„Minden játékosomnak tízest kell adnom – mondta a lefújást követően a szakember arra utalva, hogy a világbajnokságon nagyszerűen teljesítő futballistái gyakorlatilag egy hónapos szabadságukat letöltve, a strandról vagy éppen egy tapasszal és sangríával kellően feldúsított tengerparti műintézményből érkeztek a találkozóra. Ennek ellenére teljesítményükön, de még inkább akaratukon és elszántságukon a kötelességből lejátszott mérkőzésen ennek a legapróbb jele sem látszódott.
„A döntetlennel megőriztük becsületünket” – folytatta Del Bosque, aki könnyedebb húrokat pengetett, amikor tréfásan arra utalt, hogy Carlos Marchena pályára lépése számára garancia volt arra, hogy nem szenvednek vereséget.
A sevillai születésű, de tíz évet a Valenciában töltő kemény védő immár 62-szeres spanyol válogatottnak mondhatja magát, és legutóbbi 56 mérkőzésén, amikor a pályán volt, a nemzeti együttes nem hagyta el vesztesen a pályát.
Marchenánal tehát nem szakadt meg ez az irigylésre méltó sorozat, nem úgy Iker Casillasnál, aki 445 percnyi játékot követően kapott újra gólt a nemzeti csapatban.
A dél-afrikai világbajnokságon még a csoportkörben a chilei Javier Millar talált a spanyolok és Iker Casillas hálójába, azt követően viszont az egyenes kieséses szakaszba kerülve a Portugália elleni nyolcaddöntőt, a Paraguayjal szembeni negyeddöntőt, a Németország elleni elődöntőt kilencven, valamint a Hollandia elleni finálé százhúsz percét is kapott gól nélkül zárta a kapus.
Mígnem érkezett a szerdai felkészülési mérkőzésen Chicharito, a Manchester United nyári szerzeménye, aki a találkozó 11. percében betalált a spanyol kapuba.
A Mexikó elleni találkozó végül 1-1-es döntetlennel zárult, miután David Silva a 91. percben egyenlített. Ez volt Vicente del Bosque szövetségi kapitány első döntetlenje a spanyol válogatott élén, a szakember a 2008-as Európa-bajnoki sikert követően váltotta a kispadon Luís Aragonést.
Az összecsapás egyik nagyon fontos kérdése volt, hogy mennyi percet töltenek a pályán a Barcelona világbajnokai. Tekintve, hogy egy hónapos szabadságukról éppen csak beesve vettek részt a válogatott mérkőzésen, miután klubjuk hiába kérvényezte a szövetségnél, hogy ezúttal tekintsenek el a kiszemeltek beválogatásától. Annál is inkább, mert a hét végén a Sevilla elleni spanyol Szuperkupa találkozón lenne, sőt lesz jelenésük.
Végül 243 percnél állt meg a mutató, ami olyan „a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt” köztes állapotnak, kompromisszumos megoldásnak tetszik. A spanyol keretben hét világbajnokot találhattunk Mexikó ellen, így elméletben ez a szám nagyon magas, 630 perc is lehetett volna. Del Bosque azonban taktikus politikusnak és edzőnek bizonyult.
Víctor Valdés és Carles Puyol egy-egy félidőt vállalt, előbbi csereként szállt be, utóbbi kezdő volt. Piqué és Xavi Hernandez csereként érkezett, utóbbi éppen klubtársát, Sergio Busquetset váltotta. Pedro az utolsó 29 percre jött be – Bruno helyett –, David Villa pedig egyedüliként nem is játszott. Aligha azért, mert nem fér be, vagy épp a fiatalítás jegyében már az utódját keresik…
