ALAPVONAL. Bármerre jártunk a világban, tátottuk a szánkat, és úgy léptünk be egy-egy méreteivel és kulisszáival is lenyűgöző oroszlánbarlangba a mi »baromfiudvaraink« után, mint Dante poklának kapuján: felhagytunk minden reménnyel.

ALAPVONAL. Azóta tudom, hogy női kézilabdában verseny közben lakodalmat ülni, temetni, ítéletet hozni és hirdetni a könnyelműségnél is több. Ostobaság. Mert az eddigi tizenhárom vb, amelyen jártam, mindegyike a hullámvasutat idézte, legfeljebb a pálya vonalvezetése, a magasságok, a mélységek voltak mások.

ALAPVONAL. Ha fogalmazhatok ilyen bárdolatlanul, azt utálom a legjobban a sportban, ha ilyen »meccseket« nem játszanak le. Ha nem hirdetnek végeredményt ott, ahol az elemi emberi tisztesség, a sport maradék – de a közélet egyéb terepeihez képest még így is üdítő – tisztaságába vetett hitünk a tét.

ALAPVONAL. Kim Rasmussen edzői pályája rendkívül ígéretesen indult, hozzánk érkezésekor rokonszenves, nyitott embernek tűnt. Hogy mikor, miért és mi siklott ki, talány. Mindenesetre kár lenne érte, ha innen az ötvenen máris csatlakozna a megélhetési trénerek népes és csupán látszólag elégedett táborához.

ALAPVONAL. A fentiekből adódóan messze nem olyan éles tehát a határvonal feddhetetlenség és becstelenség között, mint azt első hevületünkben hinnénk. Mondhatjuk, a csalás a beismeréseken túl kezdődik.

ALAPVONAL. Megszűnt a varázs. Futballistáink gladiátorokból visszavedlettek munkavállalókká, akik elvégezték a »melót«, hiszen futottak, szereltek, passzoltak, de semmi több. És mivel képességeik a nemzetközi mezőnyben középszerűek, plusz érzelmi töltet híján minden további nélkül kétszer is kikaphatnak az albánoktól.

ALAPVONAL. A harmadik évezred ugyanis a sportban is egyre kevésbé a csodák kora. Még azt sem állíthatom, hogy mindent a racionalitás ural, mert egyre több nyugtalanító, irracionális elemmel kényszerülünk szembesülni. Ezért inkább maradjunk annyiban, a hősök és a hőstettek mintha kiveszőben lennének.

ALAPVONAL. A kétévente rendezendő, 48 csapatos labdarúgó-vb sikeréhez a világfutball egészének és szinte minden apró részének zökkenőmentes és folyamatos együttműködése szükségeltetne. Amiben sajnos azért nem igazán hiszek, mert a világfutball természetéből adódóan a világ része.

Szeptember 15-én töltötte be 75. életévét Kásás Zoltán világ- és Európa-bajnok vízilabdázónk.

ALAPVONAL. Idézzük Thomas Hobbes tizenhetedik századi filozófust, aki azt vallja, a természeti állapot mindenki harca mindenki ellen; már az ősember a kőbaltája után nyúlt, ha a szomszédos hegygerincen ismeretlen füstöt, tüzet fedezett fel, mert zsigerileg úgy érezte, nem jelent jót neki. Attól tartok, ezzel a kódoltsággal egyszer és mindenkorra nem 2021-ben és nem is a futballpályákon sikerül leszámolni.

ALAPVONAL. Az ötszöri váltás esélye merőben új eszköz a futballedzők kezében, olyannyira, hogy érzésem szerint többen még fel sem ismerték a sportágat forradalmasító jelentőségét. Hiszen a fél kezdő tizenegy átformálásával gyökeresen más stílus, taktika, hadrend alakítható ki.

ALAPVONAL. Igazolódjon be, sokadszor is, fényesen: pénzzel sem érhető, nyerhető el minden. A sportban nem. Mert ha majdnem mindenki már meg is vehető, minden, a mindenség még nem. Ez egyébként a világfutball »szegényeinek« nagy szerencséje, reménysége, éltető eleme.

ALAPVONAL. Tokiónak számomra az az egyik legfőbb értéke, hogy azt hiszem, e téren szintet léptünk. Mert ennyi boldog magyar ezüst-, bronzérmest és mindenféle helyezettet most láttam először olimpián.

ALAPVONAL. A női póló húszéves olimpiai históriája óta áhított érem persze még így is elérhető. A csütörtöki teljesítmény szombatra nem mérvadó, ebben a műfajban gyökeres változások nem két nap, hanem két perc alatt mehetnek végbe.

ALAPVONAL. Két aranyérmesünk, Milák Kristóf és Szilágyi Áron a klasszikus és örök bajnok megtestesítője; ők soha nem lesznek puszta számok, rovátkák a dicsőségtáblán, nevüket és emléküket egy évszázad múltán is tisztelni fogják.

ALAPVONAL. A tokiói olimpia szerencsére legfontosabb elemében fog leginkább hasonlítani a korábbi játékokhoz: a versenyeket, a mérkőzéseket megrendezik, azokon a földkerekség legjobbjai küzdenek meg egymással, magukkal – és ezúttal a körülményekkel – a sportvilág legbecsesebb címeiért.

ALAPVONAL. Szentül hiszem, hogy minél nagyobb közösségért és minél emelkedettebb célokért, eszmékért küzd az ember, annál hatékonyabb és rejtettebb energiákat képes mozgósítani.

ALAPVONAL. Annak, hogy az aktuális generáció a legcsekélyebb kételyek és bizonytalanság nélkül dönti le az előttünk járt száz, kétszáz emberöltő számos alapnormáját, -értékét, legkevésbé a labdarúgásban kellene visszatükröződnie.

ALAPVONAL. A magyar futballba, legalábbis Marco Rossi kiválasztottjaiba, több évtizednyi bolyongás, tévelygés után visszatért a »gulyásgézák« szelleme, lelke. Ami hajdan, kevés kivételtől eltekintve, a legnagyobbakat is jellemezte.

ALAPVONAL. Miért mondanánk le eleve a bravúr lehetőségéről éppen az egyetlen csapatsportágban, amelyben Dávid egyszer azért legyőzheti Góliátot, és éppen az egyetlen viadalon, amelynek mi is házigazdái vagyunk?