„Davide, az emberek már a tekinteted miatt a szívükbe zártak. Más voltál, mint mások, veled akkor is megértette magát az ember, ha nyelvi akadályok voltak – a szíveddel beszéltél, és egységben tartottál minket. Az ajándékod volt, hogy a szív egyetemes nyelvét beszélted.”
„Édesanyádnak és édesapádnak tudnia kell, hogy semmiben nem hibáztak veled kapcsolatban. Pontosan olyan fiú és testvér voltál, amilyet bárki kívánna.”
„A legjobb csapattárs voltál, akiről egy focizni kezdő srác álmodhat. Veled a közelben az embernek az volt az érzése: »Minden rendben, mert Davide itt van.«”
„Nem feledjük a nevetésedet, és azt, ahogy mindenkivel viccelődtél. »Világhírű tervező, szabadidejében futballista« – ahogy magadat jellemezted. Te magad voltál a gyermeki tisztaságú futball.”
„Gondolunk Francescára, és hercegnődre, Vittoriára. A hozzá közel állók feladata az lesz, hogy elmondják neki, ki volt Davide, mert a gyermekednek tudnia kell, hogy ki volt az apja: egy nagyszerű ember.”
„Egy történettel fejezem be. Reggelente, amikor megérkeztél a fizikoterapeuták szobájába, mindig te kapcsoltad fel a lámpát. Ez vagy te mindannyiunknak: a fény. Köszönjük, Davide!”
Találkozás Szvatyerákkal – Szekeres Istvánra emlékezünk
