsére fújt a szél, elvitte a port, ezért nem kellett sokat vacakolni az előzésekkel.”

„Olyan kartergáz ömlik az autóba, hogy majdnem megfulladunk” – mondta versenyt feladó Liszi.

„Nyomtam a gázt rendesen, amikor egyszer csak kattanást hallottunk.”

A szakasz rajtja után háromszáz méterrel megállt az egyik magyar járgány motorja.

Vettek egy mély levegőt, és felkészültek a verseny második felére az indulók.

„Szerencsénk volt, hogy nem kellett bemenni a dűnék közé, a táborban ugyanis kiderült, hogy eltört a féltengelyünk.”

A tizenkétszeres Dakar-győztes Peterhansel akkorát esett, hogy még sokáig fogják emlegetni.

Peterhansel: Évek óta nem volt olyan szakasz, amelyen ilyen jó volt vezetni és ilyen nehéz navigálni.

A versenyzők megértik a rendezők döntését a szakasztörlésről, de már bizsereg a talpuk.

Főleg a mezőny második felében rajtolók érezhették nehéznek a sorsukat.

A Hungaroring boxutcájában ma mindenki, aki ismerte, szerette és tisztelte, fekete szalagot visel.

Mauritánia egyik legmagasabb dűnéjét is letudva hetedikként ért be az Opel Dakar Team.

Szalay Balázs autójában az önindító ment tönkre, Kovács Miklós kamionjában a differenciálmű.

Mauritánia beköszönt. Aknamező pipa. Kovácsék az ötödik helyen zárták a mai szakaszon.

„Sok autót láttunk szembe jönni, szinte mindenki kolbászolt, hatalmas volt az összevisszaság a pályán.”

„Nagyon rázott, nagyon ütött, úgy elfáradtunk, hogy alig élek” – kamionosaink újévi köszöntője.

Kalandos szakasszal búcsúztatta az esztendőt a mezőny Marokkóban.

Kovács Miklósnak egy nagyra nőtt dűnével gyűlt meg átmenetileg a baja a vérbeli sivatagi szakaszon.