Csípte a vonalat: Fulham 1-2 Spurs

A vártnál is jobban működött az új edző effekt a Fulham-nél. Vagy csak a mi taktikánk és hozzáállásunk hozta meg a hazaiak harci szellemét, nem vagyok benne biztos. De az nyilvánvaló volt, hogy az első 20 percben melyik csapat tűnt fizikálisan és mentálisan is erősebbnek. Hálistennek olyan sokáig nem tartott a fölény, és a meccs nagy részében legalábbis egyenlő erők küzdelme folyt - ami tekintve a Fulham tabellán elfoglalt pozícióját akár szomorúnak is nevezhető, de minden körülményt figyelembe véve én inkább örültem neki. A meccs kifejezetten élvezetes volt - még ha rengeteg hiba is csúszott, vagy inkább ömlött is mindkét csapat játékába. A góljaink megint a tizenhatoson kívülről estek, de Paulinho és Defoe is főbenjáró ziccert hibázott 10 méterről a kapussal szemben, szóval a helyzetek megint adottak voltak. Nagyon fontos volt a három pont - maradt az egy győzelemnyi hátrány a jelenlegi negyedik helyezettel szemben. A top3 aligha fog annyi pontot veszteni hozzánk képest a szezon hátralévő részében, hogy utolérhessük őket (bár imádom a kellemes meglepiket), így a United-Pool-Everton hármast kell valahogy magunk alá gyűrnünk. Alább egy kis visszatekintés (bár már a szombati beharangnak lenne inkább itt az ideje...)A vártnál is jobban működött az új edző effekt a Fulham-nél. Vagy csak a mi taktikánk és hozzáállásunk hozta meg a hazaiak harci szellemét, nem vagyok benne biztos. De az nyilvánvaló volt, hogy az első 20 percben melyik csapat tűnt fizikálisan és mentálisan is erősebbnek. Hálistennek olyan sokáig nem tartott a fölény, és a meccs nagy részében legalábbis egyenlő erők küzdelme folyt - ami tekintve a Fulham tabellán elfoglalt pozícióját akár szomorúnak is nevezhető, de minden körülményt figyelembe véve én inkább örültem neki. A meccs kifejezetten élvezetes volt - még ha rengeteg hiba is csúszott, vagy inkább ömlött is mindkét csapat játékába. A góljaink megint a tizenhatoson kívülről estek, de Paulinho és Defoe is főbenjáró ziccert hibázott 10 méterről a kapussal szemben, szóval a helyzetek megint adottak voltak. Nagyon fontos volt a három pont - maradt az egy győzelemnyi hátrány a jelenlegi negyedik helyezettel szemben. A top3 aligha fog annyi pontot veszteni hozzánk képest a szezon hátralévő részében, hogy utolérhessük őket (bár imádom a kellemes meglepiket), így a United-Pool-Everton hármast kell valahogy magunk alá gyűrnünk. Alább egy kis visszatekintés (bár már a szombati beharangnak lenne inkább itt az ideje...)

GÓLOK

A meccs mindhárom találata személyes mérföldkő volt a gólszerzők számára: Dejagah, Chiriches és Holtby is most talált be először PL-meccsen. A hazai gól előtt Dawson adta el a labdát, miután senkitől sem zavartatva összeakadt a lába kocogás közben és majdnem orra bukott. Félig estében és egészen pánikban belekotort a labdába, amit Parker lekapcsolt és Berbához továbbított. A bolgár bokája pedig már csak olyan, hogy amit az esze kigondol azt tökéletesen végre is hajtja. Szenzációsan indította a már a támadásba lendült Vertonghen oldalán előlragadt Dejagah-t, aki szépen ki is használta a ziccert. Ekkor igen erőteljesen szentségeltem, de ez még semmi volt ahhoz képest, amit a következő pár percben éreztem. Hiszen ahelyett, hogy odaszorítottuk volna a Fulham-et a kapuja elé jött egy 5-10 perces periódus, amikor egyértelmű fölényben játszottak a hazaiak. Mindenesetre AVB most nem szarozott sokáig, jöttek a cserék, és végül is sikerült nyomás alá helyezni a hazaiakat, amit annak ellenére is öröm volt látni, hogy a fordítás eléggé hajazott a tavalyi Bale-forgatókönyvre. Két távoli csodagól.

