Nehezen elképzelhető (sőt, elképzelhetetlen!), hogy bárki is az országban arra fogadott volna két héttel ezelőtt, hogy a férfi vízilabda Euroliga első fordulóját követően egyetlen pont nélkül érkezik haza a Domino-Honvéd, Vasas-Plaket-Euroleasing, BVSC-Brendon alkotta magyar trió.

A Magyar Hírlap hetedik alkalommal adja át Az Év Embere-díjat, az ünnepségre december 9-én kerül sor a Nemzeti Táncszínházban. Hogy ez a hír miért kerül bele egy sportnapilapba? Nos, azért, mert a nyolc állva maradt jelölt között találhatjuk Kemény Dénest, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitányát.

A Domino-BHSE idejekorán szeretne akklimatizálódni a szombat esti, Herceg-Novi elleni Euroliga-találkozója előtt: Kovács István és tanítványai már csütörtökön repülőre ülnek, hogy a szerbiai város felé vegyék az irányt.

Itt van ez a szőke egri srác. Huszonegy éves, és az ősszel egyszerűen nem tudott rosszul védeni. Na jó, a Fadi ellen neki sem ment, de hát a kivételek beleférnek még a legnagyobbak pályafutásába is.

Los Alamitos helyett továbbra is Budapest.A dél-kaliforniai városban a jövő héten rendezik meg a hagyományos Holyday-kupát, amelyre a magyar női vízilabda-válogatott is meghívást kapott, ám már az idényt megelőzően eldőlt, hogy nem vesz részt rajta Faragó Tamás együttese.

 Pedig tényleg bíztam a csapatban, legalábbis húsz-harminc százalék esélyt adtam a sikerre  mondja Horváth Viktor.  Az elmúlt két idényben a négy egymás elleni találkozónkból csak egyszer kaptunk ki, akkor is egy góllal. Az idei kilenc hármas vereségünk pedig azért nem feltétlenül mérvadó, mert négyest hagytunk ki, kapufákat lőttünk, gyengén játszottunk.

Vancouver. Amolyan tipikus észak-amerikai város, az ég felé nyújtózó, több tíz emeletes üvegépületekkel, a szélén kertvárosi kerületekkel, mintegy 200 parkkal, amelyek közül a legrégibb a Stanley Park az ott okvetetlenkedő mosómedvékkel.

Iráni offenzíva rázta meg még szombaton Vancouvert. Tartottak a Hosszein Reza Zadeh színre lépését kísérő perzsa népvándorlástól.

Dankó Ilona, aki csaknem 31 évesen képes volt túlszárnyalni élete legjobbját, és először érezhette meg, milyen is az élet 240 kiló felett. A szombathelyi szakításbeli produkciójával még nem lehettünk annyira elégedettek, hiszen a kezdősúlyán, 107.5 kilón ragadt, ám lökésben beleadott apait-anyait.

Krutzler Eszter két ezüstéremhez és egy bronzéremhez juttatta magát és az olimpiai kvótákért küzdő csapatot. Ráadásul mindkét fogásnemben országos csúcsot emelt a magyar versenyző.

Tancsics László és Baranyai János kiesése, Ehrlich György sérülés miatti visszalépése, Ráki Henrietta vártnál gyengébb teljesítménye éppen elegendő ok volt arra, hogy a vezetők és a még sorukra váró versenyzők találkozzanak.

Ismét lejjebb tettük a lécet. Hogy miért? Mert megint kiesett egy magyar férfi versenyző, egy pedig kiesés értékű sérüléssel bajlódik, azaz nem képes megvívni csatáját a mázsákkal.

A világbajnokság kezdeténél csak jobb lehetett a folytatás. Tancsics László (56 kiló) kiesése óriási érvágással ért fel, így a kegyetlen pontverseny minél sikeresebb megvívásásban a soknál is többet kell vállalnia a többieknek.

Újabb mérföldkőhöz érkezett Halil Mutlu, a törökök kétszeres olimpiai bajnoka. Mint köztudomású, eleddig az 56 kilósok között uralta a mezőnyt...

Tancsics László egyetlen érvényes gyakorlat nélkül kiesett, így a férfiaknál a tervezett öt kvótából semmi sem lesz és a négy ötkarikás belépő is veszélybe került.

Még el sem kezdődött a világbajnokság, máris megannyi csillag hullott alá a sportág egéről. Boevszki, Markov és Vanev neve is hiányzik a rajtlistáról.

Kilenc, nyolc  de tovább már nem folytatjuk a visszaszámlálást. Nem, mert minimum nyolc olimpiai kvóta a cél a vancouveri súlyemelő-világbajnokságon, ennél nem szeretné alább adni Zsuga Imre szövetségi kapitány.

Ha korábban azt írtuk, hogy Dankó Ilona képviseli az állandóságot a női válogatottban, mindez különösen igaz Stark Tiborra a férfiaknál.

Minden idők legtöbb súlyemelőt felvonultató világbajnokságát rendezi meg Vancouver november 1422. között. Miután az athéni ötkarikás játékokat megelőző utolsó vb-ről van szó, a tét óriási: az olimpiai kvóták több mint kilencven százaléka talál gazdára.

Ahogy azt már megszokhattuk, megint a kiállítási arányok, az emberelőnyök megítélése váltotta ki a legtöbb vitát. Ha a számokat nézzük akkor érthető a vendégek méltatlankodása.