Az előző kormányzat négyéves ciklusának félidejében grandiózus stadion-rekonstrukciós programot hirdetett  a jelenlegi lejjebb adta, pontosabban lejjebb ment.

Úgy másfél hete történt, a szigeten. Ültünk a kocsijában, a kis képernyőn  a három földi adót behozza a minitévé  épp a Barátok közt ment. Nem azt figyeltük.

Világbajnok csapat az olimpiai címvédésért  alkalmasint ez lehetne a mottója a holnap induló felkészülésnek a magyar férfiválogatottnál.

Elhasznált farmer, lila dzsörzéing, valamiféle teniszcipő, plusz nejlonszatyorban három doboz labda. És persze egy harsányan csörgő mobiltelefon. Labdamenet közben...

Mandula párosban vigasztalódhatott, s ott nem is volt gond: az osztrák Schett-tel lenyűgözően szép megoldásokat bemutatva szórakoztatták a szépszámú közönséget.

A világ sosem tudhatta meg, hogy Eduard Sztrelcov jobb játékos volt-e Pelénél, ahogyan azt kortársai állítják. Az 1958-as vb idején ugyanis Sztrelcov börtönben ült.

Alkalmi felállással, ugyanakkor az alkalomhoz illő játékkal kezdett a Vasas: a legfixebb kezdő ember, Madaras egy, a mandulája helyén keletkezett fertőzés miatt farmernadrágban szenvedett az uszoda hátterében, így a helyét Vindisch vette át a szélen.

A BVSC eleddig nemigen indult 04-ről a rájátszásban, ráadásul nem az elmúlt fél évtized megszokott partnere, a Vasas volt az ellenfél, hanem a bajnok.

Két éve vasárnap volt a meccs és délelőtt. Kezdéskor az uszodát ugyanígy beterítette a Budapesten tanuló horvát diákok hangzavara...

Az Állami Számvevőszék által költségvetési szemétdombnak minősített Sportfolió Kht.-nál mostanság készülődnek a nagy rendrakás időszakára. Leépítéseket terveznek, továbbá az 57 állami tulajdonú létesítményekből csupán az igazán fontos központiak fenntartását akarják finanszírozni. A kérdés az: a többiben piaci áron készülhetnek, versenyezhetnek-e a magyar sportolók. Ha igen, az beláthatatlan következményekkel járhat.

A ligaelnök szerint a futballstadionok egy részét be kellene zárni közegészségügyi okokból, az állam oldalán pedig már a kettős rangadókról álmodnak  derül ki sorozatunk aktuálisrészéből, mely az Állami Számvevőszék által költségvetési szemétdombnak minősített Sportfolió Kht.-ről szól. Megismerkedhetünk a külsős bedolgozóval, a Future Cleannel is, továbbá kiderül, mire jók a hétvégi teniszpartik.

A rendszerváltás hajnalán őrületes értékeket veszített a magyar sport: ügyeskedők és gengszterek számtalan futballpályát játszottak át magánkézbe, egyiken bevásárlóközpont, a másikon benzinkút épült (lásd: Taurus), a harmadikra (Ganz) most húznak fel egy lakóparkot. Ez persze csupán zárójel, a frekventált stadionok ma is állnak  illetve, már-már düledeznek.

Költségvetési szemétdomb. Így jellemezték az Állami Számvevőszék jelentése alapján a Sportfolió Kht.-t. Az állami tulajdonú sportlétesítményeket kezelő vállalat évente négymilliárdnyit nyel el az adófizetők forintjaiból, márpedig ennyit a jövőben nem kíván áldozni rá a központi büdzsé.

"Ne hülyéskedjünk már!"  vont ordítva konklúziót Csapó Gábor a túlparton, az első negyed szünetén átívelő monológja végén. "Így készüljünk a rájátszásra?! Ez a vízilabda?!"  tajtékzott emitt, a zsűriasztalnál Wiesner Tamás szakosztályvezető.

Remény még van, az utolsó két körben fogadják a Nizzát, majd a Kotort, elvben továbbléphetnek a nyolc közé.

Még a Vasas helyzete hat a legrózsásabbnak kupacsapataink közül.

Pedig ott minden olyan nett. Még a Milka-tehén is. Lilán árasztja a nyugalmat. S persze az órák. Amelyek sohasem késnek, viszont mérhetetlenül drágák.