Kubala László barcelonai szobra (Fotó: Török Attila)

Kubala László 1951 és 1961 között futballozott az FC Barcelonában, tagja volt az 1951–1952-es idényben öt trófeát nyerő legendás csapatnak, és egyike volt azoknak a fantasztikus játékosoknak, akik – pontosabban az őket látni akaró egyre nagyobb tömegek – kedvéért bővíteni kellett a Camp Nou Stadiont. Visszavonulása után Kubala rövid ideig edzője is volt a csapatnak. Kedden megkoszorúzott szobrát 2009. szeptember 24-én avatták fel a Camp Nou szomszédságában – méltatja a klasszis jelentőségét a klub hivatalos honlapjának rövid megemlékező cikke.

A BARCA CIKKE ÉS VIDEÓJA A KÉPRE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

A legendás labdarúgó, a nagyszerű edző életéről néhány esztendeje hétrészes sorozat jelent meg a Nemzeti Sportban – ajánljuk figyelmükbe.

Kubala László 1927. június 10-én Budapesten született, a Ganz TE, a Ferencváros, a szlovák Slovan Bratislava, hazatérve a Vasas játékosa volt, mielőtt a kiépülő kommunista diktatúra elől 1949-ben Olaszországba disszidált. Külföldre távozásának körülményeiről ide kattintva olvashatnak.

Az FC Barcelona 1951-ben szerződtette, színeiben 1961-ig 329 mérkőzésen 356 gólt szerzett, négyszer nyert bajnokságot (1952, 1953, 1959, 1960), ötször Spanyol Kupát (1951, 1952, 1953, 1957, 1959,), és kétszer bizonyult a legjobbnak az UEFA-kupa elődjében, a Vásárvárosok Kupájában (1958, 1960).

1961-ben a BEK döntőjébe jutott a katalán gárdával, majd 1963-ban az Espanyolhoz szerződött játékos-edzőnek, 1966–1967-ben megfordult Zürichben és Kanadában is. 1969-től 1980-ig szövetségi kapitányként irányította a spanyol válogatottat, ennél hosszabb ideig senki sem ült a csapat kispadján. 1980-ban rövid időre visszatért a Barcelonához, 1982-től négy évig a szaúd-arábiai al-Hilalnál dolgozott, Spanyolországba visszatérve a Real Murcia, a Málaga és az Elche trénere volt. Az 1992-es barcelonai olimpia idején a győztes spanyol csapat másodedzője volt, és bár visszavonult, 1995-ben rövid időre elvállalta a paraguayi szövetségi kapitányi posztot. Nagy hangsúlyt fektetett az utánpótlás-nevelésére, ő hozta létre a Barca világhírű utánpótlás-nevelő akadémiája, a La Masia elődjét.

A világon ő az egyetlen, aki három ország válogatottjában is szerepelt: a csehszlovákban (1946–1947) hatszor, a magyarban (1948) háromszor, a spanyolban 19-szer (1953–1961), ezeken a mérkőzéseken 15 gólt lőtt.

A szurkolók 1999-ben őt választották a centenáriumát ünneplő FC Barcelona történetének legjobb labdarúgójává, megelőzve Johan Cruyffot és Diego Maradonát is.

Kubala László hosszan tartó betegség után 2002. május 17-én, 74 esztendős korában hunyt el egy barcelonai kórházban, örök nyugalomra a barcelonai Les Corts temetőben helyezték.

Pályafutása elismeréseként 2000-ben megkapta a spanyol Királyi Érdemrend Nagykeresztjét, 2002-ben a nemzetközi szövetség (FIFA) posztumusz érdemrendet adományozott neki, 2007-ben Barcelonában utcát neveztek el róla. Budapesten 2011 óta az ő nevét viseli a Vasas labdarúgó-akadémiája, az angyalföldi klub Fáy utcai sportcentrumában 2012-ben avatták fel bronz mellszobrát. A főváros XIII. kerületében 2017-ben parkot neveztek el róla, 2012-től rendezik meg a nemzetközi Kubala László-kupa utánpótlástornát. 2014-ben mutatták be Kocsis Tibor Magyarok a Barcáért című dokumentumfilmjét, amely a katalán klub három legendás magyar labdarúgójáról, Kubaláról, Czibor Zoltánról és Kocsis Sándorról szól – összegzi pályafutását a Magyar Távirati Iroda megemlékezése.