Szerdán ünnepli születésnapját az évszázad legjobb magyar játékosa. A genetika nyilván úgy rendelkezett, hogy Greminger János egész életében fáradhatatlanul rendezkedjen, talán még álmaiban is.

Semmiféle következménnyel nem járhat persze, jól tudom, mégis, függetlenül mindentől, kifejezetten neheztelek a Nemzetközi Olimpiai Bizottságra. A patinás testületet, belátom, illetlenség nemtörődömséggel vádolni, de hát mégsem kerülhetem ezt el. Nem mentségül, hanem magyarázatul jegyzem meg továbbá, hogy annak idején, amikor legendás sporthősünkről, az 1896-os athéni kétszeres úszó olimpiai győzteséről, Hajós Alfrédról írtam, az alábbi címet helyeztem a sorok fölé: "Első az elsők között&" Mármint hogy ő volt a hosszú sort nyitó legelső a későbbi ötkarikás küzdelmek magyar nyertesei között. Emlékszem, szinte önkéntelenül ébredt fel bennem ugyanakkor a kíváncsiság: vajon ki nyerte az újkori olimpiai játékok legelső aranyérmét?

"Ázsia Tigrise", a dél-koreai Kim Un Jong, az ötkarikás mozgalom elitjének, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak (NOB) vitathatatlanul legellentmondásosabb alakja jobbnak látta önként feladni magát.

Zimbabwe nem játszik jelentős szerepet az olimpiákon, pláne nem az ötkarikás mozgalmat olykor meg-megzavaró ellentmondásos folyamatokban. A tizenkétmilliós afrikai ország eddig egyetlen érmet szerzett a játékokon. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a kedves olvasó az elnyújtott újévi ünneplések hatásaként, a szerző még ki nem hevert illuminált állapota következményének tudja be a Zimbabwe ürügyén írt jelen dolgozatát. Ám téved, ha így gondolja.

Amerikában, ha nem tudsz valamit eladni, közhelyszerűen ezt a tanácsot kapod: fesd pirosra és küldd el Nebraskába! Első hallásra badarságnak tűnhet, belátom, és sok értelmét egy ideig én sem találtam.

Nálunk furcsa lenne, máshol azonban egyáltalában nem szokatlan, ha megátalkodott gyilkosokat többszörösen életfogytiglani börtönre ítélnek, vagy terroristákat több száz évnyi szabadságvesztéssel sújtanak.

Ritkán van lehetőség arra, hogy sporttéma megvitatására a Parlament történelmi levegőt árasztó falai között gyűlhessen össze testkultúránk képviselőinek színe-java. Ha csupán ebből indulnánk ki, elégedetten nyugtázhatnánk: a mögöttünk hagyott napokban-hetekben egymás után kétszer is ebben a fontosságot jelző környezetben folyhatott disputa a sport kérdéseiről.

Az Egyesült Államok Szövetségi Nyomozóirodája, az FBI a napokban delegációt küldött az olimpiai előkészületek apropójából Athénba...

Noha a kalasnyikovok kerepelése azokban az időkben egyáltalán nem ment arrafelé ritkaságszámba, a riasztólövések és a füstbombák  a rendfenntartó erők időnkénti heveny ütlegrohamaival egyetemben  mégsem illettek az alkalomhoz. A szóban forgó labdarúgó-mérkőzés végtére is az oly régóta áhított béke eljövetelét volt hivatva szimbolizálni Afganisztánban.

Ezen, a magyar futball helyzetét elemző írás afféle vitaindító is lehet, mert akkor is aktuális lenne, ha most az örömteli várakozás napjait élnénk, hiszen a részsiker sem takarhatná el mindazt, amit a kudarc kegyetlenül leleplezett.

Peter Montgomery sikeres, jómódú ügyvéd Ausztráliában, hajdani válogatott vízilabdázó, Schmitt Pál előtt ő töltötte be az Olimpikonok Világszövetségében az elnöki posztot. Hébe-hóba e-mailt cserélünk. Legutóbb  hazája olimpiai bizottságát képviselve  Athénban járt, s benyomásairól tömören beszámolt.

"Gondolnak-e arra az illetékesek, hogy fizikailag csenevész fiatalokkal csatlakozunk Európa közösségéhez?" Fejezetek a mindennapos testnevelésért folyó küzdelemből.

Némelyek bizonyára furcsállják, hogy a napokban elhunyt Leni Riefenstahlról a sportnapilap honlapján is megemlékezünk. A fiatalabbaknak a név semmit sem mond, az idősebbek többségének fejében pedig alighanem úgy él, mint Hitler házi filmrendezője...

Magyarokba botlasz, magyarokra lelsz, rólunk szól a hír  bárhová sodorjon is széles e világon a sors szeszélye. Görögország, s mint látni fogjuk, még akár Olümpia, az ókori játékok színhelye sem lehet kivétel. A küldöttségben 21 hajdani bajnok kapott helyet.

Az augusztus 20-i ünnepi eseményekkel egy időben rendezték meg a Csermák József-emlékversenyt Tapolcán, az olimpiai bajnok kalapácsvető szülőhelyén, ahol lényegében az egész életét leélte.

Tudjuk jól, mindig mindenben akadnak kivételek  s általában ezek az érdekesebb esetek , az azért mégis több mint furcsa, amikor egy futballcsatár harmincéves korában jut el oda, hogy újoncként mutatkozzon be, ráadásul éppen a földkerekség, de legalábbis Európa egyik legerősebb bajnokságában, az olasz Serie A-ban.

Képzeljük el a megkönnyebbülést, ha a dopping elleni ádáz küzdelem véget érne!