Többen rámutattak már: az angol utánpótlás-nevelés kudarcának egyik legfőbb oka, hogy a Premier Leagueben szereplő kluboknak sokszor jobban megéri készen vásárolni egy-egy kipróbált labdarúgót, mint éveken át képezni, nevelni, fizetni valakit, hogy aztán esetleg sohase térüljön meg a rá fordított összeg. Különösen igaz ez, ha a kiszemelt erősítés történetesen egy „tál lencséért” megvásárolható afrikai tehetség.

Kevesen számítottak rá, hogy Milánóban eleinte az angolok nyomasztó mezőnyfölényét hozza a Manchester United és az Internazionale Bajnokok Ligája-mérkőzése. Sir Alex Ferguson együttese helyzetei alapján már az első félidőben két–három góllal vezethetett volna, végül csak 0–0-s döntetlenre futotta erejéből.

A „nagyok” közül az Internazionale, a Juventus és a Roma után a Milan is teljesítette kötelező feladatát, hazai pályán 1–0-ra legyőzte a Cagliarit. Az eredmény arra biztosan jó, hogy ideig-óráig palástolja az ezúttal is halványan futballozó piros-feketék gondjait.

Agatha Christie-regények csúcspontját idézte a bolognai stadionban lezajlott különös találkozó, amelyen az Internazionale szövevényes „bűnügyének” valamennyi szereplője – a „gyilkos” (Massimo Moratti), az „áldozat” (Roberto Mancini), az „áldozat fegyverhordozója” (Szinisa Mihajlovics) és a „merénylet haszonélvezője” (José Mourinho) – felvonult.

Az elmúlt húsz héten szombatról szombatra igyekeztünk elmondani egy-egy olyan történetet a nemzetközi labdarúgás világából, amely a sportág határain túllépve társadalmi és politikai kérdéseket is érintett. Bár a témák tárháza alighanem kifogyhatatlan, sorozatunk a végéhez érkezett. A huszadik, utolsó részben néhány aktuális, sportdiplomáciai szempontból kényes futballeseményt járunk körül.

Michel Platini, Didier Deschamps, Zinedine Zidane, Patrick Vieira, Lilian Thuram, David Trezeguet és Franck Ribéry. Valamennyiüket a francia labdarúgás meghatározó egyéniségeként tartják számon, ám nem csak ez a közös bennük: ha a Juventus megszerzi a Bayern Münchentől Ribéryt, a torinói klub arcképcsarnokában is együtt szerepelhetnek.

Ha 2009. február 23-ig nem veszít Serie A-mérkőzést saját pályáján az Internazionale, José Mourinho vezetőedző elmondhatja magáról: bajnokin hazai közönség előtt hét éve nem vallott kudarcot aktuális csapatával. Tegyük hozzá, az eredmény félig már zsebben van, hiszen a milánóiak legközelebb március 1-jén fogadnak olasz ellenfelet (Roma) a San Siróban.

Utolsó városi derbijére készül Paolo Maldini, a Milan 2009 nyarán visszavonuló, 40 éves hátvédje, a rangadó mégis az Inter ünnepét jelentheti: ha a fekete-kékek nyernek, helyi riválisukkal aligha kell számolniuk a versenyfutásban.

Közzétette a futballklubok bevételeire vonatkozó éves rangsorát a Deloitte nemzetközi pénzügyi cég, amely megállapította, hogy a 2007–2008as idényben a Real Madrid jutott a legtöbb pénzhez (365.8 millió euróhoz). Ám ha az angol font értéke nem esett volna, a végül „ezüstérmes” Manchester United lenne az első.

Virágcsokorral köszöntötték Dortmundban a 2008 legjobb magyar játékosának választott Hajnal Tamást, aki eltiltása miatt nem lépett pályára csapatában, így csak kívülállóként figyelhette, ahogy a Borussia 1–1-re végez a Bayer Leverkusennel a szombati játéknap rangadóján.

Fabio Capello is ott ült a San Siro lelátóján a Milan Genoa elleni bajnokiján, s talán ennek is köszönhető, hogy az angol szövetségi kapitánynak bizonyítani igyekvő David Beckham látványos szabadrúgásgóllal vétette észre magát. A találat azonban a Milan rossz hajrája miatt csak az egy ponthoz volt elég odahaza.

A végig játszó Fülöp Márton kapott gól nélkül hozta a Sunderland keddi bajnokiját, amelyen csapata 1–0-ra legyőzte a Gera Zoltánt a 76. perctől bevető Fulhamet.

2008 márciusa óta először szenvedett bajnoki vereséget otthonában a Napoli, most viszont kiadósat. A BL-indulást érő negyedik hely felé robogó Roma 3–0-ra győzött a déliek ellen, akiket az sem vigasztalhat, hogy a fővárosiak egyik gólja szabálytalan volt.

Szombatonként jelentkező sorozatunkban olyan személyiségeket, eseményeket mutatunk be a nemzetközi labdarúgás múltjából és jelenéből, akik vagy amelyek az adott kor politikai, társadalmi életében is jelentős szerepet játszottak. A 16. részben a világ egyetlen olyan nemzetközi katonai konfliktusáról lesz szó, amely nevét a sportágról kapta: a Honduras és Salvador között kirobbant 1969-es futballháborúról.

Más okból ugyan, de a közelmúltban a Juventus és a Fiorentina is megjárta az olasz labdarúgás alsóbb osztályait, így akár kisebb ünnepként is felfogható, hogy a két együttes szombat este a Serie A-ban mérkőzik egymással. A meccs kapcsán ünnepről beszélni mégis botorság volna, hiszen mindenki tisztában van vele: ahogyan a 2000-es évek elején csődbe ment firenzeieknek, a 2006ban a Serie B-be száműzött torinóiaknak is az első osztály az igazi otthonuk.

Hatalmas pofont kapott az Internazionale az Atalanta otthonában: a listavezető már a 33. percben 3–0-s vereségre állt, végül „megúszta” 3–1-gyel. José Mourinho vezetőedző szerint ez volt a fekete-kékeknél töltött időszaka legpocsékabb találkozója.

Ha valaki a labdarúgás nagyjai között említi, szerényen megkéri az illetőt: ne essen túlzásokba, ő „maradna a kaptafánál”. S bár a sztárszerep távol áll tőle, lelkiismeretessége, munkabírása és alapossága valóban a sportág kiemelkedő alakjává teszi – még akkor is, ha elvileg már csak hónapjai vannak hátra futballistaként. Pavel Nedved, a Juventus elnyűhetetlen középpályása vasárnap egykori csapata, a Lazio ellen játszik, a tavasz fénypontját azonban május 27-re várja: a BL-döntő napjára. Ha már a 2003-as fináléról lemaradt…