Tömegbukás a MotoGP-ben, törtek a csontok

A 2006-os Katalán Nagydíj győztesei valamelyest háttérbe szorultak egy félelmetes baleset miatt. A MotoGP rajtja után nem sokkal ugyanis a géposztály 2002 óta íródó történetének egyik legdurvább tömegbukás-sorozatát láthatta a döbbent nézősereg. Kevés ember volt a lelátón, akinek ne jutott volna eszébe a japán Kato Daidzsiro 2003. április 6-i végzetes esése.

A királykategória viadala az ausztrál Casey Stoner szuper rajtjával kezdődött, néhány másodperc elteltével azonban már senki sem ünnepelt, hanem ijedten bámulta a bukóteret, amelyen szanaszét hevertek a motorok és a pilóták – előbbiek és utóbbiak is cudarul összetörve.

Történt, hogy a helyiek egyik legnagyobb kedvence, a kétszeres vb-ezüstérmes Sete Gibernau a célegyenesben oldalról nekiment csapattársának, az összetettben második helyen álló Loris Capirossinak. Gibernau Ducatija előrebukfencet vetett úgy, hogy a kétkerekűt csak néhány centivel tudta kikerülni a kawasakis Randy De Puniet, aki a sóderágyban borult fel.

Az egyensúlyát vesztő Capirossi motorja közben telibe találta Marco Melandri Hondáját, amely belerohant a szintén hondás Daniel Pedrosa, valamint a suzukis John Hopkins gépébe. Pillanatok alatt hat versenyző került a földre, de akkor lett igazán nagy az ijedelem, amikor ketten nem mozdultak.

A két olasz világbajnok, Capirossi és Melandri percekig feküdt, sokan már a legrosszabbra gondoltak, ám szerencsére nem történt tragédia. Az eszméletét vesztő Melandri néhány perc után magához tért, és a hordágyon integetett, jelezve, hogy nincs nagyobb baj. Capirossi pedig (ő egy ideig szintén öntudatlan volt) a hordágyról leszállva már a saját lábán ment a pályán felállított mobilklinikára.

Ennek ellenére természetesen senki sem úszta meg sérülések nélkül: De Puniet, Pedrosa és Hopkins kisebb zúzódásokkal is vállalta a futamot (más kérdés, hogy utóbbi kettő újra elesett, és feladta a viadalt), a két gyári ducatis, Capirossi és Gibernau, valamint a hondás Melandri viszont nem jelent meg az új rajtnál.

Egyaránt agyrázkódásuk lett, emellett Gibernaunak a korábban sérült bal kulcscsontja tört el, Capirossi belső vérzésekkel is járó mellkasi és kézsérüléseket szenvedett, Melandri pedig a vállát és a nyakát fájlalta. Mindhárom pilótát az egyik barcelonai kórházba szállították – odamenet ráadásul a spanyollal még a mentőautó is karambolozott…

A MotoGP mezőnye végül csak harmadszorra statolt el, a versenyt pedig a kezdeti eseményeket nem egyszerűen megúszó, de a megrostált mezőnyben ellenállhatatlan Valentino Rossi nyerte meg, aki a sikere után azonnal bejelentette: biztonsági intézkedéseket erőltet majd a vb rendezőinél.

Már csak azért is, mert nem csupán a királykategóriában történt baj. A 125 köbcentiseknél szereplő gyári KTM-es Julián Simón is eltörte a jobb combcsontját a harmadik körben bekövetkező hármas bukásban, úgyhogy rá két hónap kényszerpihenő várt.

Olyan elképzelések kaptak hangot, hogy a sérülések elkerülése érdekében a terepmotorozásból át kellene venni az úgynevezett kézvédőt, amely megakadályozná, hogy a fékkar ütközésnél működésbe lépjen, de ötletként vetődött fel például az is, hogy a rajtvonalat közelebb kellene vinni az első kanyarhoz, hogy a pilóták ne érkezzenek oda túl nagy sebességgel.

Aztán a Holland GP első napján minden ott folytatódott, ahol négy nappal azelőtt Spanyolországban abbamaradt, Assenben további balesetekkel vette kezdetét a MotoGP küzdelme. A holland pályát teljesen átépítették, ráadásul az időjárás is eléggé szeszélyes volt, arra azonban senki sem számított, hogy Rossi a másfél órás tréningen addigi pályafutása legdurvább esését mutatja be.

Az edzés hetedik körében a Doktor a Ramshoek-kanyarban hatalmasat bukott, és szokásától eltérően nem állt fel. Az első hírek arról szerint eltörte a csuklóját és a bokáját, valamint súlyos mellkasi sérülései voltak. Az alapos orvosi vizsgálatok megerősítették ugyan a töréseket, de az is kiderült, hogy nem annyira súlyos a helyzet, mint amilyennek elsőre látszott.

Az olasz legenda jobb csuklójában az orsócsont, a bal lábában a külső bokacsont tört el, ami azonban nem akadályozta meg abban, hogy részt vegyen a délutáni szabadedzésen, és a nagyon előkelő 12. helyen végezzen. Rossinak az 1996 óta tartó vb-pályafutása során először volt törése.

A csapatok pedig folyamatos tárgyalásban álltak annak érdekében, hogy a későbbiekben ne lehessen két hét alatt három nagydíj. A rengeteg sérülés miatt mindenki egyetértett abban, hogy az ilyen sűrű sorozat túlságosan is megerőltető, nem biztonságos, illetve hogy az ennyire gyakori versenyzés nem teszi lehetővé a motorosoknak a megfelelő regenerálódást és a teljes felgyógyulást az esetleges baleseteket követően.

Rossi a csukló- és bokatörésével másnap már sokkal rosszabbul volt, emiatt fájdalomcsillapítókkal és módosított első fékkarral ment. De ezek sem segítettek igazán a hétszeres világbajnokon. A harmadik szabadedzésen három kör után kiállt, míg az időmérőn kevés kört tett meg, és tíz perccel a leintés előtt abbahagyta a száguldozást.

Ennek ellenére kvalifikálta magát a futamra, de karrierje során először az utolsó rajtkockából kellett indulnia. Célja egyértelmű volt, fájdalmak árán is pontokat akart szerezni, ugyanúgy, ahogyan az évadnyitó Spanyol GP-n őt sújtó balesetét követően.

Aztán a végén Nicky Hayden révén 13 év várakozás után újra az amerikaiak ünnepelhettek, de Rossi szintén hatalmas tapsot kapott, hiszen sérülései dacára is remekül motorozott, és a 8. helyen intették le.

Egy esztendővel később újra a Holland Nagydíj volt soron, és megint mik voltak az első hírek? A hondás Toni Eliás rögtön a 2007. június 28-i nyitó tréningen bukott, és eltörte a bal combcsontját. Azonnal megműtötték, és csupán az augusztus közepi Cseh GP-n térhetett vissza. Valentino Rossi ezúttal nem borult fel, nem lett semmi baja, ellenkezőleg: megszerezte hatodik asseni győzelmét, egyúttal a Yamaha 150. futamdiadalát a királykategóriában!