Ha nem tudnánk, hogy megtörtént, hihetnénk, hogy legenda. Pedig igenis valóság, hogy majd negyven évvel ezelőtt az MTK csapata a Kupagyőztesek Európa-kupájának elődöntőjében parádés párharcot vívott a Celtic együttesével.

Mi tagadás, alaposan felszerelkezett: egy már égő szivar a kezében, másik meg a mellényzsebben. Háromnegyed órával a kezdés és néhány méterrel a Hidegkuti-stadion főbejárata előtt Csötönyi Sándor, a honi bokszszövetség első embere arról beszélt, hogy a magyar bunyósok tisztességesen szerepeltek a bangkoki vb-n (kár, hogy "&a kis Bedák meccsét elcsalták), de most a másik kedvenc társulatán a sor.

Akik végigkövették az MTK Hungária tavaszi mérkőzéseit, azoknak nem jelentett meglepetést, hogy a fővárosiak védelme ismét változott a legutóbbi fordulóhoz képest.

Kórház a (Ferenc)város szélén és a Hungária körúton: itt három, ott nyolc, összesen tehát csapatnyi labdarúgó hiányzott sérülés miatt.

Erre még az igazán fanatikus debreceni szurkolók sem számítottak, kedvenceik igazi gálaelőadást tartottak, és megsemmisítő vereséget mértek a bajnokság második helyezettjére.

Azt nem lehet állítani, hogy könnyű helyzetben volt a találkozó előtt Tornyi Barnabás, a hazaiak vezetőedzője. Mert az még csak hagyján, hogy a Dunaferr hét bajnoki találkozó óta nem tudott nyerni, az újvárosiak szakvezetője az őszi idényzárón nem számíthatott csapata két kulcsemberére, Éger Lászlóra és Zováth Jánosra sem.