Nem hinném, hogy túlzás lenne csodagólnak nevezni őket. 35 méterről, kapásból kapufás gólt szerezni mindig kisebb fajta csoda - pláne, ha egy mindaddig góltalan, relatíve kákabelű középhátvéd követi el. Nagyon örültem Vlad góljának, megérdemli az ünneplést, nagyon gyorsan beilleszkedett. Bár száradhatott volna épp az ő lelkén is hazai gól: a második félidőben egy beadás lekapcsolása helyett luftot rúgott, de Berbatov szerencsére csak az oldalhálót találta meg Dawson szorításában. Emellett egyszer seggre ültette Dimitart az ötösünk sarkán egy jegesen nyugodt labdakihozatalnál - ez egyébként lassan az ismérvévé válik. Van benne rizikó, de a Spurs hagyományainak felvállalását is jelenti egyben: ha tehetjük, akkor ne bikkantsuk ki a vakvilágba a megszerzett labdákat. Visszatérve a góljához: a stream-em szakkommentátora szerint érvényteleníteni kellett volna a találatot, hiszen Defoe lesen tartózkodott és mellette suhant el a lövés. Nem értek egyet - a kilátásban nem zavarta Stekelenburg-öt, a labdához pedig nem ért hozzá.

Oké, visszavonom, Defoe-nak muszáj volt felugrania. De a kapus sem reklamált.

Holtby találata, ha lehet, még jobban tetszett. Először is itt volt némi tudatosság a lövőhelyzet kialakításában: Chiriches bombáját egy atomszar Walker-szöglet előzte meg, Lewis balosához ellenben egy okos Walker-oldalpassz szolgáltatta az asszisztot. A kis német beállításának általában nem szoktam alapból örülni - nem látok benne akkora tehetséget, mint Siggy-ben, és ketten együtt nem igazán lehet őket elképzelni a pályán. Most azonban nagyon rám cáfolt - a góljától eltekintve is aktív volt, és ami fontosabb: hasznos labdákat is láthattunk tőle. (A kedvencem a tizenhatoson belül lukra futó Walkernek odatálalt indítás volt - sajnos nem lett belőle lövés, de az látszik, hogy ők ketten elég jól megértik egymást.)

Figyelt, amikor Bale mutatta, hogy is kell csinálni.

HUGO BOSS

Lloris újra isteni magasságokban járt (egyébként Stekelenburgre sem lehetett panasza a hazaiaknak). Már az első félidőben is volt embertelen bravúrja (Berba fordulásból leadott sarokra tartó közeli löketét paskolta szögletre), de a szünet után valódi mészárlásba kezdett a kapja felé tartó labdák körében. A legnagyobb bravúrt Bryan Ruiz tág szögből érkező, közeli, bivalyerős és még meg is pattanó lövésénél adta elő. Az meg külön élvezet, hogy minden újabb csodavédése ugyanazzal a már-már unott, de éber fejjel cihelődik fel a fűről. Az összefoglalóba beletettek pár szép hárítást (mind nem fért bele).

A VÉDELMÜNK

Dawsont ekéztük már a gól miatt (meg Ruiz lövése előtt is elég simán elnyomta őt Berbatov), de a többiek sem tettek ki magukért. Oké, hogy Walker és Vertonghen a támadásokat segíti, de ettől még illene legalább olyankor észnél lenniük, amikor épp beszorulunk, vagy pontrúgáshoz készül az ellenfél. Walkert némileg menti, hogy a támadásaink túlnyomó többségét az ő oldalán vezettük, Jan pedig sorozatban kell, hogy a posztján kívül szerepeljen. Chiriches is csinált legalább egy rémisztő dolgot a kapu előtt, és ha már Dawsonra rápirítottunk a gól miatt, akkor ismételjük meg, hogy Vlad luftjánál ő mentett minket a góltól.

Amit az utolsó másodpercekben csináltunk az viszont kilógott minden addigi idegesítő butaság közül. Ruiz utolsó perces kapufájánál mindenki hibázott - a srác hosszú másodpercekig méregethette a kaput az öt és felesünkön, anélkül, hogy bárki is megtámadta volna. Csupáncsak a szerencsén múlt, hogy nem vesztettünk két pontot a legutolsó pillanatban.

Itt azért még nem tartunk.

x < 16?

A United elleni találatok után megint két távoli lövéssel vettük be az ellen kapuját. Pedig most is megvoltak a bőven prezentálható lehetőségek. Sőt... el nem tudom képzelni, hogy Paulinho miként tudta ilyen randán elbasszintani a ziccerét: különösen miután olyan hidegvérrel játszotta magát tisztára. Gondolom, hogy mindenki fejében ott a tudat, hogy márpedig idén kurva kevés gólt szerzünk, és ez köti gúzsba a lábakat és az idegeket az utolsó pillanatban. Más magyarázatot nem találok Defoe idióta löbbölési kísérletére sem, ami kábé akkor esett volna be a léc alá, ha a félpályáról eresztette volna el.

A Sunderland ellen talán ezen is tudunk változtatni. Bár egy olyan csapathoz megyünk vendégségbe, amelyik hármat vágott Ivanovicséknak, tehát az se lesz edzőmeccs.

COME ON YOU SPURS!