Egyre nagyobb bajban van a Ferencváros, a hullámok most már összecsapni látszanak az egyesület vezetőinek feje fölött. Úgy tűnik, a konzorciummal még sincs minden rendben.

Mintha már nem is lenne magyar virtus: a futballisták lanyha hozzáállása igen békés, izgalommentes őszt eredményezett.

Lipcsei Péter, a Ferencváros 34 esztendős csapatkapitánya nincs könnyű helyzetben: szereti a Fradit, másrészt viszont nehezen tolerálható immár a pénztelenség, a hitegetés.

Dámosy Zsolt néhány hete lapunkban jelentette ki: ha december 10-ig nem sikerül pénzt szereznie, befektetőt találnia, megoldáshoz jutnia, bejelenti a csődöt. Mégsem így történt...

A Fővárosi Ítélőtábla csütörtöki, másodfokú döntése szerint a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) a licenceljárás szabályainak megsértésével zárta ki a Ferencvárost az élvonalból.

A november 17-én elhunyt világsztár a kilencvenes évek elején hazatelepült. Nem volt könnyű döntés, hiszen sikeresen edzősködött Ausztráliában, de a honvágy erősebb volt.

Huszonöt év után térhetett haza Puskás Ferenc. Az egykori katonatiszt 1956-os disszidálása után joggal tartott attól, hogy a rendszer a haza ellenségeként kezeli, ám a nyomás enyhült.

Ötven év után találkozott egymással tizenegy ember. Tizenegy ember, akik 1956-ban a magyar ifiválogatott tagjaiként indultak meghódítani a kontinenst.

A világ labdarúgásának egyik legnagyobb alakjára emlékezünk ezeken a hasábokon egészen december 9-ig. Ha a világsztáron múlik, biztos, hogy nem vonul vissza élete végéig.

Puskás sohasem felejtette el, honnan jött, hová tartozik, olyan ember maradt, akit nem szédített meg a sztárság.

Első a Ferencváros az NB II Keleti csoportjában, a csapat veretlenül áll a táblázat élén, az Üllői úton minden riválisát legyőzte. Ifjabb Albert Flórián: „Azt látom, a magyar futballt az edzők is megölik”.

A november 17-én, 79 esztendős korában elhunyt világsztár ugyan szegénységben nőtt fel a kispesti bérlakásban, de a szülői szeretetre sohasem lehetett panasza.

Az 1956-os forradalom után az Aranycsapat szétesett, több játékos, így hosszas dilemma után Puskás Ferenc is külföldön maradt.

A legendás 6:3 ötvenharmadik évfordulóján a korábbi játékostársak jöttek össze, s emlékeztek Öcsi bácsira.

Néhány évvel ezelőtt a Nemzeti Sport olvasói a XX. század legjobb kézilabdázónőjének választották. Elsőségéhez nem férhetett kétség – különleges képességű, zseniális játékos volt.

Bár Rákosi Mátyás nem örült a meccsnek, az egész nemzet az angol–magyar csúcsmeccset várta.

Olyan ez, mint a Himnusz, a Szózat vagy egy József Attila-vers. Az ember fújja kívülről, mert a történelmünk része, sőt futballszerető embernek tán a legemlékezetesebb korszak.

Lapunk felidézi azokat a történeteket, amelyek a legendás Öcsi bácsihoz kapcsolódnak: 1993-ban Puskás Ferenc négy meccsen volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya.

Dámosy Zsolt: „A héten kilenc befektetőjelölttel tárgyaltam, és volt, aki igent mondott”. A szurkolók az évi tizenkétezer forintos tagdíjért cserébe elnököt, elnökséget választhatnak.

Egyetlen rossz mozdulat, és az ember élete megváltozik. De rossz mozdulat az, hogy egy játékosnak a kezén csattan egy erősen meglőtt labda? Horváth Gábor esete ezt bizonyítja.